Szjg Másképp

szeptember 9., csütörtök

nem megszokott rész de valamilyen agyi kattom van úgyhogy reni életébe vezetem le 🤌🏽

Azta. Túl egy országos versenyen, és túl egy hatalmas nagy veszekedésen. Na de arról majd később.
Reggel kapkodva készülődtem, egy fekete szaggatott farmer rövidnadrágot vettem fel, fehér pólóval. Raktam fel szempillaspirált, kiengedve hagytam a hajam (frissen mosott, tegnap aztán megizzadtam rendesen), felvettem a conversem, meg a farmerkabim, és gyalog elindultam a suliba.
Messziről kiszúrtam a társaságunkat, akik engem vártak, mivel hogy semmilyen eredményt nem osztottam meg velük a versennyel kapcsolatban. Virágnak se mondtam. Szomorú arckifejezéssel botorkáltam oda.
- Szi...
- Na Ren, nyögd ki! Nyertél? - szakított félbe Ricsi.
- Ilyen fejjel? Vesztettél? - nézett rám Kinga döbbenten.
Mindenki engem figyelt, Cortez is érdeklődve pillantgatott.
- Hát... Öö.
- Na ne már! - szomorodott el Macu.
- Semmi baj Reni, legközelebb! - tárta szét Dave a karját.
- Basszus. Azt hittem, megnyered... - mondta Ricsi letörten. Hát. Akkor tisztázzuk.
- Európa bajnokságra akarnak vinni, mivelhogy első lettem.
- MI VAN? - üvöltötte el magát Kinga.
- Azta **** - Ricsi egy érdekes, változatos mondatot választott ahhoz, hogy kifejezze gratulációját.
- Mesélj már! - mondta Virág.
- Jó. - kezdtem bele, és mindenki csendben várta az élménybeszámolómat. - Eleve rossz súlycsoportba kerültem, nem 55-be, hanem eggyel feljebb. Na nem baj, felálltam a ringbe, nem sokkal volt nehezebb nálam a csajszi. Aztán elindult felém, ütött egy egyenest, ami elől hátraléptem, a következő elől elhajoltam, és onnan ütöttem egy felütést, a csaj meg kifeküdt. Aztán jött még egy menet, szétbombáztam, meg se tudott ütni, a harmadiknál nagyon komoly volt, kaptam én is rendesen, de pontozás miatt én nyertem, szóval ezzel az egészet nyertem. És nagyon félek az EB-től, nem akarom...
- Te hülye vagy??? Mit nem akarod? De mész! - akadt ki Kinga.
- Félek tőled. Komolyan mondom - mondta Zsolti, mire mindenki felröhögött, majd gratuláltak nekem. Hát. Igen. Szét stresszeltem magam, de megcsináltam. Büszke vagyok. Anyáék bőgtek. Na nem baj.
Egyébként valahogy nem érzem azt, hogy ez a versenyzős világ való nekem, sőt, maga ez a sportolás. Mostmár erőltetik, nemet is alig mondhatok, mert azt mondják túl ügyes vagyok benne. Hát nem is tudom. Lehet feladom. Ahh.
Mivel a szent johannába kevés diák jár, így elég gyorsan megtudta mindenki, hogy én egy országos boksz versenyt nyertem. Csodás. A suliba belépve Mádáy egyből rám mutatott a vonalzója segítségével.
- Renáta! Hallottam az eredményeidről, gratulálok az egész tanári kar nevében. - hívott magához közelebb, majd hogy csak én halljam, hozzátette; - Az októberi számban te leszel címlapon.
- Rendben - fehéredtem le, és elindultam a termünk felé a többieket utolérve. Remek. Én címlapon?
- Csá, boxos! - köszönt rám valami kilencedikes.
- Mi az, hogy boxos? Ésszel - szóltam rá, mire vihogni kezdett. - Komolyan. Mégegyszer így hívsz, pofánverlek - jelentettem ki, mire a többiekből kitört a röhögés. A terembe bemenve helyet foglaltam, és elővettem a könyvemet, gondolván olvasok.
- Te, Ren. Milyen óránk lesz? - fordult felém Ricsi.
- Nem tudom, nem voltam előző héten - feleltem vállat vonva.
- Etika - válaszolt Virág.
