Február 24., hétfő 👑

4.6K 126 145
                                    

És ismét egy olyan nap, ami valószínűleg nem lesz a kedvencem.
Persze, minden napban van nagyon sok jó dolog, de az ember akaratlanul nem tudja figyelembe venni azokat a bizonyos klassz dolgokat, ha mellette történik valami borzalmas dolog. Mindenki máshogy reagál ezekben a helyzetekben, és természetesen vannak olyan emberek is, akik csak a jót látják meg.

Én is az utóbbiak csoportjába tartozok, de nekem törékenyebb a szívem, ez az elmúlt pár évben is felkeltette a figyelmemet. Hiába szedtem össze magamban azokat az indokokat, amik jobb kedvre deríthettek volna.. mint például egy új nap, tele új lehetőségekkel. Egyszerűen semmi sem segített, csak zokogni tudtam. De mielőtt ezt a témát jobban kivesézem, beszélek egy kicsit arról, hogy telt reggeltől estig a napom.

Reggel a szokottabbnál is korábban keltem, egész pontosan 5:06-kor. Nem tudtam mi az oka, de ha már így hozta a sors, arra gondoltam, hogy egy zuhannyal indítok. Végül is, időm mint a tenger.. nem igaz? Boldog és pörgős zenéket hallgattam a frissítő illetve jóleső zuhany alatt, hozzápedig énekeltem és táncoltam, mint egy dilis tinilány.
Zuhanyzás után fogmosás következett, amit egy fekete szenes fogrémmel hajtottam végre. Az arcomra felkentem egy szürke arckrémet, majd visszamentem a szobámba, hogy felöltözzek.

Ma valahogy a sötét színek jobban tetszettek, szóval úgy döntöttem, ma azt fogok viselni. Kivettem egy fekete legginset, hozzá pedig a ugyanolyan színű sima pólót, amit összekötöttem egy "csigába". A zoknim  és a cipőm is stimmelt a nadrágom és a pólóm színéhez, úgyhogy ezt jól összehoztam.
Sminknek szempillaspirált és szájfényt tettem fel, majd annyira unatkoztam, hogy a bokám felettig pár cm-rel feltűrtem a nadrágom szárát. 
Ezután konstatáltam magamban, hogy valamit ennem kéne, szóval lecsoszogtam a konyhába, ahol anyuval találtam magam szemben.
—Ööm.. te? - tártam szét a kezem meglepődve.
—Dolgozni megyek, Reni - vonta fel a szemöldökét, mire biccentettem.
—Hé, te sírtál? - lepődtem meg, miután jobban átszkenneltem az arcát.
—Belement egy szempilla a szemembe - felelte, majd felállt a kanapéról és felkapta a táskákát. —Elmentem dolgozni, délután jövök.
—Rendben! Jó munkát - mosolyogtam rá, majd kilépett a csípős reggeli hidegbe.
Neki láttam tehát a reggelimnek, ami áfonyás, málnás turmix volt, egy kis tejjel megspékelve.
Meglepődve nyugtáztam, hogy 7:16 volt már, ezért felvettem a farmerkabátom (természetesen fekete :D), a vállamra dobtam a táskám, majd kimentem én is a friss levegőre.

