Szjg Másképp

⭐A gólyatábor 3/3 ⭐

-Gyerekek, gyertek vacsorázni! - mondta Haller, mi pedig feltápászkodtunk. Illetve nekem segítettek.
-Ha már így összetörtem magam a hülye feladatod miatt, akkor igazán fuvarozhatnál! - mondtam Ricsinek, majd megforgattam a szemem.
-Most az hogy néz ki, hogy beállítunk úgy az étterembe, hogy a hátamon rohadsz?
-Jól - nevettem el magam, ő pedig beleadta a derekát.
-Köszönöm szépen - ugrottam le a hátaról, miután beértünk az étterembe, miközben a többiek rajtunk röhögtek.
-Hát. Most erre mit mondjak? - kérdezte tehetetlenül, majd helyet foglaltunk.
Ricsiék egy másik asztalhoz ültek, mi Kingával és Virággal egy hármas asztalt foglaltunk el.
-Kinga, nem ülsz ide? - kérdezte egy A-s lány. Hű. Rövidnadrág (hát nem hasonlít az enyémre, mert amíg az enyém takarja az idomaim addig az övét nem), magassarkú, és egy rövid póló. Dekoltázzsal.
Virággal összenéztünk, miután Kinga felállt az asztaltól és átült oda. Úgy tűnt ők lesznek a népszerűek, nem mi, bár nem mintha annyira terveztem volna ilyesmit.
-Na, jól itt hagyott - mondta csalódottan, mire vállat vontam.
-Mi nem vagyunk nagy arcok, és népszerűek - feleltem, majd nevetni kezdtünk.
-Reni, Virág, nem jöttök ide? - kérdezte Zsolti, mi pedig felálltunk étlappal együtt.
-De.
Zsolti mellett foglaltam helyet, amit nem bántam meg.
-Várj, nem te vagy bent azokba a kajás csoportokban, amikben én is?
-Miii? De, igen - örültem meg. -Mit kérsz?
-Én a Replika pizzát néztem. Te? - kérdeze.
-Vásárlók kedvence - feleltem.
-Ugye tudjátok, hogy abból csak családi méret van? A legnagyobb - szólt közbe Virág.
-Aha, miért? - mondtam értetlenül.
-Most ezek vagy nem kapnak otthon kaját, vagy...
-Kihasználom, ha nem az otthoni kosztot eszem, jó? - borzongtam meg, miután visszagondoltam anyu főzési tudására.
-Én meg csak szeretek enni - válaszolt Zsolti, majd röhögni kezdtünk.

Miután kijöttek a pizzák enni kezdtünk, Zsoltival gusztustalankodtunk egy kicsit az elején.
Miután az utolsó szeletnél tartottam, hátradőltem.
-Ha ezt megeszem, nem tudok enni desszertet - szomorodtam el.
-Konkrétan megettél egy hétre elegendő kaját, hogy jut eszedbe a desszert? - nézett rám Cortez röhögve.
-Hát, a desszert fontos. Az étkezés vége. Na, mindegy, megeszem, aztán kérek fagyit - vontam vállat, és az asztalunk rajtam röhögött.
-Most mi van?
-Semmi - legyintett Virág nevetve.

Miután végeztünk az étkezéssel émelyegve álltam fel az asztaltól, majd a hasamat fogva sétáltam a kijárathoz.
-Nem kellett volna ennyit ennem - sóhajtottam, Ricsiék pedig még mindig viccesnek tartották.
Zsoltival szenvedtünk, ők meg vihogtak. Végülis?

Másnap reggel tíz körül indultunk vissza Budára, úgy tűnt Kinga átcsapodótt az A-s lányokhoz. Hát, jó.
Miután hazaértem anyunak részletesen beszámoltam a tegnap esti vacsoráról is, aztán inkább ledőltem az ágyamba, és egy ideig meg sem mozdultam.
Később felnéztem a közösségire a laptopomról (amit ballagásomra kaptam), elfogadtam a többiek barátnak jelölését, majd jót nevettem a taggelt képeken. Az egyiken már mély álomban vagyok, a másikon Ricsi fuvaroz a hátán, a harmadik a kézenállásom esése látszik, negyedik kép már az étteremben van, Ricsiékkel nevetünk.
A többi is hasonló kép, végül pedig lementettem az összes képet. Amin Cortez volt, azon mondjuk elidőztem... de ez titok.