Gondoltad volna?

]Hetedik rész[

„Engedd, hogy az emberek megismerjenek, de közülük csak a legfontosabbaknak engedd, hogy kiismerjenek!”
_______________________________________

A héten elkezdődött a tanítás. Néha még eltévedek a folyosón, de Layla és Mark mindig segítenek nekem. A többiekkel is szoktam beszélni, de kevesebbet látom őket sajnos. Ezért csináltunk egy közös csoportot, hogyha bármi van tudjunk ott beszélni. És ezért Brian be is jelölt facebookon. Muszáj volt vissza jelölnöm, különben nem tudott volna bevenni. Nem teljesen értem, hogy miért ő csinálja a csoportot, de nem lényeg.

Elkezdődött rendesen a tanítás. Hurrá...
Vége van a tesi órának, ami ma az utolsó. Ahogy ki érek meglátok egy olyan személyt akire egyáltalán nem számítottam.

- Emma! - rohanok hozzá.

- Al!

- Hát te? Mit keresel itt? Nem suliba kéne lenned?

- De igen viszont ma elmaradt az utolsó órám így gondoltam megleplek.

- És honnan tudtad a címet?

- Anyukádtól. - vigyorog rám.

- Jaj te lány! - elnevetem magam. - Ha már itt vagy akkor bemutatlak a barátaimnak. Gyere.

Vissza mentünk a suliba és a szekrények előtt még ott találtam Laylat.

- Szia Lalya. Had mutassam be neked Emmát az egyik legjobb barátnőmet.

- Hali!

- Nagyon örülök, hogy találkoztunk és köszi, hogy barátkozol ezzel a tökfilkóval itt mellettem. Jót tesz neki, hogy nincs egyedül. - mosolyog Em Laylara.

- Egész könnyű dolgom volt, mert már az első napon megtaláltuk a közös hangot.

Miközben beszélgetünk a többiek is oda jönnek. A 12. osztálynak is most lett vége az utolsó órájának, így velük is találkozunk még. Mindenki gyors bemutatkozik mindenkinek, de amikor Brianre kerül a sor Emma lefagy. Aztán végig méri, elég látványosan és végül szúrósan néz rá. Senki nem érti rajtam kívül, hogy Em ezt miért csinálta, de lehet jobb is.

<<<>>>

Átmentem Emmáékhoz és a délutánt ott is töltöm. Meséltem neki, ő is mesélt nekem. Megtudtam azt, hogy az osztály továbbra is ugyan olyan és azt is, hogy Liam és Olivia mégjobban elszálltak maguktól. Erre nem tudom mit lehet reagálni így inkább nem mondtam rá semmit.

<<<>>>

Pár hét telt el, mióta a suli elkezdődött. Lassan itt van Oli szülinapja így most anya elküldött ajándékot nézni. A munkája miatt sajnos nem sokszor ér rá. Anyának van egy kisebb építészeti cége. Nem azt mondom, hogy az övé a világ legjobb cége, de azért sikeres. Pont annyira amennyire kell.

Itt vagyok a plázában, hétvégén amikor még több az ember mint alapból és próbálom kigondolni, hogy a kisöcsémnek milyen ajándékot vegyek. Nagyon nincs ötletem. Lehet fel kéne hívnom anyát...
Aztán megpillantok valamit. Imád ps-en játszani. Bemegyek a boltba és megveszek neki egy olyan játékot, amit tudom, hogy régóta szeretne. Igaz, hogy még oviba jár és jövőre fogja csak elkezdeni a sulit, de nagyon ügyesen tud játszani.

Vettem még neki egy kis édességet is. Ettől viszont én is megéheztem, ezért elmentem a Mekibe kajáért. Elvitelre kértem, hogy hamar haza érjek.