Szjg Másképp

Augusztus 31., kedd

Egy újabb nyár elrepült. Ahhoz képest, hogy a tavalyi kissé unalmas volt, ez elég pörgősre sikerült. Bár én nem voltam fesztiválon, buliban, szórakozóhelyen, se Brazilíába, de merem állítani, hogy jó volt a nyaram. De, akkor kezdem az élménybeszámolót.
Kingával elmentem Franciaországba, bejártuk szinte egész Párizst, Justin, a francia levelezőtársam pedig majd megszakadt mellettünk. Aztán az Eiffel-torony alatt piknikezve Kinga próbált engem észhez téríteni.
— Renáta, ilyen gyenge vagy? Nem bírod ki, hogy ne írj neki? Azt a nyamvadt kétbetűs szót bámulnád egész nyáron, hogy "nm". Nem ér rá szeptemberig? - puffogott folyamatosan, én meg depressziósan bámultam a telefonom. De végül Kinga győzött. Na igen. Cortez úgy ment el a nyárra, hogy megcsókolt, és a postaládámban hagyott egy nyakláncot. És azóta egy szót nem beszéltünk. Érdekes. De ugyanakkor Kinga is szerelmi bánatban szenvedett, bár nem vallotta be, de szomorú volt Zsolti miatt.
— De meg sem köszöntem a nyakláncot... - suttogtam szomorúan.
— Ó, arra a vacakra gondolsz, amit úgy talált egy kindertojásban? - nézett rám unottan. Mi ez a hangnem? Mi az, hogy vacak? Mikor Tőle kaptam? Naanaa.
— Ez nem vacak! - vágtam rá egyből, mire megforgatta a szemét, és vállat vont.
— Te nem ìrsz neki? - kérdeztem. Egyből tudta, hogy Zsoltira gondolok.
— Renáta, veled ellentétben én arra töltöm az időmet, hogy felejtsek. ABC sorrenben összegyűjtök vagy 1000 indokot, hogy miért ne Zsolti.
— Aha, értem. Klassz program - bólintottam végül. — De hogy felejtesz, ha ellene gyűjtesz indokokat? Hiszen rá gondolsz aközben - húztam az agyát. Ez megtette a hatását.
— Renáta! Muszáj mindenbe belekötni? Szimplán elfelejtem az ellenérvekkel!- kiáltott rám, én meg inkább mosolyogva beleszìvtam a dobozos eperlémbe. Aztán fintorogva visszaköptem. Hát, a franciák a bagetthez és a sajthoz jobban értenek.
Úgyhogy ilyen volt Párizs. Gyaloglás, megtettünk egy nap 30 000 lépést, evés, meg a látványosságok megnézése. Jó, az összes helyre természetesen nem jutottunk el, de azok, amik szerepeltek Kinga által készített útitervbe, azokat láttuk. Meg hát, Kingának nem mondtam el, de ugyanaz volt a tervem, ami nekem is. Ijesztő, de van amiben hasonlítunk. Kinga rengeteg energiát adott, mert mikor majd megszakadtam, annyira elfáradtam, akkor azzal gúnyolódott, hogy elmegy egyedül, és jól ráfázok azzal, ha kihagyom a látványosságot. És hát ő nyert. Mindig.
Ezután Justin volt nálam egy hetet, ekkor Budapestet jártuk be. Egyébként azt mondta, hogy élvezte. Szóval elvileg jól csináltam valamit. Jól mutattam be Pestet.
Visszaállt a karate, voltak hajnali edzéseim is, a profi sportolói lappal meg úgy voltam, hogy elfogadom. Igazából nem változott semmi. Azt hiszem. Karate mellett elkezdtem bokszolni is, az edzőm javaslatára, de egyébként Tibi bácsi tanítja azt is.

