Gondoltad volna?

]Huszonnegyedik rész[

„Ne arra legyél kíváncsi, hogy ki keresne, ha eltűnnél, hanem, hogy ki nem engedné, hogy eltűnj.”
_______________________________________

A buszon ülök, fülemben a zene szól. Pár óra és ott leszek a nyaralóban. Az utóbbi időben, ezen a helyen nem a legszebb dolgok történtek. Lehet el van átkozva vagy én vagyok... Írok a csoportba, hogy a héten nem megyek suliba, mert beteg vagyok. Emmának megmondom, hogy elutaztam csak azt nem, hogy hova. Ha keres majd, ha anya akarja elmondja neki. Most viszont teljesen egyedül szeretnék lenni.

A nyaraló kulcsa van a kezemben. Én az ajtó előtt állok, de nem akarok bemenni. Végül erőt veszek magamon és egy kattanással jelezte az ajtó, hogy kinyílt. Belépve, ugyan olyan, mint amikor utoljára jártam itt a barátaimmal. Lepakolom a cuccaim és felhívom anyát, hogy ideértem.

– Megérkeztem, minden rendben van.

– Jól van kicsim. Meddig maradsz?

– Ameddig össze tudom szedni magam, de szerintem addig ameddig az igazolásom tart.

– Jól van. Ha jönnek a barátaid, mit mondjak nekik?

– Rád bízom, de kérlek Emmán kívül másnak ne mond el, hogy itt vagyok. Szeretnék egyedül lenni most... – válaszolom neki halkan, a sírás ismét a torkomat folytogatja.

– Rendben, de minden nap hívj fel kérlek.

– Ígérem anya!

– Szeretlek kicsim, vigyázz magadra!

– Én is anya és te is vigyázz.

Letesszük a telefont én pedig lehuppanok a kanapéra és a kezeimbe temetem az arcom. Elmegyek most a partra sétálni, hogy kiürüljön a fejem.

Csalódást, hazugságot és fájdalmat érzek. Azok emberek bántottak, akik számítanak nekem, igen még Brian is. Mert valami tényleg van köztünk csak jó lenne, ha ezt az egészet tisztáznánk vagy nem is tudom.

Újra láttam Oliviát és Liamet csókolózni, de most ők is észre vettek engem. A suli egyik termébe tálatam rájuk. Olivia szemében kisebb bűnbánatot láttam, de Liam szemeiben csak a megvetést. Oda megyek hozzájuk és kérdőre vonom őket.

– Miért hazudtatok nekem?

– Jaj, Ali, ez nem is nagy dolog! – válaszol Liam.

– Neked talán, de nekem az. Tudjátok mind a ketten nagyon jól, hogy az életem most romokban van. A szüleim elváltak apám pedig... – nekik nem mondtam el, hogy megütött. – Ő pedig elköltözött. Ti pedig a hátam mögött ki tudja miket csináltok! – kelek ki magamból.

– Sajnálom Ali, én... – mondja bűnbánóan Olivia.

– Mit sajnálsz? Hisz a te ötleted volt az egész! – fordul felé Liam.

– Tudjátok mit? Engem már hidegen hagy, hogy mit csináltok, legyetek boldogak. Titeket egymásnak teremtettek, mind a ketten hazudtok össze vissza!

– Ali! – kapja el a csuklóm Liam és kezd el rángatni. – Egy kurva szót nem fogsz erről senkinek se szólni! – megragadja a másik karom is és nagyon erősen kezd el szorítani.

– Liam! Engedj, ez fáj!

– Nem érdekelsz!

– Liam, kérlek engedd el! – kiált neki Olivia is.

– Kussolj már be te is hülye ribanc! – erre elhallgat. – Nem fogom hagyni, hogy amit eddig felépítettem, azt romba döntsd emiatt. Szóval kurvára jól figyelj Alora! Nem mondasz senkinek se semmit, különben kitalálok valami olyat, ami miatt mindenki megutálna téged!