Gondoltad volna?

]Huszadik rész[

„A testvérek teszik jóvá a rossz emlékeket és felejthetetlenné a jókat.”
_______________________________________

Alora

December közepe van. Az utóbbi egy hónapban azon kívül, hogy Brian szinte minden nap lebaszott, azért, hogy ne menjek ilyen ruhákba sokminden nem történt.

Ma kezdjük el megszervezni a karácsony körüli dolgokat, ami jelen esetben azt jelenti, hogy Lucy és Layla szervez egy bulit karácsony előtt. December 20-án lesz majd, ami még sok időnek tűnik, mégis hamar el fog menni. Minden nap össze ülünk főként a lányokkal és szervezzük az egészet. Azon a napon a Hale szülők nem lesznek otthon, így kb a suli fele abban a buliban lesz. De persze az élet szeret ismét annyira, hogy nekem ne csak ezt kelljen megszerveznem. Ugyanis a drága unoka bátyám végre eltolja hozzánk a seggét az egyetemről és velünk lesz, a családjával egy kicsit. Sarah is, anyum tesója, aki a mi kereszt anyunk is jön hozzánk. Bár ő már pár nap múlva jön hozzánk. Tehát a velük kapcsolatos dolgokat is nekem kell megszervezni, meg a karácsonyi menüt is nekem kell össze állítanom, ezért megint minden a nyakamba zúdul. De jó...

- Akkor csak ennyi ember jön? - teszi fel a kérdést Layla.

- Ja, de úgyis fog egy - két ember hozni magával valakit, szóval ennél többen leszünk. - adja meg a választ Lucy. Ennél is több ember egy helyen? Remek...

- Csajok, nekem is muszáj mennem? Nem hiszem, hogy én ennyi emberrel egy helyen tudnék maradni. - mondtam már, hogy nem igazán szívlelem az embereket?

- Igen, muszáj és nincs vita! - de határozott vagy ma Layla.

- Ahh jó, de hozhatom magammal Emmát?

- Igen. - jó, legalább nem leszek egyedül. Jó, amúgy se lennék, de Emma már - már olyan mintha a másik tesóm lenne.

- Jól van, akkor én szerintem most megyek. - tápászkodok fel a földről, a sok papír közül. - nekem is van még egy két dolgom, szóval én most megyek, ha nem gond.

- Okés, majd valamikor folytatjuk. Szia! - fel se néz a papírok közül Lucy. Kis maximalista barátnőm van.

Az utcákon sétálva a télben csodálkozom. Igaz, a hó még nem esett le, de reménykedem benne, hogy ez is megfog történni idén. Elnézek a tájra, ahol a fák nagyrészéről már lehullottak a levelek. A kopasz fák így magukban annyira nem szépek, ezért is lenne jó, ha a hó esne, mert akkor a hó befedné az egész tájat, és az valami eszméletlenül káprázatosan néz ki. Egy jó bekuckózós délután, a kandalló mellett ülve, egy forrócsokival a kézben és nézni a tájat. A csillogó havat, meg azt, hogy a fák nem teljesen csupaszok, a hónak hála. De jó is lenne egy ilyen pillanat.

Amint haza érek, kedvem támad forró csokit csinálni. Ahogy készen lesz töltök ki egy pohárba és nyomok a tetejére jó sok tejszínhabot. Végezetül pedig előveszek egy szívószálat. A meleg bögrével a kezembe ülök le a nappaliba és úgy fogyasztom el. A vége felé járok, mikor csengetnek. Ki lehet az ilyenkor? Oli még oviban, anya dolgozik. Oda sietek és kinyitom az ajtót.

- Sarah néni?

- Jaj, drágám! - dobja le maga mellé a csomagjait és a nyakamba ugrik. Konkrét hátra esünk, ha nem kapaszkodok meg az ajtóban. Miután kiölelgettük magunkat segítek a holmiajit behozni a házba.