Szjg Másképp

⭐ Január 16 ³⭐

Remélem nem találkozok vele többet. Mindig piszkált, hogy milyen a fejem, meg hogy stréber vagyok, sokat olvasok.. Pff.
Ám egyszer csak egy ismerős alakot véltem felfedezni az út másik felén. Mintha Patrik lett volna. És igen, ő volt, mert elkezdett felém sétálni, vigyorogva. Vagyis, reméltem, hogy felém jön.
-Kit látnak szemeim? Csak nem Rentai Renátát? - röhögött fel.
-Hoppá, itt egy Pataki Patrik - üdvözöltem nevetve.
-Merre mész? - érdeklődött.
-Most éppen haza. Te?
-A kisboltba. Eljössz? - kérdezte mosolyogva.
-Hát, találkoztam egy régi ismerősömmel, aki mindig beszól... Szóval inkább kihagyom.
-Helyre rakjam a fogsorát? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire elnevettem magam.
-Nem kell, köszi - válaszoltam.
-Jó, akkor nem ütöm meg, csak ha találkozunk akkor.. Barátiasan elbeszélgetek vele.
-"Barátiasan", mi? - mutattam idézőjelet, és újra kitört belőlem a röhögés.
-Jó, nem bántom, de gyere már - szólt, és visszaindultunk. Legnagyobb szerencsémre ott dolgozott a két évvel idősebb ismerősöm, "diákmunkára" hivatkozva. Ugyebár kettőt bukott Krisztián hetedeikben, ezért megint ismételt egy évet, és akkor nem bukott meg. Szóval már 17 éves.
-Már megint itt vagy? - érdeklődött "kedvesen".
-Mi a probléma? - kérdezett vissza Patrik.
-Az, hogy itt van ez.. - röhögött ki Krisztián. - Irritálja az aurám.
-Milyen ez? A tárgyakra, vagy az állatokra mondják ezt. Szóval ne magadról beszélj. - vágott vissza Patrik.
-Nem is magamról beszéltem.
-Ja, azt hittem, mert úgy nézel ki, mint egy majom, sőt.. Rosszabb. Még az elefánt szebbet ürít nálad, már bocs - oltotta le, mire kitört belőlem a nevetés, és belecsaptam a felém nyújtott tenyerébe. Erre már nem tudott nagyon mit mondani, szóval Patrik levette a kívánt termékeket a bolti polcról és fizetés után távoztunk az épületből, és a parkoló felé vettük az irányt.
- Van jogsid? - csodálkoztam, mire Patrik elvigyorodott.
-Még autóm is - mutatott egy fekete autó irányába, és elnevettük magunkat.
-És akkor hány éves vagy? - vontam fel a szemöldököm, mert eddig erről fogalmam sem volt.
-Január 27.-én 18 - vigyorgott. - És te?
-Április 9.-én 15... - mondtam, mire Patrik metorpant.
-Mi van? Pedig kinézel egy tizenhatnak, mondom felszedlek - röhögött fel, mire felvontam a szemöldököm. -Csak vicceltem. - tette hozzá.
-Én is így gondoltam - forgattam meg a szemeim, és beültünk a járműbe.
-Hazaviszlek, csak mondd, hogy merre laksz - szólt, és elmondtam neki a címet. -Rendben. Nem baj, ha kerülünk egyet? - kérdezte.
-Nem, dehogy - ráztam meg a fejem, és bekapcsoltam a rádiót. -Uh, ezt inkább kikapcsolom - mondtam fintorogva, Patrik meg elröhögte magát.
-Retro Rádióóó - "énekeltem", és Patrik a piros lámpánál rám nézett. Igazából azzal a nézéssel mindent elmondott, szóval inkább vigyorogva elkapcsoltam.
-Most komolyan, hova megyünk? - kérdeztem.
-A Citadellához - válaszolta nevetve, és elindult az autóval, mert időközben átváltott zöldre a lámpa.
-Mi van? Minek? - néztem értetlenül, és a kezemben lévő telefon elkezdett rezegni, mert anyu hívott.
*Patrik szemszöge*
-Szia anyu, miújság? Ja, hogy az. -beszélt Reni a telefonba. - Igen, igen, nem, igen. Mi van? Nem, dehogy is, jól vagy? - kérdezte meglepődve. -Aham.. mindegy.- hagyta rá. - Anyuu! Ne már! -röhögte el magát. - Na, most, hogy megbeszéltük, leraknám... Mi az, hogy aranyos? Anyu, nem hiszlek el, komolyan - rázta meg a fejét. - Jó, szia anya... Komolyan mondom, hogy ne olvasd tovább azt a hülye kamaszkezelő könyvet, vagy felégetem az összeset - nevette el magát kínosan. - Mi az, hogy miért? Konkrétan elképzelted már azt is, hogy milyen "rossz dolgokat" - mutatott idézőjelet, bár fogalmam sincs miért, mert az anyukája nem látta. - fogok csinálni.. Mindegy, anyu, majd otthon beszélünk.
-Minden rendben? - kérdeztem a gondterhelt arckiejezése miatt, és beparkoltam Jessievel.
-Őszinte legyek, vagy hazudjak? - tette fel a költöi kérdést.
-Hazudj, ha kérhetem -válaszoltam mosolyogva, poénnak szánva, de hát nem jött össze a tervem. (Amúgy az volt, hogy elmondom ezt a szar vicet, és elkezd majd nevetni a fergeteges poénomon.)
-Jó. Akkor minden rendben van - vigyorodott el.
-Most őszintén - szóltam, és felémfordult.
-Igazából nem tudom, hogy honnan, de vett valami kamaszkezelő könyvet anyu, és azt mondta, hogy fel van készűlve arra az esetre, ha drogoznék, vagy piálnek.. Másrészt, az utcánkban lévő cicának több szerelmi élete van mint nekem. Ó,azt kihagytam, hogy szerinte aranyos vagyok én, meg a szerelmi életem. Ja, meg az is aranyos, hogy szerelmes vagyok. Tényleg rohadtul aranyos, hogy néha emiatt vagyok nagyon szomorú, vagy sírok - mondta, és lefolyt az arcán egy könnycsepp.
-Na gyere ide - mondtam, és átkaroltam az egyik kezemmel a vállát. -Figyelj, én is voltam halálosan szerelmes.
-Komolyan?
-Nem - válaszoltam őszintén, mire felnevetett. Na, ez volt a célom. - De. Fiú aggyal mondom, tuti bejössz neki.
-Hogy fiú mivel? - nézett rám csodálkozva. - A fiúk idióták. Tudok olyan példát, amivel ezt be is tudom bizonyítani.. Például volt egy lány, akinek volt barátja, de rejtélyes módon akkor beleesett egy srác. Gondolom, tudod mi volt utána.
-Mert a legtöbben akkor jönnek rá arra, hogy szerelmesek, amikor mással látják őt - válaszoltam.
-Ebben van igazság.. Jó, amúgy nem mindegyik fiú idióta - szólt.
-Ugye, hogy nem vagyok az? - kérdeztem vigyorogva.
-De, te az vagy. Az egyik fiú osztálytársam, Arnold. Na, ő nem az.
-Elmész a picsába - röhögtünk fel, aztán kiszálltunk az autóból, és sétálni kezdtünk a hűvös hajnalban. Apropó, mindjárt hajnal.
Reni telefonja megint csörgésbe kezdett.
-Szia Nóri! - szólt vidáman, de hamar lehervadt róla a vigyor. - Hoppá. Sajnálom! - mondta szomorúan. - A Citadellán, Patrikkal. Kapd be! - mosolyodott el kínosan, és letette a telefont.
-Sajnálom, aztán kapd be - röhögtem fel, mire elmosolyodott.
-Jó, na. Hát ugye mondta, hogy már egy órája vár rám, aztán meg azt, hogy gyerek ne legyen - magyarázkodott.
-Ha fiú lenne, megütném, amikor találkozunk... De nem, mert lány. Majd összekócolom a haját, azt imádja úgyis.
Reni felnevetett, aztán tovább sétáltunk.
-Olyan kihalt most - jelentette ki.
-Talán mert szilveszter van, sokan isznak, és ide meg nem sétálnak fel? - kérdeztem logikusan.
-Este van, hagyjál - legyintett, én meg szórakozottan figyeltem.
- Miért nézel ennyire? - érdeklődött egy idő után.
-Viccesen néz ki a füled - feleltem, mire kitört belőle a nevetés. Aranyosan nevet. (kijavitotta a billentyuzetem az aranyosat arányosra és eszembe jutott hogy mennyire utaltam.. Meg most is pedig régen vettuk😂)
Na, persze, semmi olyan szándék nincs bennem.
*®️eni szemszöge*