Jött a július. Párszor elmentem Kingával önkénteskedni, aztán megkérdeztem, hogy eljönne-e velem, Patrikkal, Bálinttal, Bencével és Marcival Horvátországba. És igent mondott. Gondoltam, vele tudnám bejárni egész Makarskat. Na meg amúgyis, ennyi fiú közé egyedül. Helyesbítek. Ennyi idióta és állat fiú köze egyedül... A legjobb az egészben, hogy anyuék nyugodtan engedtek el Kinga és Patrik miatt. Vagyis nyugodtabban. Tehát, az első nap. Hajnali 2-kor kelés Kingával (nálam aludt), és 2:15-kor fel is vettek minket a fiúk. Pizsiben. Én egy szürke melegítőben, és zokni+papucsban, illetve egy fekete crop-topban. Kinga normálisabban nézett ki, mint én. Tehát álltunk egymás mellett ketten, szerencsétlenül a sötétben.
— Na jó. Két perce kint állunk, felhívom - halásztam elő a telefonomat a zsebemből, és tárcsázni kezdtem Patrikot.
— Hol az Istenbe vagytok? - szóltam bele ingerülten, és abba a pillanatban megláttuk a kocsi lámpájának a fényét. — Semmi.
Megállt előttünk egy 7 személyes kis járgány (a kényelem miatt Patrik berakott kettő ülést), elől ült Bálint és Patrik, leghátul Marci és Bence (kiharcoltam), középen meg mi, Kingával.
— Nem úgy volt, hogy jó csajok jönnek? - üdvözölt Marci szokásosan. Legelőször is így mutatkozott be nekem.
— Nem úgy volt, hogy jó palik jönnek? - vágtam rá egyből, mire elismerően nézett rám, és egy pacsira tartotta a kezét, tehát hátranyúltam, és belecsaptam. Kinga pedig vitatkozni kezdett Marcival, úgyhogy közbeszóltam.
— Valaki, meki?
— Sima - értett egyet Bálint.
— Mehet, tesó - mondta Marci is, mire hátrafordultam.
— Ha mégegyszer "letesózol", telibe verlek - jelentettem ki idegesen. Tudta, és tudja, hogy nem szeretem. Mindenki felröhögött, igazából még én is elnevettem magam, de nem számít. Komolyan gondoltam. Szóval 9 óra utazás ezek (bocsi, Kinga) között, hangos zene, étkezések, mekizések, benzinkút... Tényleg nagyon jól éreztem magam, mert a fiúk nagyon hülyék voltak, de jó értelemben. Na meg, egy dolog, ami csak ötünk közt marad ÖRÖKKÉ. Remélem. Marci (és a többi fiú) egyik este sörözött. Sokat. Én és Kinga nem ittunk, de én szomorú voltam, és egy picit elpityeredtem Cortez miatt. Marci megvígasztalt. Marci megcsókolt. Reni bánatában folytatta. Marci azt hitte, Reninek a csókon kívül más szándéka is van. Reninek nem volt, de időben szólt. Marci tovább "vígasztalta" Renit. Reni megbánta. Reni még mindig emiatt emészti magát. Reni egy idióta.

Mikor valaki nagyon szerelmes és össze van törve, akkor csak próbálja helyettesíteni valakivel.. csakhogy ez nem megy. Én is próbáltam, és nem jött össze. Szerencsére. Egyébként Kinga azért akart lecsapni, mert Marcival csak ennyi volt, és újra Cortez után fogok futni. Ehhh. Meg nyilván megmondta nekem, hogy ez hülyeség volt, de nyugodjon meg, tudom. Még a naplómba is alig mertem leírni. Ezt még Virág sem tudja... Mindegy, ez a harmadik napon volt, és az 5. nap hajnalán indultunk haza. De amúgy megbeszéltem Marcival, és mondta, hogy őt nem különösebben érdekli, mert tud mindenféle érzelem nélkül csókolozni, meg hogy, Cortezzel hozzam helybe a dolgokat. Hát. Köszi. Vagy valami ilyesmi.
Patrik meg nem haragudott meg, szerencsére. Szóval ennyit a júliusról, abban a hónapban edzésen voltam, meg tovább önkénteskedtem, plusz anyuékkal voltam.
Az augusztusról annyit, hogy voltam edzőtáborba, olvastam, edzésen voltam... Cortez és Virág is átment a pótvizsgán, és egy picit elgondolkoztam azon, hogy írok neki egy gratulálok sms-t, de aztán jobban belegondoltam és rájöttem, hogy ez rossz ötlet. Vagyis furán venné ki magát. Meg sem köszöntem a nyakláncot, de azèrt írok egy "gratulálok" SMS-t. Na, mindegy.

