Gondoltad volna?

]Második rész[

„Én alapjáraton kedves ember vagyok.
Szóval, ha bunkó voltam veled akkor kérdezd meg magadtól, miért van ez!"
_______________________________________

Aztán felnéztem és.....

És meglátok egy gyönyörű kékes zöld szempárt. Pár másodpercig csak nézem azokat a gyönyörű szemeket. Úgy érzem elvesztem. Aztán megszólalok, hogy elnézést kérjek a sráctól.

- Én.. khm én nagyon sajnálom, nem volt szándékos. - mondom neki bűnbánóan.

- Nem tudsz vigyázni? Most miattad az egész pólóm csupa pia szagú! - itt megszeppentem, hogy hogyan lehet így beszélni mással.

- Már mondtam, hogy sajnálom. Nem volt szándékos! Nem kell ebből ekkora ügyet csinálni. Amúgy meg az én felsőm is le van öntve. - próbálok még mindig kedves lenni, bár már kevésbé vagyok az mint az elején.

- Pont leszarom, hogy a te felsőd is le van öntve piával! Most miattad a koncert végéig ebben a pólóban kell lennem. Nézd már meg! - aztán végig nézek rajta és látom a fehér átázott pólója alatt a kockái egy részét. Kicsit elidőzhettem rajta ugyanis beszól nekem.

- Na mi van tetszik amit látsz igaz?! - mondja egy akkora mosolyal az arcán ami már felháborító.

- Ja, álmaidban seggfejkém - mondom neki szemforgatva. Mintha erre a kijelentésemre kicsit hátrahőkölt volna, de nem vagyok benne biztos.

- Aha hát persze - mondja még mindig mosolyogva. - Gyere inkább elvinnélek valahova ha már így végig stíröltél - ezt mind pimasz mosollyal mondja nekem.

- Ömm ez lehet másoknál bejön, de nekem vissza kell mennem a barátnőmhöz. Már így is sokáig vagyok távol. - megpróbálom kimenteni magam valahogy.

- Hát kár pedig lenne egy két ötletem veled - mér végig engem. Hogy lehet valaki ennyire tapló? Kezd átlépni egy bizonyos határt.

- Aha remek akkor én most megyek. - próbálom kikerülni de mindig arra lép amerre én is lépek. - Átengednél légyszíves?! - kezd felmenni bennem a pumpa.

- Már miért tenném? - hú oké most vége a kedves énemnek és jön az amit csak akkor látnak emberek ha kurvára felcseszik az idegrendszerem.

- Ember esküszöm neked, ha nem mész arrébb és nem engeded, hogy vissza menjek a barátnőmhöz letépem a golyóidat és feldugom a seggedbe! Remélem kurvára világos voltam! - mondom fujtatva, odébb lököm és kikerülöm.

Bazira mérges vagyok és ezt Em is látja amikor visszaérek hozzá.

- Hát veled meg mitörtént? És miért is nézel ki úgy mint aki majd felrobban az idegtől?

- Majd később elmondom csak had nyugodjak le. - és ennyibe is marad a beszélgetés, mert már ismer annyira, hogy nem akarja azt, hogy idegesen beszéljek vele, mert csak rajta vezetném le. Amúgy az elég érdekes, hogy Emma is ki tud ám osztani mindenkit, sőt ő egyből azzal kezdi, de arra már ő is rájött, hogy velem nem jó kikezdeni.

<<<>>>

Pár órával később ismét a taxiban ülünk és hazafelé tartunk. A taxiban elmesélem neki, hogy miért voltam olyan ideges.

- Olyan büszke vagyok rád, hogy így kiosztottad! Én a helyedbe még tökön is rúgtam volna vagy felpofoztam volna.

- Hát nem is tudom kicsit kezd bűntudatom lenni. Bár mégis miért is legyen? Ő jött nekem nem én neki bármennyire is ezt állította!