-Boldog újévet! - vigyorogtam Patrikra széttárt kezekkel.
-Neked is, te - ölelt meg, közben pedig összeborzolta a hajam. Nem hagyhattam annyiban, megbosszultam.

🖇️

-Hát... Mégegyszer boldog szülinapot. Vagyis újévet - korrigáltam ki magam a házunk előtt, Patrik meg felnevetett. -Köszi, a fuvart, meg ilyenek..
-Ugyan. Semmiség. - válaszolt.
-Na, bemegyek, mert fáradt vagyok, szia - öleltem meg.
-Ne felejtsd el, amit mondtam, te lány - búcsúzott el, majd beszállt a kocsiba, és elhajtott.
Hajnali kettő lehetett talán, és én tíz körül mentem el. Hű.
-Renáta! - lépett elem anya hirtelen.
-Hova lett az én kedves, engedékeny anyukám? - motyogtam.
-Ne szemtelenkedj.
-Bocsánat.
-Visszatérve rád.. Én csak a kisbolthoz küldtelek le! Számíthatsz két hét szobafogságra!
-Anyuu, ne már - nevettem fel kínosan.
-De. A laptopod elveszem.
Örültem, hogy azt nem vette észre, hogy van nálam telefon, szóval gyorsan el is rejtette, és felbattyogtam a szobámba.
Gyorsan lezuhanyoztam, aztán bedőltem az ágyba.