- Ja, tényleg. Ren, ezt megszívtad - röhögött fel Ricsi hangosan, és a többiek is jól szórakoztak rajta.
- Mi? Miért? - kérdeztem értetlenül, majd leesett. - UGYE NEM?
És abban a pillanatban Vladár belépett az ajtón. Ez nem az én napom.
- Jó reggelt! - nézett körbe mosollyal az arcán az osztályon, majd megakadt a tekintete az én ijedt tekintetemen. - Rentai. - morogta. Filmbe illő jelenet.
- Tanár úr! - próbálkoztam, de leintett.
- Nem voltál a múlt héten, azt hittem, már erre az órára sem jössz be. Örülök, hogy megtisztelsz a jelenléteddel - közölte lesajnálóan. Már most szívja a vérem, pedig hozzá se szóltam.
- Ne haragudjon, de egész nap edzenem kellett a versenyre.. - hebegtem zavartan.
- Remélem nem rajzversenyre - mondta gúnyosan, mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Neeem. Azt a részt meghagyom másnak. Túl jó vagyok benne - vigyorogtam ironikusan, mire megforgatta a szemét. Talán megkedvel egyszer.
- Meglep, hogy most nem vagy pofátlan és szemtelen. Milyen verseny? - érdeklődött. Lehidalok. A végén öribarik leszünk.
- Box! Osztályunk büszkesége - üvöltötte be Zsolti büszkén, majd egymásra mosolyogtunk. Ez jól esett.
- Biztos jobban megy, mint a rajzolás... Értél el helyezést?
- Igen. Első lettem országoson.
- Na. Rendben. Ennyi bőven elég volt rólad, kezdjük a mai tananyaggal - csapta össze a tenyerét. Aha. Nem fog megkedvelni.  Azért reménykedek.
Jaques hiányzott, elvileg kijött rajta valami allergia. Szegény.
Az következő óra irodalom volt, ahol Kardos gratulált nekem (kezdek zavarba jönni, sok lesz. a többiek biztos kezdik unni), majd azzal kezdte, hogy jövőhétre beadandót kér. Elkezdtük olvasni a szöveggyűjteményt, meg műveket elemeztünk, ezután pedig jött egy matekóra. Az óra közepén azonban egy végzős lány nyitott be.
- Bocsánat, elnézést - nézett Gazdagra, - De szükségem lenne két önkéntesre... - Kinga már jelentkezett is. - Bocsi Kinga, de azt mondta a tanár, hogy te nem jöhetsz.
Erre mindenki felröhögött, Kinga meg puffogni kezdett, mire a lány folytatta.
- Sütni kéne.
Hát, gondoltam miért ne, na meg éhes is voltam, így feltettem a kezem. Mosolyogva bólintott.
- Rendben, megvagyunk. Utolsó óra után gyertek oda - mondta, mire körbenéztem. Mögöttem épp akkor tette le Cortez a kezét. Találkozott a tekintetünk, a gyomromban életre kelt a lepkeraj, majd felvonta a szemöldökét.
- Kösd fel a gatyád, szöszi. Sütni fogunk - vigyorodott el, mire elpirultam.
- Aha... - forgattam meg a szemem, és előrefordultam. Úgy tettem, mintha nem örülnék neki, de belül kicsattanok a boldogságtól.
Óra után a büfében vett kólámat iszogattam, majd az udvarra kilépve leültem a padra, ahol már Karcsi várt rám. Beszélgettünk, én pedig közbe sűrűn pillantgattam az árkádok alatt álló társaságra. Cortez körül az a szép szőke lány keringett, elég sokat beszélgettek. ☹︎
Miután az utolsó óráról is kicsengettek, elköszöntem a többiekkel, majd Cortezzel elindultunk a konyha részhez.
- Mit süssünk? - gondolkoztam, majd Cortezre pillantottam, majd felcsillant a szemem. - GOFRI! Nutellás gofrit akarok! Azonnal.
