Szeptember 2., csütörtök

1.8K 80 14
                                    

Reggel kipattantak a szemeim, és rekord idő alatt kikeltem az ágyból hogy megnézzem az időt. 9:21. Hoppácska. Természetesen egyből hívtam anyát, aki hamar felvette.
— Baj van? - kérdezte egyből.
— Ó, nem. Vagyis elaludtam, most keltem..
— Istenem, bénább nem is lehetnél. Hát, most mit csinálhatnék... maradj otthon. Akkor már holnap is, úgyis jön most kettő csomag, amit így átveszel. Takaríts ki, meg tégy valami hasznosat, ha olyan jó fej vagyok, hogy a héten nem mész suliba - mondta, mire elröhögtem magam.
— Jó.. meglesz.
— Na, én meg dolgozok. Nemsokára nagy eső lesz - mesélte, a háttérből meg üvöltöttek neki. — Oké, rohanok, szia - tette le. Hát oké. Maradtam otthoniba (top és egy pamut short, legalább otthon hadd legyek kényelmesbe), majd lementem a konyhába. Reggeliztem, meg elkezdtem takarítani, hogy legalább legyen valami haszna annak, hogy itthon vagyok. Bár szívesen mentem volna suliba, mert épp elég volt a szünet, de hétfőn legalább láthatom Cortezt! Épp elég régen láttam már, itt az ideje, hogy újra beleessek. Szánalmas vagyok. :( Mivel csengettek, ezért úgy, ahogy voltam (kiengedett SZŐKE (!) haj, szempillaspirál és pizsi) kiszaladtam az ajtó elé. Nos, a futár volt az. Fiatalos volt, izmos, és nagyon zavarba jöttem.
— Helló, hoztam a csomagot - fordult felém egy bazi nagy dobozzal. Amikor meglátott felszaladt egy picit a szemöldöke, és a válaszomra várt.
— Öm. Szia - nyögtem ki lányos zavaromban.
— 6570 forint lesz - olvasta le a dobozról. Ó, jaj.
— Ú, basszus, a pénzt bent hagytam.. bocsi, máris hozom - hebegtem, és sietősen visszamentem a házba. Felkaptam a pultról a kikészített összeget, majd újra kiszaladtam.
— Bocsánat - húztam el a szám, mire elmosolyodott.
— Egy aláírást szeretnék kérni - tolt elém egy lapot. Öhm. A telefonszámom ne adjam meg mellé?
— Megadhatod ha szeretnéd - röhögte el magát, mire felnéztem rá.
— Ezt hangosan kimondtam??? - temettem a tenyerembe az arcomat szégyenkezve. Jellemző. A ciki dolgok és a beégések a mindennapjaim része.
— Igen, de tetszett - nevetett továbbra is, mire én is elmosolyodtam.
— Na, akkor köszi. Amúgy van feleségem, de majd legközelebb  - kacsintott rám, mire elnevettem magam. Égővörös fejjel becipeltem a dobozt, majd ledőltem a kanapéra, és egy ideig azon töprengtem, hogy ez mennyire volt ciki. Csak mert szerintem nagyon. Na mindegy, megpróbálom elfelejteni... nem is tudom mikor lett ekkora szám  egyébként. Mármint régen nem mertem ilyeneket kimondani. Most mondjuk véletlen csúszott ki a számon, de akkor is. Talán nem leszek örökké nyomi és balfék? Éljen! Na jó, nem álmodozok.. hihi. Hallottam a telefonom csörgését, mire ránéztem. 20 nem fogadott hívás. Hoppá. Leginkább Virág, de hívott Kinga is, meg a fiúk.
— Hol vagy?? - szólt bele Virág egyből a telefonba, köszönés nélkül.
— Itthon.
— Miért? És én miért nem? - kérdezte Zsolti felhábodorodottan. Jó kérdés.
— Nagy Zsolt, az kéne neked, hogy hazamenj. Még örülnék is - mondta unottan Kardos. Ja, hogy óra közbe vannak. És ki vagyok hangosítva?????
— Öö.. a héten nem megyek. De várj, mert hív a kutyám, hallom, ahogy ugat. Majd visszahívlak! Szia! - búcsúztam el sebesen, és a piros gombot kezdtem el nyomogatni.
— Renáta?! Nincs is kutyád! - szólt bele Kinga idegesen, mire a többiek hangosan felröhögtek, én meg tényleg kinyomtam. Olyan szép nap ez a mai, nem?
Újra csörögni kezdett a telefonom, mostmár idegesen kaptam fel az asztalról, amikor láttam hogy Tibi bácsi hívott.
— Szia Reni! Ma mikor tudsz jönni edzeni?
— Jó napot! Hát, ma és holnap is itthon leszek, szóval bármikor.
— Akkor jó lenne, ha bejönnél iskolázni. Lehet pár órát bent leszel - jelentette ki. Pár órát? Jó ég.
— Rendben, akkor egy fél óra és ott leszek - bólintottam, miután átgondoltam. Megszakítottam a vonalat, és készülődni kezdtem, és kezdődhetett egy laza 4 órás edzés. Utána pihentem, és folytattam. Este nyolckor végeztem... és délre mentem. Ez már kínzás. Mindegy, mert utána Tomival  és Lucával elmentünk a mekibe. Ők is szenvedtek velem.

__________________________
fáradt vagyok - 2/5: és a holnapi nap is ilyen lesz. Gyáá. Inkább alszok. Hétvégén meg csinálhatok Dave-vel szórólapokat, aztán nyomtathatom ki. Na ja. Csak kivel? Virág nem ér rá, ahogy Kinga se. Úú, elhívjam Macut? Úgyis új. Na, akkor megkérdezem őt. (Update: igent mondott.)

Szjg Másképp Where stories live. Discover now