Szjg Másképp

Január 19., szerda

Tekintve, hogy neszeket hallottam, így eléggé megijedtem, szóval dobtam egy üzit Corteznek, hogy jöjjön fel, mert csak a kaput zártam be, annak meg kódja van.
Végül aztán kinéztem a folyosóra, ahol Cortez rám ijesztett, én meg sikítottam egy elég nagyot. Ő röhögött, nekem meg megállt a szívem.
-Pfú... ez nem vicces! - mondtam sértődötten. -Szerinted ez vicces? - tártam szét a karom, ő pedig tovább nevetett. Ha-ha, irtó jó poén volt. -Szerinted vicces. -bólintottam.
Duzzogva lementem a lépcsőn, és a nappaliban levő kanapére levágtam magam.
-Hé! - szólt visszatartott nevetéssel. Mintha nem látnám és hallanám, kivettem a farzsebemben lévő telefonomat, és nyomkodja kezdtem. Igazából mindent össze-vissza nyomkodtam. -Hát jó.
Vállat vont, aztán leült mellém. Írogatott valakivel, néha felnevetett, néha meg felvont szemöldökkel figyelte az üzenetét.
Engem meg egyre jobban idegesített. Nekem is jött egy üzenetem, Arnoldtól. Felvont szemöldökkel olvastam az üzenetet, ami rövid volt és tömör.

"Gyere ki, beszélni szeretnék."

-Mindjárt jövök - álltam fel, Cortez meg rám emelte a tekintetét, majd felvonta a szemöldökét. -Egy perc.
Kimentem az ajtón, és egyenesen a kapuhoz mentem.
-Szia. - köszönt. Biccentettem, köszönésképp.
-Ugye, megint nem lesz az, mint suli után? - vontam fel a szemöldököm.
-Nem. Megszeretném magyarázni.
-Jó, de nincs sok időm.
-Szörnyen gyerekes vagy - húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Örülök. Na, mondod még ma? - tártam szét a karom.
-Ha ilyen undok vagy, nem fogom. Bájos a kis kapcsolatod, kár hogy nem látsz az előtted lebegő rózsaszín köd miatt.
-Mondd, milyen legyek veled, azok után, hogy majdnem tönkretetted a kapcsolatom? És én komolyan azt hittem, hogy csak bocsánatot kérsz.. kijöttem azért, hogy ezeket a fejemhez vágd? Mit szeretnél tőlem? - nevettem el magam hisztérikusan. -Nem vagyok olyan kedvemben, hogy ezeket végig hallgassam, tudod?
-Akkor minek jöttél ki? - vonta fel a szemöldökét. Mindig is ilyen zavaró volt?
-Na idefigyelj! - kezdtem el idegbetegen. Nem vicc, tényleg az voltam. -Egyáltalán nem érdekel, mi a véleményed, tartsd meg magadnak, és ne szólj bele mit hogy teszek! Abba meg főleg ne, hogy kivel vagyok együtt - fröcsögtem dühösen, ő pedig a döbbenettől pislogni is elfelejtett. Pedig még be sem fejeztem.. - Elegem van. Mondd, szerinted mitől jó egy barátság? A könyvek miatt? Állandóan csak egy könyvön tudtam veled beszélni, mert téged nem érdekelt, ha esetleg Cortez miatt repdestem az örömtől, tudom, hogy utáljátok egymást, de attól függetlenül én is meghallgattam volna, akkor is, ha egy olyan illetőről lett volna szó, akivel nem szimpatizálok. És te meséltél volna! Vagy bármit, egyszerűen bármit meghallgattam volna! Lehet, hogy most gyerekes vagyok, de nem érdekel! Gyerek vagyok! Elvárod tőlem, hogy legyek érett, legyen 800 IQ-m, meg tanuljak állandóan. Jó. Tudod mit? Hagyj engem békén, de komolyan mondom! - fejeztem be dühösen.
-Csak a düh beszél belőled. Később majd úgyis megbánod.
-Ez komoly? - röhögtem el magam kínosan. - Tudod mit? Én befejeztem. Szia! - intettem, majd bementem a házba. Miután beléptem az ajtón akkor vettem észre, hogy pólóban vagyok, és fázok. Lekötött az idegbetegség. Kezdek olyan lenni mint Kinga.. túl sokat vagyok vele. Jajjj.
Idegesen levágtam magam a kanapéra, majd Cortez felé néztem. 
-Arnold volt itt, és..
-Hallottam.
-Ó. Értem. - bólintottam keserűen, majd felálltam a kanapéról, és töltöttem magamnak egy pohár vizet a konyhában. Amikor pedig visszamentem a nappaliba, kitört belőlem a zokogás, Cortez pedig átölelt.
-Sajnálom - mondtam szaggatottan a sírástól, majd a szemébe néztem.
-Mit? Neményi egy seggarc. Mindig ilyen volt.
-Mármint, milyen? - kérdeztem zavartan.
-Nem akarom ellened uszítani - legyintett. -Neményi a barátod. Legalábbis neked az.. - röhögte el magát.
-Hát. Ő maga uszította magát ellenem.. vagyis érted. -makogtam a padlót pásztázva.
-Mindig irányított téged, és azt nézte ami neki a jó, nem neked - mondta egy idő után. És igaza volt.