- Nekem mindegy. Legyen gofri - nevette el magát, majd beléptünk a helységbe. Minden osztályból volt ott egy-egy páros. Természetesen Edina ott volt, Ivettel. Mesés. Elég csúnya tekintettel végigmért, a többi lány pedig, elképedve meredt Cortezre. Hát. Nem csúnya Cortez, az biztos. Sőt. Egy félisten. Na mindegy. Monsieur Durand elmagyarázta, hogy szeretné megszerettetni a sütést a többi diákkal is, úgyhogy ez ilyen különleges foglalkozás. Amolyan toborzás. Kaptunk receptet, mindannyian mást (nem gofri recept volt ☹︎), majd neki is állhattunk.
- A fenébe. Gofrit akartam.
- Hát, ez nem jött be - vont vállat Cortez, én meg elkezdtem kimérni a lisztet.
- Asszony. Mit csinálsz? - fogta a fejét Cortez, mire eltátottam a szám.
- Milyen asszony, te állat? - csaptam rá a fekete pólójára a lisztes kezemmel.
- A mérleget talán be kellene kapcsolni, hogy - nyúlt a kezemhez, és bekapcsolta a mérleget. - le tudd mérni, szöszi.
Az érintésétől hirtelen összerezzentem, majd a pulzusom az egekbe szökött. Te jó ég. Mi lesz ma itt?
- Én is tudom - dünnyögtem zavartan, mire vigyorogva bólintani kezdett.
Közben hallottam, hogy Dina a nyaráról kezdett el mesélni, mire unottan ránéztem Cortezre.
- Izgalmas nyár - motyogtam halkan.
- Hát, ja. Mondjuk én egész nyáron egy üzenetre vártam, de az illető nem akart zavarni... - célozgatott, én meg felvertem a tojást. Lehet lassan Cortez állkapcsát verem fel, ha nem hagyja abba ezt a dolgot. Belenyúlt a lisztes bödömbe, és rákente a fekete nadrágomra. Aha. Kölcsön liszt visszajár.
- Lehet, hogy az illető nem tudta mit tegyen, mert teljesen összezavartad - gondolkoztam el, majd a kezébe nyomtam a vajat, hogy olvassza meg. Aztán belenyúltam a tojásba, és kentem egy kicsit az arcába. Ő engem ne lisztezzen össze!
- Én? Mivel? - tette be a mikróba a vajat, majd ugyanazt tette amit én. Oda a púderem.
- Mondjuk, megcsókoltad mielőtt leléptél, majd a postalábájában talált egy nyakláncot. Biztos nem értette, mit kéne tennie.
- Szerintem elég árulkodó jeleket adtam neki - jelentette ki. És ezután olyat tett, amiért nagyon ideges lettem. Az arcomba dobott egy marék lisztet. Az egész arcom olyan lett, ráment a szempillámra, és egy kicsi a számba is ment. Természetesen visszadobtam, mire Mádáy (felügyelő tanár) odalépett hozzánk. Azt mondta, ha mégegy ilyet csinálunk hazaküld minket, mert nem ezért vagyunk itt.
- Na, ezt jól megcsináltad - dícsértem meg cinikusan.
- Te. Te csináltad meg jól - bólintott, mire csipőre tettem a kezem.
- Hah - forgattam meg a szemem, majd tovább kevergetten a tésztát.
- Várj - szólt, mire ránéztem. Hátrafogta az előrelógó hajam, azt gondoltam, csak kedves akar lenni. Én kis naiv. Lisztet kent a hajamba.
- Hé! - kaptam észbe, majd olvadt margarint kentem a hajába.
Ekkor Mádáy kiakadt, és egy választékos leszidás után utunkra bocsátott. Teljesen csendben mentünk, én nem akartam mondani neki semmit, ő meg amúgyse szokott. A suli előtt álltak a többiek, majd meglepődve néztek ránk.
- 20 perc alatt mit sütöttetek? És hol van? És miért lisztes a pofád? - kérdezte Ricsi meglepetten.
- Őt kérdezd - mutattam Cortezre idegesen.
- Te kezdted.
- Fú - forgattam meg a szemem. Odaálltam Kinga mellé, majd már indulni készültem Kingával, mikor megállt mellettünk egy kocsi.
- Csá! Merre? - húzta le az ablakot Patrik.
- Haza - feleltem. - Te?
- Én is. Na, örültem. Sziasztok - taposott bele a gázba, mire értetlenül néztem össze Kingával. Hát, ennek ellenére mi elindultunk haza, és elmeséltem neki mi volt. Kiakadt.