Gondoltad volna?

]Harmincnyolcadik rész[

„Ő olyan fiú, hogy ránézek és aztakurva..."
_______________________________________

Pólóm alján halad újra feljebb és feljebb.

Megfogom kezeit és eltávolodok tőle.

- Menjünk le, igyuk meg azt a kakaót még mielőtt megint bajaid lennének ott lent.

- Melletted mindig bajaim vannak lent. Ehhez nem kell semmi ilyennek történnie.

- Értem.. - hajolok vissza hozzá és kuncogva megharapom megint az alsó piros ajkát. Aztán levonszolom a seggem az emeletről és a tejszínhabos kakaómért megyek amit végre elkezdek inni. Ő is hamarosan lejön és megissza az italt. - Kérsz valamit enni?

- Ezt nem inkább nekem kéne kérdeznem tőled? Végtére is én lakok itt, nem te.

- Ez most mellékes. Szóval?

- Tudod, hogy mindig tudok enni.

- Tudom - forgatom szemeim - és mit kérsz?

- Rádbízom. - foglal velem szembe helyet a pultnál lévő széken. Nagy szemekkel figyel és álla alá teszik kezeit. A barátom egy nagy gyerek...

- Gofri? Azt elég egyszerű kikeverni és finom is.

- Jó, de csak ha teszel rá nekem nutellát meg tejszínhabot is.

- Okés pici Brian. Más valamit? - folytom vissza nevetésem.

- Szeretném ha a barátnőm nem hagyna mindig csak úgy ott és örülnék ha végre lenne önbizalma.

- A kajával Brian, a kajával.. - fonom melleim előtt össze a kezem.

- Mást nem kérek.

Megcsinálom a gofrikat és ő már vagy 6 darabot meg is evett egyből. Hogy tudnak a fiúk ennyit enni? Jó néha ha rám jön egy hullám akkor én is mindent felzabálok mint valami sáska és csak eszek és eszek mindent de náluk ez mindennapi...

- A szüleid meg Chloe mikor jönnek meg? - nyelem le az utolsó falatot. Hát... nem maradt gofri.

- Talán már nem vagyok elég jó társaság hercegnő?

- Nem ezt mondtam. - bököm oda neki szúrósan.

- El mentek meglátogatni a nagyszüleimet és lehet ott is maradnak mára. Talán hívjam fel őket, hogy megnyugodj?

- Nem kell, nem aggódok.

- Uhum, ezért birizgálod az ujjaid.. - néz rám mindent tudó fejjel.

- Jó. Csak nem akarom, hogy baj légyen.

- Mégis mi? Hogy itt vagy? Igazad van akkor mindenki letámadna hisz valami csoda folytán imád a családom. Ó, milyen borzalmas. - szakad ki belőle a röhögés amit már én se tudok tovább vissza tartani. Tényleg nem értem miért aggódok, hisz kedvel a családja és én is kedvelem őket.

- Igazad van, hülyeség miatt aggódik megint. Amúgy nézünk valami filmet?

- Milyen filmet szeretnél nézni?

- Nézzünk mesét!

- Viccelsz velem?

- Nem! Múltkor is néztél már velem mesét és azt is élvezted.

- Ah.. jó, melyik mesét akarod megnézni?

- Hmm... Az Aranyhajat!

- Keresd elő, addig én elpakolok.