Szjg Másképp

Április 2

Reggel a szundimra ébredtem (sokáig csodálkoztam a tükörben tegnap este), mire kipattantam az ágyból. Felvettem a tegnap vett fehér vékony pántos trikómat, hozzá pedig egy sima kék farmert. Raktam fel egy enyhe, de sokat segítő sminket, a hajamat pedig kiengedtem, majd magabiztosan lesétáltam a lépcsőn.
-Jó reggelt! - köszöntem vidáman, mire anyuék döbbenten bámultak rám.
-Reni? - kérdeztek vissza egyszerre.
-Persze. Miújság? - csevegtem.
Nos, szerintem örültek, hogy zombi lányukból, aki úgy egy hétig semmilyen kommunikációt nem létesített senkivel, és csak bőgött egész nap, újra életre kelt. Ráadásul az új hajával! Wow.
-Szép a hajad - mosolygott rám apu kedvesen.
-Köszönöm - feleltem, majd egy tincset tekergettem.
-Elvigyelek?
-Hát, az jól jönne. Késésben vagyok - motyogtam, ő pedig feltápászkodott. Felvettem a fekete farmerkabátom, a hozzá passzoló Conversemmel.
-Ööm.. sziasztok - köszöntem furcsán a ház előtt ácsorgó Virágnak és Ricsinek.
-Tiiúú, de jó a hajad!! - visongott, majd a nyakamba ugrott.
-Ren, ez igen - bólogatott.
-Köszi. Amúgy.. ti?
-Még vagy egy hónap van addig, amíg meglesz a "jármű". - mondta.
-Aha. Értem - válaszoltam, mintha érteném. Fogalmam sem volt, miről beszél.
-Csókolom - intett Ricsi apunak.
-Sziasztok - bólintott mosolyogva. -Elvigyünk?
-Feleslegesen kérdezted meg. Jönnek - feleltem helyettük, mire felröhögtek.
Beültünk a kocsiba, majd Ricsi a hátsóülésről előrehajolva bekapcsolta a rádiót.
-Fúj - fejezte ki magát (a csatornán épp egy pop szám szólt). Végül talált valami hörgős zenét, amit egyből kikapcsoltam.
-Ne már, Ren - mondta csalódottan.
-Bocsi.
-És, ti kik vagytok? - érdeklődött apu.
-Én Pósa Richárd, ő meg Bencze Virág, Emó - mutatkozott be illedelmesen.
-Értem. Virág, ez valamilyen hippi stílus?
-Íííjj, nemtom' - húzta el a száját.
Nos. Virágon egy méhecskés farmer nadrág volt (honnan szerez ilyen cuccokat?), hozzá pónis rövidujjúval, és egy bojtos cipzáros pulcsival (nem húzta össze), meg a szemüvege. És.. Ricsin egy szürke kapucnis pulcsi volt farmerral. Hát, így festenek együtt. Körülbelül.
-Régebben emós volt. Most meg szivárvány - biccentett Ricsi.
-Nos, az menő - mosolygott apu, én pedig a fejemet fogva ültem a kocsiban. Kipattantunk a suli előtt, majd a többiek felé vettük az irányt.
-Renáta? - hallottam meg Kinga döbbent hangját, mire mindenki felénk fordult. -Wow, sikerült elérned, hogy úgy nézz ki, mint egy normális ember.
-Kösz - sziszegtem kínosan. Majd megpillantottam őt. A pulzusom az egekbe repült, a pillangóim majdnem öngyilkosok lettek, a szívem pedog hevesen dobogott. Végigmért, felvonta a szemöldökét és tovább nyomkodta a telefonját. Továbblépett? Rendben! Én is!
-Fú, bakker, várom a fesztiválszezont - bólogatott Ricsi lelkesen.
-Én is! Nézd meg ezt - vigyorgott Zsolti, mire befeszített. No comment.
-Ti mit terveztek? - biccentett Dave. -Csak mert én...
-Dave, a kutyát nem érdkeli mit csinálsz a nyáron. Majd követjük Twitteren - röhögött fel Zsolti.
-Ren? - nézett rám Ricsi.
-Öm. Nos. Én azt hiszem, megyek Horvátországba - vontam vállat.
-Hűű! Merre mész? Anyukád csomagol neked ennit az útra? - ámult Virág. Fogalmam sincs, hogy van még életben. Hiszen.. több mint két éve anyu főztjét eszi, és még nem halt bele. Te jó ég.
-Én igazából.. nem anyuékkal megyek - böktem ki. Erre a mondatomra még Cortez is felnézett. Kezdek érdekes lenni számára? Remek.
-Hát akkor?
-Patrikkal, meg pár haverjával - nyögtem ki zavartan. Mivel mindenki engem bámult, értetlenül, és fürkésző tekintettel, így nem éreztem magam túl komfortosan. Sőt.
-Vigyetek már engem is - tárta szét a karját Zsolti, mire mindenki felröhögött. Kínosan én is nevetni kezdtem, ezzel leplezve a zavaromat. Sikerült. Közben elsunnyogtunk a terembe, Mádáy szerencsére nem vett minket észre, ugyanis egy végzős lány extra miniszonyában jött ma.
-Zsír - vigyorgott rám Ricsi. -C?
-Brazilíába megyek - felelte. Mikor? És meddig?
-Ú, de ezt nem értem. Brazilíába mész, akkor miért nem brazilul tanulsz? Miért portugálul? - pislogott értetlenül. Na, mi is néztünk rá vissza, majd kitört belőlünk a röhögés.
-Virág, nincs olyan, hogy brazilul - mondta Cortez mosolyogva.
-Jaaaaa - nevette el magát. Na, igen. Virág.. kissé sötét.
-Renáta, azt mondtad, hogy eljössz velem a mosdóba - szólt rám Kinga.
-Mi? Mikor? - kérdeztem meglepetten.
-Semmikor, de kijössz - rántott fel a székről.
-Aúú! - dörzsöltem meg a karom.
-Virág, te nem jössz! - kiáltott vissza az ajtóból Virágnak. Na, remek.
-Renáta, ez nem oké. Tegnap tanulni próbáltam, de nem ment, és valami bizsergett a gyomromba!! Közben izgultam, és idióta szerelmes dalokat hallgattam - panaszkodott folyamatosan.
-Azok a lepkék. Azt hiszem. Ó, és üdv a klubban - vigyorogtam rá.
-Nem akarok veled egy klubba lenni, mert akkor én is olyan balfék leszek mint te - sóhajtott.
-Kösz - sziszegtem. -Ezt inkább nem veszem sértésnek.
-Pedig az volt - közölte unottan.
-Új fogadás - állt meg előttünk Dave. -Aki megnevetteti Mádáyt, megnyer minden pénzt, minimum háromszázat adj bele - biccentett.
Kihalásztam a táskámból egy kissé összegyűrődött, ám stabil 500-ast, majd beledobtam. Hűű, ha megnyerem, sok pénzem lesz.
-És csak egyszer próbálkozhatsz! - szólt, majd továbbsétált. Összesen 38-an játszottunk, a többi diák afféle legendának tartja, hogy Mádáy tud nevetni. Ez igaz. Nem nagyon van humora.
Szóval a mai napon egész nap azt láthattuk, ahogy nyolc végzőssel üvölt a viccesnek szánt csínytevés miatt, 10 kilencedikessel a rossz viccek miatt, a mi osztályunk sem járt még sikerrel, na meg maradt pár tizedikes, akikről nem tudom mivel próbálkoztak. Ja, és akik csak fizettek, mondván "ez jó lesz".
Ki gondolta volna, hogy pont én nyerem meg? Ráadásul azzal, hogy utolsó óra után eltaknyoltam a lépcsőn Mádáy előtt. És hangosan kiröhögött. Na és azt ki gondolta volna, hogy szerencsés szerencsétlennek lenni?