Mondjuk, volt egy-két olyan hét, mikor semmit sem csináltam, ezért nagyjából tizenkét napon keresztül a kertben feküdtem és napoztam. Nos, ezért nézek ki úgy, mint egy igazi kreol lány. Mindegy, mert a hajamból kikopott a festék, és úgy kiszívta a nap a hajam, hogy komolyan szőke. Illetve olyan tiszta a bőröm, mint még soha! Úgyhogy ezért már megérte ennyit süttetni magam Makarskán, itthon, a Balcsin...
A nyaramról összesen kettő képet publikáltam facebookon. Mindkettő Kingával készült, csak épp máshol. Az egyik Párizsban, ahogy az Eiffel-torony előtt ülünk. Én és Kinga is farmershortban, Kinga egy sima fehér pólóban, én meg, úgy voltam vele, ha már Párizsban járok megadom a módját, és egy lila röviditett pólót vettem fel. De az a képen alig látszik, szóval mindegy. Épp nevettünk, úgyhogy ezen a képen nagyon "barátnősen" nézünk ki. A második tengerparton van, egy étterembe (mármint az étterem a tengerpartra néz) ücsörögtünk egymás mellett, alkoholmentes koktélt iszogatva. Én röhögve figyeltem Bálintot, aki Marcival hülyéskedett, Kinga meg fejét rázva mosolygott. Mindkettő kép jó lett.
A Virág által taggelt képek... nos. Virággal állok összeölelkezve. Virág és én eszünk. Virág és én vattacukrot eszünk. Ricsi pózol a kamerába, én furán nézek rá. Úgy csinálok, mintha bevernék egyet Ricsinek, Ricsi ijedten néz (szerintem megjátszotta, de remélem nem). Épp hasba rúgnám, ő elkapja a lábam. Kitaktikázom a helyzetet, és azt hiszem Ricsi itt jött rá, hogy tényleg jól karatézok. Felvesz valami fura harci pózot, én döbbenten nézek rá. Lendíti a karját, de nyilván nem ütött meg, meg el is kaptam a karját. Végül egy kép, ahol egymás mellett állunk mosolyogva, és Ricsi fél karral, haveriasan átölelte a vállam. De vannak még ilyen képek, viszont az egyik kedvencem, ahol Benit épp a magasba tartom, és mindketten vihogunk. Mármint a baba is. Olyan babásan röhög. Virág öccse a legjobb barátom lett. Mármint tényleg. Mikor meglát, már vigyorog. Jól elvagyunk mi, ketten. Hihi. Na, Ricsi meg Virág pedig rendesen szétszedik azt a gyereket.
Egyébkééént. A sok edzés tényleg megtette a hatását, merthogy fogytam. Illetve izmosodtam, szóval inkább hìztam. Lett fenekem. Nem vagyok lapos. Hahah. A vádlim meg vékonyaaabb! Úgyhogy meg vagyok magammal elégedve. Köszönöm Kingának. Hű. Ha ő nincs, ez nem történik meg. Szóval, Kinga. Köszönöm mégegyszer. Élőbe ezt nem merem mondani neki, mert leüvölti a fejem...
— Reni! Vacsora! - kiáltott fel anyu, mire összerezzentem. Picit belemélyültem az írásba. Fintorogva mentem le a lépcsőn, ugyanis rossz megérzésem volt. És igaz lett. Spagetti. Alapból szeretem, de anyué valami egészen más volt, nem spagetti. Apuval megszívtuk. Nagyon. De késő este összefutottunk a konyhába, egy pótvacsorára. Természetesen.

Nyár: 5/5 - nagyon klassz volt, viszont csillagot azért nem kap.
Cortez: 5/? - nem tudom, de hiányzik!!! És szeretem. Kár, hogy nagyon úgy néz ki, hogy nem érdekli.
Holnap suli: 5/3 - izgulok. Nagyon. Újra látom a többieket, Arnold kivételével. Apropó Arnold, vár a Skypeon.
Net: 5/4 - mindenhol egy üzenet a holnapi suli miatt. Hát, nem is tudom. Zsoltinak hiányzik Mádáy, a szeretője. Legalábbis Facebookon ezt írta. Jaj.