Gondoltad volna?

]Huszonkilencedik rész[

„Legyél mindig az enyém, mert kellesz nekem. Még akkor is amikor hisztizek vagy rosszul viselkedek veled."
_______________________________________

Hellosztok! Sajnálom, hogy így eltűntem, de nem nagyon voltam itthon és írni se volt időm. A következő részek talán izgalmasabbk lesznek, de még meglátom. Ez egy elég unalmas rész lett és elnézést kérek tőletek, de most ennyire tellett tőlem. Azért jó olvasást hozzá és remélem, hogy tetszik nektek. A kommenteket pedig imádom olvasni csak nem mindegyikre tudok reagálni 🥺 Nem is húzom tovább a szót...

Alora

Brian kocsijában ülünk. Én szenvedek, mert amikor megvan az első pár nap mindig valami szörnyű. Nyűgös, hisztis és bunkó vagyok és hangulat ingadozásaim vannak. Egyszer volt, hogy megláttam egy cicás videót én pedig elbőgtem azon magam...
Reggel olyan aranyos volt, hogy így reagálta le az egészet és nem akadt rám ki. Nagyon örülök, hogy ha kell tud normális is lenni. Most a combomat fogja, közben simogatja és úgy vezet.

A suli parkolójához megyünk teljesen, nem áll meg egy utcával előbb, nem kell kiszállnom, hanem együtt fogunk. Izgulok, mert nem tudom milyen lesz az, hogy Ő és Én együtt vagyunk. Megállunk és felém fordul.

- Mehetünk?

- Aham... - kicsatolom az övet és kiszállok. Miután bezárta a kocsit mellém siet. Megfogja a kezem és össze kulcsolja ujjainkat. Most először vagyunk kézenfogva. Még mindig hihetetlen, hogy tegnap megkérdezett, hogy legyek a barátnője.

A kapun beérve páran néznek minket. Brian kezére szorítok, aki érdeklődve fordul felém. A srácokhoz érve mindegyikük mosolyogva bámul minket.

- Na mizu? - kérdi vigyorogva Mark.

- Semmi különös. - rántja meg vállait a barátom és szorosabban húz magához.

- Al, kinek a pulcsija ez? - néz rám mindent tudó mosollyal Lucy.

- Az övé... - nézek Brianre.

- Jó, basszátok meg! Én nem bírom tovább! Együtt vagytok végre vagy nem? - Layla van a legjobban ezek szerint bezsongva.

- Igen. - hangzik el a válasz kettőnktől egyszerre.

- Végre!

- Gratu haver. - karolja át Theo Briant. - Már ideje volt.

- Ja, csak nem olyan egyszerű a barátnőmmel. Egy bárány bőrbe bújt farkas tud lenni. - néz le rám.

- Ohoho... Mondod Te! - mondom neki dacosan. - Nem én voltam az elejétől kezdve bunkó!

- Harapós vagy ma csajszi! - néz rám kicsit büszkén Lucy.

- Csak megjött a havija. Már hajnalban is hisztizett és reggel is hangulat ingadozása volt. - jelenti ki szórakozottan Brian.

- Jaj, Lucy is nehéz eset volt az elején, de csak ki kell tapasztalni. - néz Theo is az említettre.

- Mi lenne, ha a mi hormonális elemzésünk helyett valami másról lenne szó? - kérdezi ingerülten Lucy.

- Ja, jó lenne. - mondom én is szemforgatva.

- Mi princesa ne durcizz megint be! - von az ölelésébe, mire én izmos mellkasába fúrom a fejem. Imádom a közelségét és hogy átkarol. Mindent imádok ami hozzá kapcsolódik.