Gondoltad volna?

]Kilencedik rész[

„Nem hiszem, hogy jó lennék ebben. Ebben a fiú - lány dologban.”
_______________________________________

Aztán felém indul.

Nem moccanok. Az agyam azt üvölti fussak! De nem tudok. Valahogy úgy érzem szembe kell nézzek vele, mert ha nem teszem én leszek a gyáva. Ezért várok. Várok, hogy ideérjen hozzám.

- Ali! - üdvözöl egy hatalmas mosollyal az arcán. Karjait kitárja. Azt akarja, hogy megöleljem?

- Liam! Hát te?

- Már meg se ölelsz? - ezt mind tettetett szomorúsággal kérdezi. Ismerem már annyira, hogy tudjam ez az egész csak színjáték. Megölelem.

- Tényleg mit keresel itt? Követsz vagy mi? - még mindig „öleljük" egymást. A füle mellett van a fejem így jól hallotta, amit suttogtam.

- Nem, nem követlek. Az nem az én műfajom. Ez csak egy egyszerű véletlen egybeesés.

- Tudod jól, hogy nem hiszek a véletlenekben. Miért vagy itt? És most őszintén. Ismerlek már annyira, hogy tudjam nem a semmiből kerültél ide az egész bandával. Nem egy kávéra jöttetek. - elhúzódok tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Jó, nyertél. Tényleg nem véletlenül vagyok itt. - túl gyanús, hogy ilyen hamar bevallotta. - Olivia és én kicsit összekaptunk. Ezért a legközelebbi helyre bejöttem a haverokkal, hogy oldjam a feszültséget. - valamibe sántikál. Akar valamit.

- Aha, hát persze. Tudod Liam, ismerlek. Ha hiszed ha nem az az idő ameddig együtt voltunk elég volt arra, hogy tudjam mikor hazudsz. Szóval nem tudom, hogy tényleg miért vagy itt vagy, hogy mit akarsz tőlem, de ajánlom, hogy kerülj el és hagyj végre békén, mert nagyon nem lesz jó vége. - fogom magam és kikerülöm. Már majdnem az asztalomnál vagyok, ahol a többiek engem figyelnek, de utánam szól.

- Ne hidd azt Ali, hogy ezzel vége, mert nincs! - tudom, hogy most azért fogja magát ennyire vissza, mert sokan vannak itt. Amúgy nagyon nem ilyen lenne. Nagyon nem....

Vissza ülök a többiek közé és tudom, hogy most a kérdezős rész jön. Megint.

- Al, ki volt ez a tag? - jaj Theo, jobb, ha nem tudjátok. De úgy érzem joguk van tudni. Valamiért az az érzésem van, hogy megbízhatok bennük. Csak ne legyen ebből balhé, mert most nem hiányzik, hogy kinyírják.

- Elmondom, de kérlek titeket, hogy ne csináljatok semmit. Rendben?

- Majd meglátjuk... - válaszolja Brian. Ez a gyerek is komolyan mondom nem érti amit mond az ember neki. Szörnyű. Ahhh több gond van vele, mint az 5 éves öcsémmel.

- Nem Brian, nem látunk meg semmit! Vagy nem csináltok majd semmit és elmondom, vagy nem mondok semmit! Nem hiányzik, hogy most itt egy verekedés vagy rosszabb legyen.

- Jó. Hallgatunk. - még ő durcizik be? Tényleg rosszabb mint egy kisgyerek.

- Szóval az a srác, akivel az előbb beszéltem... Liam az exem... - és síri csend. - Srácok én most szerintem megyek. Megint elrontottam a jó hangulatot. Talán jobban járnátok, ha elkerülnétek engem. Vagy én titeket. Sok minden van amiről így se tudtok, de ha ennyi eltudja rontani a hangulatot, akkor a többi dologgal nem is tudom mi lenne... - mondom el nekik amit gondolok. Riadtan kapják felém a fejüket. Éppen álltam fel, mikor valaki vissza nyomott. Oldalra nézek és Markot látom meg. Ő nyomott vissza.

- Alora. Igazad van abban, hogy még sokmindent nem tudunk rólad, ahogy te se rólunk. De elfelejted azt, hogy mi a barátaid vagyunk. És nem tudsz ilyen könnyen lerázni minket mint ahogy szeretnéd. Nem tudom, hogy eddig Emmán kívül milyen barátaid voltak, hogy ennyire el akarsz mindenkit taszítani magadtól, de minket nem fogsz tudni. Mi igenis itt leszünk melletted! Nem fogjuk hagyni, hogy ne egyél és azt se, hogy más bántson! Lehet, hogy kelleni fog egy kis idő egyes dolgokhoz, hogy feldolgozzuk, de most azért hallgatott mindenki, mert azon agyaltunk, hogy miként tudnánk megölni az exed vagy azon, hogyan ne verjük meg és fogjuk magunkat vissza. Bár ezt csak én tudom elmondani, de szerintem mindenki ezen van mint amit az előbb elmondtam. - Mark szét néz és egy határozott „Igen" hangzik el. Tényleg fontos vagyok nekik. És erre még csak most jövök rá. Rettenetesen szégyenlem magam. Hogy lehettem ennyire hülye? Ők a barátaim. És mivel azok ezért nem fogom eltaszítani magamtól őket. Azon leszek, hogy minél jobb barátság legyen. Brian... Vele még meg kell beszélnünk, hogy legyünk barátok, mert eddig nem igazán jöttünk jól ki. Nagyon utáltam. Sőt még mindig nem bírom, de kénytelen leszek vele egy baráti viszonyt kötni, mivel ő is és én is napi szinten egy légkörben vagyunk.