Gondoltad volna?

]Tizenhatodik rész[

„Téged hidegen hagyott, engem megviselt...”
_______________________________________

A konyhába beérve egy meglepetés ér. A srácok már mind fent vannak és engem várnak.

– Boldog születésnapot Alora! – kiáltják egyszerre.

– Köszönöm, srácok! Ez nagyon aranyos tőletek! – mondom meghatódva.

– Nem ér sírni, mert akkor én is sírok. – legyezi meg magát Mark.

– Jó, megpróbálok nem sírni. – nevetem el magam. – Tényleg! Mégis honnan tudtátok, hogy ma van a szülinapom? – azt értem, hogy Emma tudja, mert régóta vagyunk barátok és az évek alatt a fontos dátumokat megjegyeztük. De, hogy ők honnan tudták, az rejtély.

– Mire nem jó, a Facebook értesítő. – mondja viccesen Layla. – Meg persze Emma is szólt. – jó ezt jobban eltudom képzelni. Én is felnevetek.

– Jaj, had adjuk már oda az ajándékaidat! Már azóta oda akarom adni, hogy megvettem! – komolyan Lucy izgatottabb, mint én.

– Ti ajándékot is vettetek nekem? – egyre több meglepetés ér engem és még csak nemrég keltem fel.

– Persze! Hisz a szülinaposoknak ajándék is jár! Na, de itt az én ajándékom, remélem tetszeni fog! Ezt közösen Laylaval adjuk neked! – nyújt át egy kis dobozkát. Kibontom és egy pár csodaszép fülbevalót látok meg a dobozban. Ezer százalék, hogy én ma elsírom magam. Érzem már, hogy kezdek könnyezni.

– Lányok ez.... – nyelem el a könnyeimet. – ez csodaszép! – a nyakukba ugrom és fel is borulunk. Nevetve érünk földet, miközben továbbra is egymást öleljük. Felkelünk a földről és mégegyszer megölelem őket.

– Jó, most én jövök! Boldog szülcsi napcsit gyönyörűm! – Mark egy borítékot nyújt át. Kettő jegyet veszek ki, ami a legújabb Marvel filmre szól. Neki is a nyakába ugrom és sokszor megköszönöm neki.

– Remélem az én ajándékomnak is így fogsz örülni, mint ennek a kettőnek. Őszintén fogalmam sem volt az elején, hogy mit vegyek, de remélem ez jó lesz. – a kezembe ad egy becsomagolt valamit Theo. Elkezdem, szépen lassan bontogatni és egy könyvet rejt a csomagolás. Egy könyvet, amivel régóta szemezek, de eddig még nem vettem meg. Most viszont már az enyém. Ez volt a pont, ahol elsírtam magam örömömben. A nyakába borultam és neki is megháláltam, a csodás ajándékot. A hátamat simogatva próbált nyugtatni. Nagyjából sikerült neki és mihelyst lenyugodtam a többiekhez fordultam.

– Hálásan köszönöm nektek! Tényleg remek barátok vagytok! – mondom még mindig sírva.

– Tudjuk, de ne sírj tovább mert én is rákezdek. – nevet Mark.

– Jó, had szedjem össze magam. – felmegyek a szobámba és a fürdő lesz az úti cél. Felöltözök és kicsit összeszedem magam. Így mégis csak jobban nézek ki valamennyivel.

A tortám palacsintából van. Értitek? Még tortát is kaptam tőlük. Ez a nap lehet még ennél is jobb?

Anya is felköszöntött videó hívásban, ahol Olit is láttam és kaptam egy kamera puszit. A távolabbi rokonoktól is kaptam egy - egy üzenetet. Apa is írt, neki is megköszöntem, ezen kívül vele többet nem beszéltem.

<<<>>>

Este van és én kabátba és pokrócba bugyolálva ülök kint a teraszon és nézem a tengert. Most csendes, nincs vihar. A szél se fúj annyira, így csak néha vannak hullámok. De így csendesen is különleges. A bambulásom egy torok köszörülés zavarja meg. Hátra fordulok. Brian áll a terasz ajtajának támaszkodva és engem néz. Elrugaszkodik az ajtótól és helyet foglal az egyik mellettem levő széken. Szótlanul ülünk egy pontig. Aztán elém nyújt valamit.