Gondoltad volna?

]Tizenegyedik rész[

„Egy ponton túl nem szabad a miérteket keresned, hagynod kell az egészet.”
_______________________________________

A telefonom csörgésére ébredek.

- Haló? - szólok bele csukott szemmel és álmos hangon.

- Lor te még alszol?

- Brian? - még mindig nem nyitom ki a szemem.

- Nem baszki az atya úristen az. Ki más hív még Lornak?

- Na ne kiabálj már. Most keltem. Hála neked. - dünnyögöm az orrom alatt. - És honnan van meg a számom?

- Szerinted? Hale lányok... És már amúgy is voltam nálatok. - a lányokkal el kell majd beszélgessek. Viszont az is igaz, hogy már járt nálunk... - Amúgy beengednél?

- Miért, itt vagy? - erre kinyitom a szemem, de a hirtelen világosság miatt vissza is csukom. Újból, lassan nyitom ki a szemem.

- Igen!

- Jó, megyek. - leteszem és levánszorgok a szobámból. A hajam kócos. A pizsamám egy trikó és egy rövid nadrág. Lehet hogy ősz van, de nekem még mindig melegem van. Papucsomként pedig egy unikornisos mamusz szolgál. Kinyitom az ajtót nem foglalkozva a kinézetemmel. Túl fáradt vagyok még ahhoz, hogy felfogjak bármit.

Ott áll velem szembe Brian egy fehér pólóban, fekete nadrágban, fekete bőrdzsekivel egy fehér Nike cipőben. Haja össze vissza áll, de jól áll neki. Jól néz ki. Nagyonis jól. Várjunk mi van? Miről dumálok?! Nem, nem és nem! Nem néz ki jól. Kész, ennyi.
Végig néz rajtam és kajánul vigyorog. Én csak kinyitom az ajtót, megfordulok és a konyha felé veszem az irányt. Anya és Oli még alszanak. Azt beszéltük meg anyuval, hogy majd szólunk, ha készen vagyunk és hozhatja Olit.

A konyhába érve csinálok magamnak egy reggeli kávét, amit örömmel fogyasztok el. Közben Brian is utánam jött.

- Kérsz egy kávét? - azért van bennem annyi, hogy megkérdezem.

- Igen. - kitöltöm a kávét neki és együtt megisszuk. Utána elkezdtem magamnak pirítani kenyeret.

- Kenyeret is kérsz?

- Azt nem, köszi.

Míg a kenyerem pirul addig elmegyek a fürdőszobába egy hajgumiért, hogy ne lógjon a hajam a reggelimbe. Össze fogom egy kócos kontyba és visszamegyek.

Megreggelizek. Egy szót nem szólunk egymáshoz Briannel. A végén én töröm meg a csendet.

- Miért jöttél egy órával előbb?

- Mert sejtettem, hogy vagy elalszol vagy nem leszel kész.

- Aha... És ha készen lettem volna? Akkor egy órával előbb megyünk vagy mi? - tényleg nem értem.

- Akár... Vaaagy csináltunk volna mást. - nem értem mire gondol. Aztán leesik, hogy biztos valami perverz dologra gondolt. Csak a szemem tudom forgatni. - Egyszer kiesnek a szemeid, annyit forgatod őket.

- Tudod, ha nem jönnél folyton a hülyeségeiddel meg a perverz beszólásaiddal nem kéne forgatnom a szemem!

- Pedig ezektől soha nem fogsz szabadulni a közelemben. - ismételten csak megforgatom erre a szemem.

- Inkább felmegyek átöltözni. - indulok el az emelet irányába reggeli után.

- Segítsek?

- Megoldom! - chh még az kellene, hogy ő segítsen nekem. Főleg átöltözni. Persze, még mit nem.

Nem viszem túlzásba az öltözést. Csak egy szürke farmer és hozzá egy piros hosszú ujjú fodros felső. A sminkem egy kevés szempillaspirál, hajamat kifésülöm és kiengedve hagyom.