Mikor oldalra fordítottam a fejem megpillantottam Cortezt, aki a kerítést támasztva várt rám. A haja úgy nézett ki, mintha most kelt volna fel, a széldzsekije pedig iszonyat jól állt neki.
—Szia - mosolyodtam el, majd a vállába fúrtam a fejem. Mélyen beszívtam az illatát, átöleltem a nyakát, majd hosszas csókba vont. Illetve, hogy pontos legyek többe is.
Összekulcsolta az ujjainkat, és a szemembe nézett.
—Mehetünk?
—Persze - bólintottam, aztán a gyomromban lepkedő lepkéimmel, a hatszázzal verő szívemmel elvigyorodtam.
—Milyen volt a hétvégéd? - érdeklődtem. -Vagyis inkább a vasárnapod..
—Elment - röhögött fel. -Sorozatot néztem.
—Milyet?
—Entourage - felelte, mire értetlenül bámultam rá.
—Szerintem is.
—Nem igaz, hogy tényleg nem tudod mi az! - akadt ki, mire megráztam a fejemet.
—Nem, tényleg fogalmam sincs miről beszélsz, nem élek ilyen szerekkel... - válaszoltam, majd elhúztam a számat.
—A hétvégén megnézed velem - bólógatott, mire felnevettem.
—Csoki - intett Zsolti, mikor odaértünk a sulihoz. Virág és Ricsi álldogált a társágában, majd ők is üdvözöltek.
—Jó reggelt! - köszönt Dave, majd kipattant a fekete autóból. Már éppen köszöntünk volna neki, amikor is Kinga állt meg Zsolti és Ricsi mellett, hozzá egy dühös tekintet párosult.
—Mi veled, ló? - röhögött fel Zsolti.
—Több van emögött! Száz százalékban biztos vagyok benne!! - üvöltötte el magát, mire hátrahőköltem.
—Hallod, rohadtul reggel van - fogta a fejét Ricsi, Virág pedig bólogatni kezdett.
-Ühüm - fűzte hozzá, mire kitört belőlem a röhögés. Aztán... nem bírtam abbahagyni.
-Ne fulldokolj már, Renáta!!! - kiáltott rám Kinga. Átöleltem Cortezt és a mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig átkarolta a derekam (♥︎), és visszafogtam a vihogásom.
-Nagyon "édes", de örülnék, ha figyelnél is! - gúnyolodott Kinga, és láttam magam előtt a tekintetét. De komolyan... plusz hozzá a habzó száj, és egy baseball ütő társult. Uh, na ez már valós félelem.
-Figyel - válaszolt helyettem Cortez.
-Na, az összes újságot átnéztétek? Mert én igen, és titkos üzeneteket kerestem benne, mindent elemeztem, de semmit nem találtam - húzta ki magát (biztos vagyok benne, hogy ez történt, hiába nem láttam, már ismerem egy ideje).
-Te komolyan nem vagy normális - jelentette ki Ricsi, és ezzel egy cseppet sem túlzott.
-Hallom ahogy röhög magába.. - szólt Cortez, majd Ricsiékkel együtt elkezdtek vihogni. Kibújtam Cortez öleléséből, aztán amikor rámnéztek mégjobban elkezdtek röhögni. Hát az biztos, hogy paradicsomfejem volt, szóval ezért én is hangosan folytattam a nevetést.
Tehát így indult a reggelem, ami önmagában jó volt.
El indultunk befelé a suliba, Cortez és én kézenfogva, Kinga és Zsolti veszekedve, Ricsi velem beszélgetett, Virág pedig kereste a mangáját plusz a "rajzoló szettjét", Dave pedig folyamatosan a telefonját nyomkodta.
-Antai-Kelemen és Reni, megköszönném, ha... RENÁTA!! - üvöltötte el magát teli torokból, mire megállt minden, és síri csend telepedett az aulára.
-Jó reggelt igazgatóhelyettes asszony, hogy van ma reggel? - próbáltam menteni a helyzetet, miközben vigyorogtam. Összehúztam a farmerkabátom és mivel elég gyengén kötöttem össze a pólóm, így hamar és feltűnés nélkül tudtam szétszedni.
-Ugye, nem jól láttam? - bökött felém a vonalzójával, és elég ijesztően nézett rám.
-Mit?
-Húzd szét a farmerkabátod! - parancsolt rám, én pedig meg is tettem. -Nagyon nagy szerencséd van. Szatmáry, és Nagy Zsolt, most azonnal leállni a folyamatos veszekedésetekkel, egész reggel hallottam!! Felmayer, elteszed a telefont, vagy én teszlek el, Bencze, ne a homlokán nézd meg milyen színe van a festéknek, jézusom!
