Gondoltad volna?

]Negyvenedik rész[

Hogyan múlhatna el a szerelmünk, ha előre meg van írva?
_______________________________________

A suliból mentem kifelé mikor utánam kiáltott egy ismerős hang. Megfordultam és a mellkasának ütköztem.

- Au!

- Bocsi Lor.

- Nem gond.

- Akkor tudunk most beszélni?

- Igen. Hol gondoltad?

- Mivel most nem akarsz hozzánk jönni - tesz egy szemforgatást - így arra gondoltam mehetnénk a parkba.

- Legyen. Kocsival vagy gyalog?

- Elgyalogolnál odáig? Pont te?

- Na kösz. Így most konkrét lusta dögnek hívtál.

- Azt ne mond hogy nem igaz. - fonja izmos karjait össze maga előtt.

- Hé! Ez akkor is csúnya volt.

- Tudod az igazság fájni szokott.

- Ch. Te is lusta tudsz ám lenni. Hányszor volt már hogy azért nem tudtam pisilni menni mert te rajtam feküdtél és lusta voltál felkelni rólam?

- Az más.

- Hát hogyne. - forgatom szemeim.

- Akkor kocsit választod igaz?

- Még jó hogy azt. Faszom fog sétálni. - csak egy győztes mosolyra húzza száját és az autójához megyünk.

A Parkba leültünk egy számunkra szimpatikus padra és az előttünk elterülő játszóteret és tavat néztük. A gyerekek fogócskáztak, csúzdáztak, homokoztak vagy hintáztak. A szülők fél szemmel figyelték a gyerekeket, de ők a többi szülővel beszéltek. Tekintetem a tóra vándorolt, amiben kacsák és hattyúk úsztak. A nap kellemesen sütött, de a szürke felhők kezdtek közeledni, ami a vihart jelezte.

- Szóval..

- Szóval - kezdett bele - hol is kezdjem?

- Mondjuk az elején?

- Ha ha - mondta szarkasztikusan. - Tegnap reggel csak úgy beállított. Azzal a szöveggel, hogy ő mindent szörnyen sajnál meg hogy hiányoztam neki és hogy ő újra akarja velem kezdeni.

- Pff - utálom még mindig ezt a libát.

- Tehát ott tartottam, hogy megjelent. Már a suliba készültem mikor kopogott. Ez a kis monológja után össze vesztünk. Elmondtam neki mindent ami akkor megfogalmazódott bennem. Hozzá vágtam hogy biztos csak azért keresett fel mert már megunta a haverom, hogy már nem akar tovább vele baszni és ennyi. Persze az egészet tagadta. Őszintén tényleg nem tudom még mindig pontosan miért is van újra itt, de annyira nem is érdekel. Viszont tudnod kell hogy..

- Hogy? - gyomrom görcsbe rándult és vissza folytott lélegzettel vártam a folytatást.

- Hogy bepróbálkozott.

- Azaz?

- Megcsókolt. Nem is nevezném csóknak hisz épp hogy súrolta az ő ajka az enyémet, de meg akart csókolni.

- Azta.. - szívembe éles fájdalom nyilalt és úgy éreztem kezd szét szakadni.

- Kérdőre vont hogy miért nem hagytam. Elmondtam neki hogy barátnőm van, amire akkor semmit nem reagált. Kérte hogy beszéljük meg az egészet. Tudtam hogy indulnom kéne már, de gondoltam gyors túl leszünk a beszélgetésen ami kb 5 percig fog tartani. Hát nem igazán öt perc volt. Elkezdte felhozni az együtt töltött időket meg minden szarságot. Aztán azt is elmondta hogy sajnálja hogy akkor meg csalt és nem akart megbántani csak a haverom átment hozzá mert elvileg engem keresett. Ja és hogy nem Ashley a hibás hanem a volt legjobb barátom mert ő kezdte az egészet.