Gondoltad volna?

]Negyvenhetedik rész[

„Néha nem is igazán kellenek válaszok, mert betoppan az életedbe valaki,
aki úgy néz rád, hogy megérted,
miért kellett ennyit várnod.”
_______________________________________

Kezdett minden vissza állni. Reggelente Brian jött értem és az iskolában is próbáltunk minél többet együtt lenni. Azonban a mai nap kicsit máshogy alakult.

– Babám! – állt meg a szekrényem mellett.

– Igen?

– Emlékszel arra, hogy tartozol nekem egy szivességgel?

– Hogy?

– A múltkori bulin, még mielőtt elmentünk volna az esküvőre, mondtam, hogy cserébe fogok majd kérni egy szivességet.

– Kezd derengeni valami..

– Szóval khm.. elkísérnél a bálba, mint barátnőm? – húzott elő a háta mögül egy rózsa szálat.

– Jézusom, Igen! – öleltem meg. – De ez miért szivesség? A barátnőd vagyok Di, természetes, hogy elmegyek veled.

– Akkor még nem voltál az és a biztonság kedvéért kellett.

– Ravasz vagy. – nézek rá össze húzott szemekkel. Nyaka köré fontam vékony karjaimat, és az egyikben ott volt a rózsa amit most adott. Neki kezei derekamra csúsztak le és édes csókba forrtunk össze.

Megbeszéltük, hogy délután átjön hozzánk. Én előbb végzek, neki pedig bent kell maradnia felkészülni a jövő heti írásbeli és szóbeli vizsgákra.

<<<>>>

Oliverért elmentem és együtt haza jöttünk. Kicsit elmentünk a parkban a játszótérre, mert könyörgött, hogy ő had hintázzhasson meg csúszdázhasson én pedig sose tudok ennek a cukiságnak ellen állni. Persze, hogy még boldogabb legyen vettem fánkot egy egész dobozzal amiből a család többi tagjának is jutni fog. Otthon bekapcsoltam a tv-n az egyik zene lejátszási csatornát. Sorra mentek a jó számok és elkezdtünk hülyéskedni. Énekeltünk meg össze vissza ugráltunk ami nálunk most a „táncot” jelentette. Az egyik reklámnál taps szakított meg minket.

– Szuperek voltatok! – tapsolt tovább a falnak támaszkodva a világ legjobb barátja. Oda siettem hozzá és puszit leheltem szájára, de már ez se tetszett a kisöcsémnek mert hányást imitált. Fejem rázva néztem vissza rá, de nem különösebben hatotta meg.

– Készítek vacsorát. Addig el leszel vele picit?

– Persze, bármikor. – mosolygott mikor Olira nézett, nekem pedig szívemet melegség töltötte el.

– Carbonara spagetti jó lesz?

– Igeen! – kiáltották vissza a kanapéról egyszerre és elkezdtek játszani.

<<<>>>

A hétvégémet Laylaval és Lucyval töltöttem, meg az üzleteket jártuk a tökéletes báli ruhák után. Már sötét volt mikor mindent beszerezve, a rengeteg szatyorral kezünkben kiértünk a kocsihoz. A legjobb hangulatban indultunk el és közben nevettünk, max hangerőre toltuk a zenét és élveztük a jelen pillanatot.

<<<>>>

Már csütörtök van és ez az egyetlen nyugodt nap a héten. Vagyis valami olyasmi. Brian és a többiek hétfőn, kedden és szerdán letudták a vizsgákat és csak május végén, július elején kapnak választ arra, hogy melyik egyetem vette őket fel. De én nagyon büszke vagyok a barátomra, ugyanis minden vizsgán átment és a többségén nagyon jó eredményeket ért el.