🖇️

Január 4., hétfő

Szilveszter után semmi érdekes nem történt, és a telefonom még mindig meg van. Szerencsére. Most ha nem lett volna meg, Virág nem tudott volna szólni, hogy nem jön ma suliba, mert beteg. Egyébként meglettem volna nélküle is.
Ma felvettem egy farmert, hozzá egy sima zöld pólót, amit ugye betürtem a nadrágomba. Mivel hűvös volt, egy fekete kapucnis pulcsit is felvettem.
Leszaladtam a lépcsőn, és fintorogva néztem az uzsonnámra. Anya sosem főzött jól, ezért szinte mindig zacskós levest vetettem vele, arra hivatkozva, hogy "hideg van, és ez felmelegít". Más téma, hogy amikor "leves" volt, akkor nem tudtam átverni, de mindegy..
Felkaptam a bundás kabátom, meg a Conversem, és mentem a suliba.

🖇️

-Sziasztok - köszöntem a fiúknak, és ebben a pillanatban Kinga is megérkezett.
-Sziasztok - köszöntek vissza, ám Dave nagyon magyarázott valamit.
-Miről van szó? - kérdeztem, ugyanis annyit hallottam, hogy "új iPhoneom van".
-Nézd! - adta a kezembe a telefonját.
-Most ezen mit nézzek? - néztem értetlenül.
-Mi se tudjuk mit kellett - suttogta Zsolti, mire felröhögtünk. Elővettem a telefonom, és Dave telefonja mellé raktam az én telefonom is. Elég nagyot csodálkozott Dave, azt hittem, hogy össze is esik, de szerencsére nem esett össze.
-Hány GB-os? - kérdezte egyből, és újra kitört belőlünk a nevetés.
-Nem tudom... Megnézem.
-Majd én! - vette ki a telefonom a kezemből.
-Én is tudom használni a telefonom - forgattam meg a szemeim.
-Aha, az enyém 512GB-os. A tiéd 256 - adta vissza.
-Öö... Nagyon nem érdekelt. De köszi - nevettem fel.
-Öcsém, hogy neked csak a GB-on jár az eszed.. - szólalt meg Zsolti, és egy újabb adag chipset a szájába rakott.
-Nagy Zsolt, már megint eszel? - sóhajtott fel Mádáy, belőlünk meg kitört a röhögés.

🖇️

A nap további részében semmi érdekes nem történt, Durandnál elmondhattuk mit csináltunk szünetben, és ennyi. Kedves tanáraink vannak. Na mindegy.
Mostanában nem jártam olvasószakkörre, ezért pedig Kardos fel is hívta anyut.. Legalább akkor még nem volt ennyire fura, és lazán fogta fel. Hát, most inkább elmentem. Kardos meg is lepődött. Mondjuk én is. De ez más téma.
Szinte egy időben végeztem Cortezzel, aki rajzról jött.
-Merre mész? - kérdezte, miután kiléptünk az ajtón.
Felmutattam a dombra elég bénán, mire vállat vont, és elkezdtünk sétálni arra.
-Milyen volt a rajz? - érdeklődtem.
-Vladár hiányolta Virágot, és unalmas. És az olvasó? - kérdezett vissza.
-Hát.. Kardos meglepődött egy picit. Mondjuk én is - közöltem, mire felnevetett.
Ezután beállt közénk a kínos csend, ami hazáig kitartott. Tök jó. Nem baj, legalább beszélgettünk.
-Szia - köszöntem el.
Intett egyet, és ment tovább.

🖇️

Január 16.

Virággal megbeszéltük ezt a sétát még aznap, aztán egy hétig untam magam. Na jó, néha beszéltem Arnolddal, de amúgy semmi érdekes nem volt. Ma a tanárok mindenkit lezártak, megvoltak a felelések, meg minden. Mondjuk a mai nap storyja az még mindig az, hogy törin Barka megkérdezte, hogy ki uralkodhatott 1740-1780 között, mire Dave meszólalt, hogy "Rákóczi Ferenc". (aki nem értené ; Rákóczi akkor már nem volt életben és Mária Terézia uralkodott.)
Kapott egy adag kiröhögést, meg tapsot.
Amikor hazaértem bedőltem az ágyba, és bár nem szerettem volna, de este tízig aludtam. Utána elmentem fürödni, aztán aludtam tovább. Téli álmot aludtam szerintem. Na mindegy. :)