Gondoltad volna?

]Negyvenötödik rész[

„Hazudni a szüleidnek, csakhogy vele lehess..."
_______________________________________

A kocsijában ülve mentünk a helyszínre. A kis GPS folyamat mondta, hogy merre haladjunk, így talán kevesebb az esély arra, hogy eltévedjünk. Ránéztem a fiúra és láttam merev testtartását, ahogy karjai a kormányon megfeszülnek és figyelmesen az utat kémleli. Ezt akkor csinálja, amikor nem mondja ki amit gondol, vagy ideges és izgul. És akkor az ember találja ki, hogy melyik éppen. Még hogy a nők a bonyolultak, na persze.

Brian

Egész vezetés alatt az járt a fejemben, ahogy ott állt a Hotel szobánkban, épp leesett róla a testét takaró törölköző és mivel elbasztam és kicsit se vagyok abban a helyzetben, így nem érhettem hozzá. Ez kész kínzás emberek! Aztán amikor kijött ebben a ruhában, amiben jelen pillanatban is mellettem ül azt hittem menten meghalok. Ráadásul nekem egész este ebbe kell látnom.. Csak bírjam ki, csak bírjam ki valahogy. És ez a gondolat áradat hozta magával azt is mikor az utóbbi bulin abban a vörös semmit se takaró egyberuhában volt. Emlékszem milyen dühös voltam amiatt, hogy azzal a sráccal smárolt akkor. Szívem szerint megmutattam volna annak a semmire kellőnek, hogy tudja hol a helye, de nem tehettem. Miért is tehettem volna? Lor már nem az enyém, így semmibe sincs beleszólásom. Csak eltűrök mindent, ha jó amit tesz, ha nem az.

Na de térjünk is vissza a jelenbe. Ha most felé néznék látnám a csupasz combját, ami vonzana magához, szóval nem szabad oda néznem. Se hozzá érnem se semmi. Jesszus, hogy fogom én kibírni ezt a pár órát? A szerepem könnyen fog menni, de a többi? Mi van, ha valamire ő nemet mond és így borul az egész színjáték? Bár ne az lenne az egész..

A GPS hangja szólalt meg, ezzel engem vissza zökkentve a gondolataim közül. A következő elágazásnál forduljon jobbra.
Diktálta a kis hang. Én pedig befordultam jobbra. Egy hatalmas fehér, két szintes épület elé pakoltam le.

- Szóval szögezzük le a szabályokat. - fordul felém Lor.

- Szabályokat?

- Igen. Muszáj, tudod a szerepünk miatt.

- Kicsit túl gondolod ezt édes.

- Na pont ezek miatt. Nem becézgethetsz bárhogy. Az ilyen nyálas beceneveket hanyagold légy oly szíves mert felfordul tőlük a gyomrom. Alora, Al vagy nagyon kevésszer Lornak hívhatsz, de sehogy máshogy kivéve ha a helyzet nem úgy kívánja. És mielőtt megkérdeznéd milyen helyzetre gondolok, olyanra, hogy nem tudom van valami tenyérbe mászó ötvenes éveibe járó pasas, mert ugye nem tudhatjuk. Na az ilyen VÉSZHELYZETEKRE gondolok. - hangsúlyozza ki a vészhelyzet szót.

- Világos szivi.

- Brian, esküszöm neked, hogy amikor együtt voltunk nem idegesítettél ennyit ilyen becézésekkel. - fújtat dühösen.

- Van még valami „szabály" amit tudnom kell?

- Van. Semmi puszilgatás vagy csók vagy egy olyan mozdulat! - emeli fel a mutató ujját - Különben Istenemre esküszöm mindenki előtt tökön rúglak.

- És ha a helyzet véletlenül úgy adná magát?

- Mire gondolsz? - kérdi unottan, nekem meg vissza kell fognom a nevetésem.