Szjg Másképp

⭐ December 18⭐

Valljuk be, hogy apuval, Nórival (a "mostohatestvéremmel") és Gyöngyivel is jó lett a viszonyom. Meg Sanyikával. Ő a macskájuk. Igen. Vagyis csak én hívom így.
"-Mióta van itt ez a..kiscica? - kérdeztem.
-Régóta - válaszolt Nóri.
-Aham.. Na gyere ide Sanyika! - kiáltottam, de nem jött ide, ezért mentem utána, a többiek pedig röhögve figyeltek."
Hogy mi a pontos neve, azt még most se tudom. Na mindegy.
Ma van a téli szünet utolsó előtti napja, ami azt jelenti, hogy holnap még karácsonyi buli is lesz. Meg még valami. Cortez megy el. Akivel úgy november óta nem beszéltem.. mármint alapból sem szoktunk nagyon, mert nem merek beszélgetés kezdeményezni, ő pedig nem is akar.
A másik pedig.. Ricsit húztam, szóval neki vettem ajándékot. Ilyen deszkakerék vagy valami hasonló. Amit a deszkára lehet ragasztani, matrica.
-Lejössz büfébe? - állt meg a padon előtt Virág, én pedig szó nélkül felálltam.
-Valaki ad egy zsepit? Úgy folyik a taknyom, mint a Duna - szólalt meg Zsolti, mire páran felnevettünk.
-Most akkor én is hasonlítok két dolgot.. - szólalt meg Ricsi, mire rá nézett az egész osztály. - Olyan messze van Reni a rajz ötöstől, mint Makó Jeruzsálemtől - mondta, mire kitört belőlünk a röhögés. És indultunk le a büfébe. Na igen.
Virág vett egy minyont, én pedig ilyen "ha már ott vagyunk" alapon vettem egy csomag gumicukrot.
-Elfogok hízni - néztem rá Virágra.
-Nem fogsz - nyugtatot meg mosolyogva. - Csak arra vigyázz, ha jön egy nagyobb szél, akkor nehogy elfújjon - tanácsolta, célozva a.. "törpe" alakomra. Jó, egész vékony vagyok. Bot vékony lábak, viszont ilyen vastag vádli (szerintem, és anyát mindig zaklatom ezzel a VV szindrómával), aztán nagyon keskeny csípő.. Eh. Meg hozzájárul a 49 kilóm. Mint valami csontkollekció.
-Januárba elmegyünk valahova? Mondjuk, Westend? Vagy hasonló? Légyszi - nézett rám Virág kiskutyaszemekkel, amire nem tudtam nemet mondani.
-Megkérdezem, de nem ígérek semmit.. - válaszoltam, mire a nyakamba ugrott. Visszamentünk a terembe, és az érkezésünkre sokan felkapták a fejüket, de utána ugyanazt csináltak amit eddig.
-Hallod Ren - mondta Ricsi, mire hátrafordultam. - Nem mész le nekem a büfébe egy Fantáért?
-Nem? Miért mennék? - nevettem el magam.
-Mert kedves vagy, és.. Mert kedves vagy - válaszolta, én pedig felálltam, hogy odaadja a pénzt.
-Még valakinek valami? - néztem körbe, mire Cortez rám nézett.
-Nekem egy kólát, kösz - nyomta a kezembe a pénzt.
Kimentem a teremből, és előtte elmentem wcre, mert hát.. Tudjátok miért jár oda az ember (xdlol). Na igen. Viszont amikor bementem a fülkébe és bezártam bejöttek Edináék, ezért törökülésbe felültem a wcre, hogyha benéznek akkor ne lássák a lábam.
-Úristen! És képzeljétek el.. - kezdte el Edina, én pedig füleltem. - Tök sokat beszélek mostanában Cortezzel, és randizni is megyünk majd! - közölte vinnyogva, nekem pedig a hír hallatán golflabda méretű lett a gyomrom. Na igen... A sírás határán álltam, de még vártam, hátha mondd meg valamit.
-Komolyan? - kérdezte, talán Tami.
-Ahaaa - válaszolta Dina. Nem is. Legyen Duna. - Itt ki van? - kérdezte, és bekopogott az ajtón. Nem válaszoltam. Ki az a hülye, aki válaszolt volna? Benézett alul, hátha lát valami lábát, de mivel nem látott, így folytatták a beszélgetést.
-Na, és mikor mentek? - érdeklődött az egyik ás lány.
-Hát januárban lesz Kingának egy ilyen díjugrató versenye, és elvileg oda ketten megyünk ( direkt januárra terveztem ezt a versenyt szóval nem kell belém kötni hogy nem akkor volt😂❤️) - olvadozott, és a következő amit hallottam egy ajtócsapodás volt. Klassz. Visszanyeltem a könnyeim, és kimentem a vécéből, egyenesen a büfébe, ahol beállta a sorba.
Miután sorra kerültem (ami nem 1 perc volt, ugyanis nagyon sokan álltak sorba) megvettem a fantát és a kólát, és visszaindultam a terembe.
-Tessék - raktam le a padjukra a kért italokat meg a visszajárót, és elmerültem a gondolataimban.
-Renáta! - kiabált rám Kinga, én pedig összerezzentem.
-Mi az? - kérdeztem fáradtan.
-Januárban lesz egy versenyem. Számítok rád Virággal! - mondta, és leült a helyére. Hát jó.
-De hányadikán? - kérdeztem, és eszembe jutott az, amit Duna mondott a vécébe. Hirtelen már nem is érdekelt.
-15-én. - válaszolta, én meg csak arra vártam, hogy legyen vége a sulinak.
Töri óra volt a következő, ahol Rákocziról tanultunk.
-De mi volt a baj a réz pénzzel? - kérdezte Bárka óra közepén.
-Nem ért semmit - közöltem, mire Barka bólintott.
-Így van. Nem ért semmit - ismételte meg. - Egyszerűen tönkrement, szóval vigyázni kellett vele.
-Ja, leköpöm azt elhajlík - szólt közbe Zsolti, mire felröhögtünk.

