Szjg Másképp

⭐ Október 30 ³ ⭐

-Oké.. Rossz szándékból vagy itt? - kérdeztem. Egy érthetetlen suttogást hallotunk, de a végén tisztán kivehető volt az "igen", mi pedig készültünk indulni.

-Értem, akkor mi... Csók a családnak! - köszöntem el udvariasan, és rohanni kezdtünk.
-Mi az? - kérdezték a többiek, a zihált és csapzott külsőnk miatt.
-Futás! - ordítottam, és ők is futni kezdtek.
Mikor kiértünk ijedten meredtem magam elé, és a történteket próbáltam emészténi.
-Mi történt? - kapkodta a fejét Zsolti.
-Huh, beszéltem egy.. Szellemmel.
-Renáta.. Szellemmek nem léteznek - rázta meg a fejét Kinga.
-Jó, akkor ezt mondd meg neki is! - mondtam idegesen, a többiek pedig felröhögtek. Kivéve négyünket.
-Na, de mi van? - kérdezte Dave.
-Biztos, hogy nem szellem volt. Valaki szívat minket! - mondta Kinga.
-Felvettem mindent - mondtam. - De azért elmondom. Oké. Szóval, megkérdeztem, hogy rossz szándékból van itt..? És nem tudom elmondani azt a hangot, de baromi ijesztő volt! - meséltem el röviden.
-Fel lett véve, meg kéne nézni - biccentett Cortez.
-Jó, de mégis hol? - érdeklődtem.
-Gondolom amiután hazaértünk - válaszolta logikusan.
-Ezer év - ráztam meg a fejem.
-Nem vaj - mondta Zsolti. - Vagy baj, na, félrebeszélek - magyarázkodott.
-Aha. - hagytam rá.
-Felmegyünk a padlásra? - kérdeztem. - Már csak az a hely hiányzik.
-Jó lenne - bólintott Ricsi.
-Ti hülyék vagytok? - kérdezte Zsolti.
-Vagy akár te itt is maradhatsz, beszari - oltotta le Ricsi. Visszatartott röhögéssel hallgattam a beszélgetés többi részét, amikor végre Zsolti is kijelentette, hogy jön ő is.
-Jó, induljunk. - bólintott.
Felmentünk a padláshoz, viszont az az ajtó zárva volt.
-Hát ez király! - mondta Dave.
-Keressük meg a kulcsot - biccentett Cortez.
-Én és Virág itt maradunk - szóltam, ők pedig elmentek keresgélni. Egy fél perc után nyugodtan kijelenthettem, hogy megsüketültem, de mindegy. Menjünk vissza fél perccel előbbre.
-Úristen, ez nagyon durva - motyogta Virág.
-Az - értettem egyet. Arra észleltem fel, hogy Virág akkorát sikított, hogy Afrikában lehetett hallani. Éppen ezért fájt nagyon a fülemnek.
-Mi történt? - futottak oda a többiek.
-Kinyílt az ajtó - motyogta Virág, én pedig megfordultam.
-Ja, hogy ezért sikítottál - bólintottam ijedten.
-Nem, amúgy csak sikítós kedvembe vagyok - vágta rá.
Bementünk az ajtón, amikor is leesett a szemünk láttára egy.. Táska talán.
-Basszus! - kiáltott fel Zsolti.
-Nyugi - mondta Dave. - Csak egy táska.
-Most biztos megnyugodott - feleltem, Zsolti pedig elmosolyodott.
-Ja, sokkal nyugodtabb vagyok - válaszolta, és kitört belőlünk a nevetés.
-Az meg mi a szar? - kérdezte Ricsi, és odairányitotta a zseblámpa fényét.
-Öö.. Futás! - tanácsolta Kinga, mi pedig őrült sebességel kezdtünk el futni, kifelé az épületből.
Meg sem álltunk a kocsiig, viszont szakadt az eső, ezért Zsolti a fejére hajtotta a polóját.
-Zsolti, hova a jó istenbe mész? - kérdeztem, mert nagyon más irányba futott. A kisbuszunk gyorsan elhagyta a helyet, viszont.. Nélkülem. Ott álltam egyedül a szakadó esőben, telefon nélkül, egy kisértetjárta helyen, és a közelben buszmegálló sincs. Csak észrevesznek...
Egy idő után. Mindegy, addig sétálgatok. Vagy innen gyorsan elfutok.

