Gondoltad volna?

]Harminckettedik rész[

„Hogyha elmesélem a múltamat nem azért teszem, hogy sajnálj.
Azért teszem, hogy megértsd, hogy miért és ki is vagyok én”
_______________________________________

Nyálas puszikra ébredek. Érzem, hogy már a nyakamat terítik be és erre kipattannak szemeim. Brian konkrét rajtam fekszik és úgy puszilgat, valószínűleg elaludtunk, már este lehet.

- Brian!

- Mondjad Lor.

- Aludjunk...

- Aludj.

- De így nem tudok, mert csikiznek a puszik, amiket adsz.

- Szóval ennyire csikis vagy? - néz fel rám a hasamtól.

- Még ennél is csikisebb, de most fáradt vagyok. Holnap úgyis haza kell mennem.

- Tudom, de nem akarom, hogy itt hagyj. - hajtja fejét rám, én pedig elkezdek játszani a hajával.

- Hétfőn újra látjuk egymást, ne aggódj.

- De az sok idő..

- Kettő nap. - nevetem el magam azon, hogy most olyan mint valami kisgyerek.

- De az a kettő nap is sok... Egy másodpercet se akarok nélküled lenni.

- Egyszer lehet megunsz és akkor nem fogod ezt mondani. - elmélkedek hangosan.

- Nem unlak meg, téged lehetetlen. - nevet fel a hangján, amit úgy szeretek.

- Szeretlek Di. - nézek gyönyörű szemeibe.

- Én is téged. - csókol meg.

<<<>>>

Brian haza hozott kocsival én pedig anyának elmeséltem mindent. És igen, azt is tudja, hogy lefeküdtem Briannel és egész jól fogadta azt kell mondanom.

Neki kell állnom tanulni, mert alig volt rá időm az utóbbi napokban. Meg Briannek is kell, mivel neki ez az érettségi éve és azt szeretném, hogy jól sikerüljön neki.

<<<>>>

Egy rángatásra leszek figyelmes.

- Al! Ébredj! Anya szólt, hogy készen van a vacsora. - leszek figyelmes az öcsém hangjára. Felemelem az íróasztalomról a fejem, megdörzsölöm a szemem és ránézek.

- Mindjárt megyek. Adsz egy ölelést? - kis karjaival átöleli a nyakam és utána kiszalad a szobámból. Az órámra nézek ami este nyolc órát mutat. Ezek szerint elaludtam. Lemegyek és a családomhoz ülök.

Vacsora után lefekszem és álomba szenderülök.

<<<>>>

Lassan tél vége felé jár az idő. Nincs se túl hideg és se túl meleg. Érződik, hogy az idő a bohókás tavaszra vált hamarosan. Briannek ma előbb be kellett mennie, mert az érettségi miatt vannak napok, mikor van nulladikja vagy plusz órája az órák után. Tudom, hogy sajnos a következő időszakban kevesebbet tudunk együtt lenni, de szeretném, hogy jól sikerüljön az érettségije.

Az unalmas és hosszú órák fogjuk rá hamar elteltek. A napomat Markkal és Laylaval tudtam csak tölteni, mert a többiek mind az érettségire készültek. Jövőre pedig ránk vár ez...