-Megjö.. Patrik? - léptem be a konyhába. Anyu (elvileg kajának kellett volna lennie) vacsorát főzött, apu és Patrik valami meccset néztek.
-Sziasztok - köszöntem furán.
-Szia - legyintettek apuék felém sem nézve. Aha, és az rémlik neki, hogy van egy lánya? Szerintem se.
-Szia Reni! - mosolygott rám anyu. -Mi volt a suliba?
-Semmi - sóhajtottam. -Vagyis.. reggel megdícsérték a külsőm, Cortez végignézett rajtam de nem mondott semmit, Barka feleltetett, infón megint lerohantuk a gépeket, Gazdagot felidegesítettük ezért íratott velünk, Kardos szöveggyűjteményt olvastatott, tesin pedig suliköröket futottunk, ami kissé igazságtalan, aztán angolon valami szöveget kellett volna lefordítanunk, de mivel nem megy az angol nem tudtam lefordítani, duplafrancián meg újabb szavakat tanultunk. Illetve szinte mindenki dobott be egy kis pénzt, és az kapta, aki megtudta nevetettni Mádáyt, aki képzeld el, én voltam, mivel leborultam a lépcsőn véletlen, szóval lett egy kis pénzem - hadartam el gyorsan.
-Nagyszerű - bólintott sokkosan. -És holnap délutánra szerzek neked egy angoltanárt.
-Uh. Köszi anyu - húztam el a szám.
-Naa ki van itt? - huppantam le Patrik mellé szórakozottan.
-Ki? - fordította felém a fejét. -Ja, Reni! Jobbra számítottam.
-Hé! - fordultam körbe, de anyuék csak kinevettek ("mókásnak" találják).
-Na, gyere ide - ölelt át fél karral.
-Mi lesz a vacsi? - húztam el számat.
-Elmegyünk étterembeee! - javasolta apu mosolyogva.
-Nem, tejszínes csirke lesz - vonta fel a szemöldökét anyu.
-És.. hol van belőle a csirke? - kérdeztem fintorogva.
-Ó, a fenébe! - kapott a fejéhez. -Jó, készülődjetek, megyünk enni.
Mind a négyen felröhögtünk, majd végül tényleg étteremben kötöttünk ki.

Mindenkitol elnezest hogy ennyit kellett varni a reszre, de a nyaram "kisse" esemenydus🥺😳