Gondoltad volna?

]Harminckilencedik rész[

Nem a szerelem könyörtelen
Mi vagyunk azok.
A szerelem nem játék
Mi csináltunk játékot belőle.
_______________________________________

Jó volt, hogy Spencer újból nálunk volt, mert csak a jelenlétével jobb kedvre tudott deríteni. És mondott a családnak egy olyan hírt, ami még jobb kedvre derített engem.

- Khm. Elszeretnék nektek mondani valamit. - állt meg a nappali közepén.

- Oké - válaszoltuk.

- Tehát.. van egy lány akivel az utóbbi időben közelebb kerültünk egymáshoz..

- Uuu - mondta Oli, mi meg nevettünk.

- Szóval a dolgok komolyra fordultak és hát a barátnőm lett.

- És mikor mutatod be nekünk? - kérdezte csillogó szemekkel Sarah néni.

- Akár most. - a mellettem ülő barátnőmre nézett aki elpirulva lassan felkelt mellőlem és mellé állt. - Emma az..

Mindannyian döbbenten néztünk, de én voltam az első aki a nyakukba ugrott örömében. Olyan régóta vártam már, hogy végre össze jöjjenek! Mindenki tudta és érezte köztük a vonzódást, de soha egyikük se lépett eddig! De végre most együtt vannak és én ennek annyira örülök! A maradék 3 ember is felkelt a helyükről és megölelték őket.
Emma és Spencer félre hívtak engem.

- Reméljük nem baj, hogy össze jöttünk.

- Igen, féltünk, hogy talán rosszul fogjátok lereagálni. Több dolog miatt is.

- Hát ti tényleg nagyon hülyék vagytok. - jelentettem ki - Mégis miért ne örülnék nektek? Tudjátok hány éve várom már, hogy össze jöjjetek?

- Akkor jó.. - öleltek meg újra.

Emma itt aludt és reggel a bátyám elvitt minket a suliba. Oda érve ők még kicsit együtt voltak én pedig megköszöntem és siettem be, hogy én is üdvözölni tudjam a szerelmem. Láttam ahogy a kocsi tovább hajt, hogy Emma is időbe be tudjon érni.

A szokásos kis helyünkön, a babzsákoknál megtaláltam a baráti körünket és mosolyogva léptem hozzájuk. Végig ölelgettem őket és csatlakoztam a beszélgetésükhöz.

Írtam Briannek, hiszen még nem volt bent, hogy merre jár, de nem nyitotta meg az üzeneteimet. Fura érzésem volt, mintha valami nem lenne rendben, de nem tudom mégis mi. Tudjátok van az az érzés mikor a gyomrod görcsbe rándul, egy hideg érzés fut át rajtad és nehezebben veszed a levegőt és ez nem a jó érzés, hanem valami rossz előjele.. és engem jelenleg ez ejtett magával rabul. Az összes idegzetemmel azon voltam, hogy ne erre összpontosítsak, de nehezen sikerült, nagyon nehezen.

- Skacok, lassan kéne egy közös bulit össze hoznunk megint. - zökkentett vissza Mark mondata.

- Igen, régen voltunk így együtt.

- Hát valakik mostanság eléggé eltűntek. - nevetett Lucy.

- Sajnálom..

- Nem rosszból mondta csak azért nekünk is hiányoztatok. - vall színt a húga. A bűntudat érzése is növekedni kezdett bennem most..

Tényleg elhanyagoltunk magunk körül mindenkit, pedig még régen megfogadtam magamnak, hogyha lesz párkapcsolatom akkor nem csak azzal leszek elfoglalva, hanem a többi számomra szeretett személyre is figyelni fogok, de ahogy kiderült ez nem is olyan könnyű.
A Liammel töltött időt nem mondom párkapcsolatnak, hisz úgy kezelt mint egy rongy babát, meg akkor nem volt ennyi barátom akiket ténylegesen annak tartottam volna.