Gondoltad volna?

]Harmincötödik rész[

„Nem tudom, hogy mit tartogat a jövő, de nélküled el se tudom képzelni."
_______________________________________

Reggel össze kaptam magam és amint üzent a barátom, hogy itt van rohantam is le.

A kocsiba ülve üdvözlöm egy csókkal és a rádió zajával indulunk neki a mai napnak. Az út alatt beszélgetünk vagy énekelünk, esküszöm ezekért várom a reggeleket, hogy elkezdődjön a nap. A suli kapuján kézen fogva, átcaplatva a szokásos kis baráti körünkhöz megyünk. Oda érve a lányok nagyon elkezdenek nézni, én pedig egy „mi a baj?" kérdés eltátogása után félre húznak engem a fiúktól.

- Mi történt? Olyan furcsák vagytok. - a két Hale lány egyszerre néz össze és fordul vissza felém.

- Ti tuti lefeküdtetek! - kiáltja el magát Layla. Sokkolva nézek rájuk.

- Mi? - ennyit tudtam kipréselni magamból.

- Ja, látszik rajtad, hogy már nem vagy kis ártatlan lány. Tuti basztatok már. - mondja ki a maga formájában a véleményét Lucy, Én meg csak a fejemből nézek felváltva a két lányra.

- Ti...várjunk.. - hátra nézek a barátomra aki valamin nagyon nevet a srácokkal, de egy pillanatra rám néz és kérdőn figyel a cuki szemeivel. - Ezt ő mondta el? - mutatok az előbb említett felé.

- Nem, legalábbis én nem tudok tőle semmi ilyet, pedig elvileg a legjobb fiú barátom. - forgatja meg a szemét Lucy. - Egyszerűen csak kielégült fejed van és ennyi. Szóval akkor végre megtörtént? - teszi fel a kérdést újra a lány.

- Én is magamtól találtam ki, pedig Mark már gyanakodott rátok. - nevet fel Layla. Hát ez a két lány tényleg elmehet nyomozónak.

- Jó, igen, mi már.. tudjátok... - harapok a számra és próbálom vissza folytatni a mosolyomat.

- Végre! Büszke vagyok rád csajszi! - ütöget hátba az idősebb Hale.

- Hát nem hittem volna, hogy ezt a napot is megérjük. - röhög fel Layla. A fiúkhoz vissza megyünk és a barátom mellé állok, aki vállamat átkarolja.

- Miről beszéltetek a lányokkal? - suttogja nekem.

- Tudod a lányok mindenre rájönnek. Van egy úgymond radarunk, amivel bármit képesek vagyunk érzékelni. - látom az értetlenségét a fején. - Ahh, látom nem érted. Tipikus fiú vagy. - forgatom meg a szemem és vissza fordulok a többiekhez a beszélgetésbe.

- Hercegnő, velem te ne beszélj így, mert rossz vége lesz. - mondja nekem kisebb flörttel a hangjában.

- Te most flörtölni próbálsz velem Di? - emelem meg kicsit a szemöldököm.

- Szívem, te abból még alig láttál valamit. Ez egyáltalán nem flört. - mondja a fülem mellet, mire kiráz a hideg.

- Hát akkor ezt be kell pótonunk mihamarabb, nem gondolod? - nézek a szemeibe és úgy mondom neki.

- Most te flörtölsz velem?

- Oh, szívem, ezek szerint te se tudod, hogy milyen mikor én flörtölök veled. - kacsintok rá, mire elneveti magát. Lehajol hozzám és ad egy homlok puszit.

<<<>>>

Nagyszünet van és ideges vagyok, mert lenne egy dolog amiről beszélni szeretnék Briannel, de kicsit félek, hogy mit reagál. Ujjaimat tördelve lépek félve a szokásos asztalunkhoz és félre hívom Őt.

- Igen kicsim? - áll meg az ebédlő bejárata mellett. Mosolyogva néz rám és a csillogó szemeivel kémleli arcom.

- Khm.. - köszörülöm meg torkom. - Szeretnék mondani valamit. Igazából, ha úgy nézzük nem is mondani, hanem inkább kérdezni, bár ha más részről nezzük ez az egész tökre hülyeség... Tudod mit, felejtsd is el, nem fontos. - darálom le az egészet egyszerre neki. Ha ideges vagyok akkor mindig gyorsan és értelmetlenül beszélek össze - vissza. A karom után kap és vissza húz maga elé. Nem nézek fel rá, csak a cipőinket nézem.