Gondoltad volna?

]Negyvenharmadik rész[

„Talán hiányzol. Talán még mindig érzek valamit irántad. Talán még mindig rólad álmodom. Talán csak te jársz a fejemben. Talán szeretlek."
_______________________________________

A héten az egyik napon mikor fáradtan mentem kifelé az iskolából megláttam valamit. Meg is álltam, mert azt hittem először, hogy csak rosszul látok. Nagyokat pislogtam, hátha eltűnik előlem ez a kép és csak egy rossz illúzió, de így se történt semmi ilyesmi. Csak döbbenten álltam a suli kapuban, hallottam ahogy egyes diákok miattam szitkózódnak, hogy álljak már el az útból, de egyik fülemen be, másikon ki. Alig érzékeltem valamit, csak az előttem lévő kép lebegett a szemem előtt. Nagyban nevettek és beszélgettek én pedig full össze zavarodtam, hogy most mi történik. Végül - nehezen - erőt vettem magamon és elindultam mellettük. Muszáj volt, hisz nem tudtam volna őket sehogy se kikerülni, mert csak arra tudok haza jutni. Utoljára végig néztem a kis bagázson és nem is akartam több figyelmem erre fordítani. Ami történt az pedig nem más, mint, hogy Brian és az „új kis barátai" a suli mellett kijelölt dohányzó részen cigiztek jókedvűen. Én csak fülembe dugtam a fülesem és haza igyekeztem. Nagy fiú, már együtt se vagyunk szóval nem az én dolgom ezzel foglalkozni. Félre értés ne essék senkit nem ítélek el azért, ha dohányzik, de azt már kevésbé díjazom, ha olyas személy csinálja aki nekem fontos, mert nem akarom, hogy ártson az egészségének.

Otthon hamar letudtam a tanulást, mert kivételesen nem kellett sok dologra tanulnom. Utána segítettem Olinak is a háziban, anyának a vacsora készítésben és utána néztem egy filmet. Lefekvés előtt még beszélgettem a barátaimmal és így telt a napom későbbi része.

<<<>>>

Talán nagyjából kettő hét telhetett el. Minden nyugis, de gyönyörű, hisz itt a tavasz már. A gyönyörű fák, az állatok, az egyre több napsütés. Imádom ezeket. Egyik kedvenc évszakom, bár egy valami van ami miatt kicsit se szimpatizálok vele, az pedig nem más mint a pollenek. Ugyanis allergiás vagyok rájuk és gyógyszer nélkül elég csúnyán néznék ki és szenvednék. Az arcom duzzadtabb lenne, nem kapnék levegőt, mindenem viszketne és folyna 0-24-ben az orrom. Szóval ez az a hátrány ami miatt utálom a tavaszt, de ez eltörpül a többi jó dolog mellett.

Zenét hallgatva mentem az iskolába és a sarkon kanyarodtam be, mikor Briant megláttam cigizni. Egyedül volt, de gondol a meg rontóit várja. Már nem bírtam szó nélkül hagyni egyszerűen csak kikivánkozott. Oda siettem és kérdőre vontam.

- Te mégis mióta cigizel?

- Neked is szép reggelt Alora. - emelte újra a szájához a füstölgő cigaretta szálat.

- Szóval? Válaszolnál a feltett kérdésemre?

- Régóta.

- Persze mikor együtt voltunk nem cigiztél. Vagy csak azt is eltitkoltad előlem? - kérdem flegmán.

- Nem, akkor nem. Szükségtelen volt.

- Akkor most is legyen az!

- Mit érdekel téged, hogy mi van velem Alorácska? Csak nem érdekellek még mindig? - fújja a képembe a füstöt. Ez az egy amit utálok. Semmi bajom azzal, ha valaki mellettem cigizik, de akkor már legalább ne az én képembe fújja. Mikor újra bele akart szívni kikaptam az ujjai közül.

- Na és te mit szólnál hozzá ha én próbálnám most ki? - emelem a számhoz. Soha életembe nem dohányoztam, meg a rossz vér keringésem miatt kicsit se javasolt, de most éreztetni akartam vele, hogy nekem milyen látni ahogy tönkre teszi magát.