🖇️

Anyával suli után elmentünk vásárolni. Volna. Ugyanis csütörtök lévén nyolc órám volt. És utána tanultam. Viszont nélkülem nem akart menni, így hát kilenc órakor beültünk a kocsiba, és útra kerekedtünk.
-Élesztő, liszt, cukor, hús, felvágott, üdítő, zabkása, müzli és tej. Most ismételd meg velem - kérte, mire kérdőn néztem rá.
-Minek? - érdeklődtem, miközben leparkolt az autóval.
-Hogy ne felejtsem el - közölte egyszerűen, és elkezdte ismételni. Már akkor is tudtam volna ezt a pár dolgot, ha az éjszaka közepén felkeltenének és megkérdezték volna. Hogy is volt? Élesztő, liszt, cukor, hús, felvágott, üdítő, zabkása, müzli és tej. Igen. Valahogy így.
Miután mindent beszereztünk háromnegyed tíz volt, és ez pech, mert tízkor zárnak, és csak kettő kassza volt, ahol fizetnek. Viszont ott is akkora sor volt, hogy a kassza mögötti sorban is álltak, nem kevesen. Beálltunk az egyik végébe, és vártuk, hogy haladjon a sor.
Mikor már épp sorra kerültünk odajött egy biztonsági őr hozzánk.
-Kérem, menjenek el a másik sorba, ugyanis a hölgy rosszul van - mutatott a kasszába ülő asszonyra, aki tényleg elég sápadt volt.

-Én pedig húsz perce várok itt, ráadásul holnap korán kelek, és dolgozni is megyek! - szólt anyu mérgesen. Tudtam, hogy ebből balhé lesz. Csak azt nem, hogy majd én is belekeveredek.
-Kérem, nézzen rá - kérte, de anyu nem nézett rá. Én is kezdtem egyre dühösebb lenni.
-Nem érdekel. Akkor jöjjön más, de én nem fogok várni húsz percet megint! - szóltam közbe.
-Hagyják el a sort, ez a kassza bezárt - közölte idegesen.
-Hogy az isten nem ver meg hát mázsa lóval - motyogtam elég hallhatóan, mire kikerekedtek a szemei.
-Igaza van - helyeselt anyu, mire kitört belőlem a röhögés.
Otthagytuk a lealázott biztonsági őrt, és beálltunk egy kicsivel kisebb sorba. Nos, sokat nem haladtunk vele, így is sokat vártunk. Várakozás közben Cortez jutott eszembe, rajta gondolkoztam.
-Min vigyorogsz, Reni? - vont kérdőre anya, mire felé sem nézve legyintettem. Szóval vigyorogtam?
-Aha. Kamasz szerelem - nézett olyan bájosan, mire unottan meredtem rá.
-Befejeznéd ezeket a szövegeket? - érdeklődtem, (szerintem) kedvesen mire megrázta a fejét.
-Nem - közölte egyszerűen, mire sóhajtottam egyet.

-Reni! - kiabált rám anya, mire ránéztem. Valószínűleg sokadszorra szólt. Jó, elmerültem a gondolataimban...
-Mi az? - kérdeztem.
-Segítenél? - érdeklődött felvont szemöldökkel, mire bólintottam, és hasznosítottam magam.

[halii guys❤️ elnézést amiért nem volt egy hétig rész, de erre többször számíthattok, ugyanis lassan év vége, és hát, jónak kell lennie a bizimnek😂)