Gondoltad volna?

]Első rész[

„Utolsó napok"
_______________________________________

Augusztus utolsó napjait írjuk. Tikkasztó a hőség még mindig. Annak ellenére is, hogy csak egy trikó és egy rövid nadrág van rajtam egy fekete sport cipővel majd meg halok a melegben. A mai nap is legjobb barátnőmmel vagyok, Emmával.

Ő volt az a személy aki mindig is tartotta bennem a lelket.
Már egészen általános iskola alsó osztálya óta ismerjük egymást. Nem mondanám a barátságunk kezdetét valami zökkenőmentesnek. De ugyebár a jó kapcsolatok nem indulnak vita mentesen nincs igazam? Mi az elején nagyon utáltuk egymást. Folyton le akartuk győzni a másikat. Aztán ez a versengési vágy egy idő után kezdett elcsendesesni és egyszer csak össze barátkoztunk. Mintha nem is tudom, egy csettintésre minden addigi dolog eltűnt volna és onnantól kezdve elválaszthatatlanok lettünk. Jó, persze nem azt mondom hogy sülve - főve együtt voltunk, de az évek alatt kialakult egy nagyonis szoros barátság. Átsegített minden nehéz pillanatomon és én is őt. Ott volt akkor amikor a szüleim elváltak, akkor is amikor az állítólagos akkori „barátnőm" még a barátnőm volt. Ott volt, mikor eltörtem valamim vagy csak szimplán rossz kedvem volt. Viszont ezek mellett én is ott voltam neki amikor egy fiú össze törte a szívét vagy amikor nem sikerült neki egy verseny. Persze ezek mind apró dolgoknak tűnhetnek, de nekünk akkor nem voltak azok és ezek a kicsi dolgok tették egyre erősebbé azt a kapcsot ami köztünk van.

Na de térjünk is vissza a jelenbe.

<<<>>>

- Alora figyelsz te rám?

- Nem, Emma bocsánat. Elmondanád újra kérlek? - kicsit úgy tűnik elkalandoztam.

- Azt mondtam, hogy mivel ezek a nyár utolsó napjai ki kéne találni valami nagyon jó programot.

- Egyetértek. Van ötlet?

- Van... Csak nem tudom, hogy neked tetszene - e...

- Na mondjad, tudod, hogy nem harapok.

- Azt tudom csak a reakciódtól félek - ezt úgy mondja mint egy félénk kislány aki roszatt csinált.

- Meg ígérem nem leszek merges okés?

- Jól van.... akkor az lenne az a bizonyos dolog amit terveztem - itt tartott még egy kis szünetet, biztos csak az idegeim tépése miatt - hogy szereztem két jegyet a nyárbúcsúztató koncertre!

- Hogyan?! Te most szórakozol velem?

- Na tudtam, hogy nem fog tetszeni...

- Nem, nem, nem erről van szó. Úristen te szereztél koncert jegyeket? IMÁDLAK!!!

- Szóval akkor tetszik az ötlet?

- Igeeen!

- Huh hála az égnek. Én pedig már azt hittem, hogy a sok ember miatt bele se fogsz menni.

- Basszus tényleg... - nem nagyon szeretem a tömeget. - Meg anyumat is meg kell kérdeznem előtte.

- Persze tudom, de ott leszek most is szóval sima ügy lesz tudod jól.

- Remélem...

<<<>>>

Utána még egy kicsit kint maradtunk a szabadba. Este 8 körül elindultunk haza felé nehogy hamar ránk sötétedjen. Tényleg remélem, hogy úgy lesz mint amit Emma is mondott, mivel most még szívesen is elmennék arra a koncertre. Félre értés ne essék nem vagyok az a nagy bulizós típus, sőt sokszor még otthonról se szívesen mozdulok ki. De nem akartam Em-et se megbántani azzal, hogy ő vett kettő koncert jegyet - ami gondolom nem volt valami olcsó - és a kedvét se akartam lelombozni. Meg, ha anyukám is beleegyezik akkor most még örömmel is megyek egy koncertre.