👀Zsolti szemszöge 👀
(többször nem akarok szemszögváltást, de most kell 😂)
Mindenki csendben volt az autóban, mivel gondolkoztunk. Ezen az egészen. oldalra néztem, hogy kérjek Renitől kaját, de nem láttam, ezért elkezdtem forgolodni. Nem láttam sehol. Pedig éhes voltam.
-Egyébként tök jó, hogy most hajtottunk fel az autópályára.. De hol van Reni??? - kérdeztem riadtan.
-Mi van? Ott hagytuk? - állt fel Virág, és beverte a fejét.
-Gyorsan vissza! - kiáltotta Cortez idegesen.
Idegtépő tíz percnek tűnt amíg visszaértünk, de Reni nem volt ott. Nem csodálom, ki maradna itt ilyen ijesztő helyen?
-Figyi, menjünk el és keressük meg - javasolta Virág.
-Jó, de ne mindannyian menjünk egy irányba - mondta Kinga. - Cortez, Ricsi, ti menjetek arra - mutatott az egyik irányba. - Zsolti, Dave, ti menjetek vissza a házhoz, hátha bement, én pedig Virággal arra megyek! - osztotta ki a feladatokat.
-És mi? - kérdezte Reni anyja.
-Hát ti.. Legyetek aggódó szülők - legyintett, és mindenki elindult.

👀 Cortez szemszöge 👀

-Az ott nem Reni? - kérdezte Ricsi.
-Reni! - kiáltottam, és megfordult. - De, ő az - biccentettem, és elkezdtünk futni felé.

👀Reni szemszöge 👀

-Hallod.. Feltűnt, hogy nem vagyok ott? - kérdeztem mérgesen.
-Jó, hát mindenki ezen agyalt.. Még én is használtam a gondolkodó sejtjeim. Érted? Használtam az agyam. Zsír, mi? - mondta Ricsi, mire felröhögtem.
-Ricsi. Neked olyanod nincs - szóltam, és kitört belőlünk a röhögés.
-Amúgy nem akarunk menni? - kérdeztem, és abban a pillanatban megcsörrent Cortez telefonja.
-Igen? Mi? Meg. Aha. Mi van? Ne már. Komolyan? Nem hiszem el - rázta meg a fejét. - Jó, sietünk.
-Mi az? - vontam fel a szemöldököm.
-Hát Dave és Zsoltit nem tudják hívni, és nem találják őket - magyarázta.
Tudom hol lehetnek. Volt egy szoba, ahol volt egy.. ősrégi telefon. Meg még egy lyukas, puha kanapé. Oda kell menni, tuti ott vannak, múltkor is röhögtek! Nem akarom, hogy ők is találkozzanak ilyen ijesztő helyzettel, mert ők csak lefagynak. Ki tudja mi lesz akkor?
Elkezdtem rohanni a szakadó esőben, és hallottam ahogy a fiúk utánam kiabálnak, de nem álltam meg. Olyan gyorsan futottam, ahogy még tesin sem. Vagyis.. Amúgy nem is szoktam futni tesin, szóval miről beszélek?
-Reni! Állj már meg! - üvöltötte Ricsi. Hát persze, hogy nem álltam meg.
Bementem a házba, és hallottam a csendet. Egyből abba a szobába mentek, és.. Csendben nézték egymást.
-Mi a szart csináltok? Kerestünk titeket össze vissza - szóltam. - Jó, nem össze vissza, csak mert egyből idejöttem. - helyesbítettem.
-Csendkirályt - mondta Dave.
-Kiestél, megnyertem! Muhahaha - röhögött megállás nélkül, én pedig rácsaptam a homlokomra. Istenem.
Végül sikerült elindulni úgy, hogy mindenki megvan.