-Elnézést, de jogom van veszekedni - húzta fel a szemöldökét Kinga, a fiúk pedig "húú"-ztak egy sort.
-Nekem pedig jogom van kirúgni az iskolaújságból, jogom van beírni, kérdés? - vicsorgott idegesen, Cortez pedig átölelte a nyakam hátulról. Igen, ő is tudta, hogy ez el fog tartani egy ideig. Sőt, a társaságunk minden tagja tudta... gondolok itt Zsoltira, Davera, Virágra, Ricsire, Cortezre, és az osztályunkra. De ők éppen nem voltak itt, ezért lemaradtak róla.
-Na persze!!! Nincs rá semmi indok, hogy kirúgasson, mindig időben adom le a cikket, igényes, szórakoztató, és tökéletes! Másrészt kiváló a tanulmányi átlagom - húzott egyet az amúgyis erős copfján, amitől az én hajhagymáim kezdtek el szenvedni, pedig össze sem volt kötve a hajam.
-Ne húzd ki a gyufát, fiam! - rázta meg a fejét.
-De hát én lány vagyok - fordult felénk értetlenül, mi pedig felröhögtünk.
-Cső - állt meg melletünk Levi vigyorogva. -Mizu?
-Szia - köszöntem mosolyogva.
-Reni, ma is jössz? - kérdezte, mire mindenki ránk nézett. Jaj, igen, vasárnap Patrik mégsem jött, én pedig korán végeztem a tanulnivalókkal, tehát elmentem edzeni.
-Hova? - érdeklődött Kinga felvont szemöldökkel.
-Há' én mondjuk edzőteremre gondoltam - felelte, én pedig bólintottam.
-Persze, megyek.
-Ren, neked elment az eszed? Hallod, télleg' te vagy az? Na bazki, ez kajak meghülyült, még edzőterembe megy - értetlenkedett Ricsi, mi pedig felröhögtünk.
-Igen, tényleg én vagyok - mosolyodtam el. -Jaj, Levi, illetve mégsem. Olvasókör lesz, majd talán holnap - húztam el a szám, ő pedig bólintott.
-Jóvan'. Na csá - búcsúzott el lazán (azt hittem szétesik).
-Minek jársz te oda, Ren?
-Hát tudod, a laposság ellen tenni kell.
-A verseny elfogadva! - állt meg előttem Kinga, én pedig valószínűleg elég ostoba tekintettel nézhettem rá.
-Milyen verseny? - szólaltam végül meg.
-Tudod te azt - biccentett szigorúan, majd az a-s lányokhoz sétált.
-Nem, pont ezaz, hogy nem tudom, mégis miért kérdeztem volna meg? Ah - vontam vállat végül, majd lehuppantam a helyemre.
-Ő Kinga. Sosem fogod megérteni - szólalt meg Cortez, mire felnevettem.
-Igaz.
-Milyen óránk lesz? - üvöltötte el magát Zsolti.
-Jézusom! Francia! - feleltem, én is üvöltve, mire mutatott felém egy like jelet, és rám vigyorgott.
-Hülyegyerek - ráztam meg a fejem mosolyogva, majd visszafordultam a helyemre.
-Reni, nem alszol nálam pénteken és szombaton? - bazsalygott Virág, a méhecskés füllhallgatójával a fülében.
-Örömmel - vágtam rá, majd átöleltem.
-Virág, egy picit gyere ide, ezt látnod kell! - szólt oda Dave, mi pedig felpattantunk és odasiettünk. Virág elsírta magát, én pedig sikeresen ideges lettem. Dórián, drága, kedves, kicsi Dórián, baromi rossz emberrel húztál gyufát ma reggel.
-Elkapom, de nem köszöni meg! - ráztam meg a fejem. A többiek is odajöttek megnézni, hogy min vagyunk mindketten kiakadva. Dave csekkolta Dórián Myspace oldalát, ahol mindenféle szenyaságot írt ki Virágról, szidta, és még sorolhatnám.
-Na, mindjárt jövök - forgattam meg a szemem.
-Renáta, pontosan mi is a terved? Betöröd az orrát? Csak mert, elég bot testalkatod van - mondta ki kegyetlenül.
-Tudod, mit? A tegnapi kondi megdolgoztatta az izmaim, 100%-ig biztos vagyok abban, hogy le tudom ütni - jelentettem ki magabiztosan, a többiek pedig felröhögtek.

Szjg Másképp Where stories live. Discover now