Gondoltad volna?

]Tizedik rész[

„Igaz barátokat nem tudunk szerezni, azokat mindig a sors adja mellénk.”
_______________________________________

Már péntek van és sehogy se állok a bulival. Minden katasztrófális. A fejem nem tudom hol áll. A suli se könnyíti meg az életem, mivel ott meg folyton dolgozat, felelés és beadandók vannak. Kezdem feladni. De mellette se anyának, se a kisöcsémnek nem szeretnék csalódást okozni és persze saját magamnak sem.

Az ebédlőben ülök egy asztalnál és hallom, hogy a többiek körülöttem beszélnek valamiről, de nem figyelek rájuk. Egy papírfecnire írom fel még a dolgokat, amiket meg kell vennem. Egy kézre leszek figyelmes.

- Alora! Hahó! Itt vagy? - lengeti meg kezét előttem Lucy.

- Ja...vagyis nem.. vagyis de... jó nem tudom miről volt szó. - vallom be őszintén. - Ne haragudjatok csak egy bulit szervezek és minden a feje tetejére állt.

- Azta, mi történt? Te, bulit szervezel? - röhög ki Layla.

- Nem, nem olyan bulit. Az öcsémnek a hétvégén lesz a születésnapja és az ő buliját szervezem meg. Csak nem olyan egyszerű, mint ahogy gondoltam.

- És miért te szervezed?

- Azért Mark, mert anyukám a héten rengeteget dolgozik. Egész héten késő este jött haza. Meg az öcsémért is én mentem az oviba.

- És apukád? Ő nem tudja megszervezni, hogy ne neked kelljen? - kérdezi Theo.

- Hát ömm ízé...hogy is mondjam. A szüleink elváltak. - ez kicsit bonyolultabb, de egyelőre elég ennyit tudniuk.

- Értem, sajnálom. - mondja bűnbánóan Theo.

- Semmi baj, tényleg. Szóval ezért én szervezem meg a szülinapi zsúrt. De nem megy. - válszolok és közben a fejem az asztalra hajtom.

- Hé, miben tudunk segíteni? - néz rám Layla érdeklődően.

- Ugyan ezt kérdezte a minap egy srác is a suliból. Csak ő még egy kávéra is meghívott. - elevenítem fel a nemrég történteket s közbe felemelem a fejem.

- Mi? Milyen srác? Ki volt az? Ismered? Egyáltalán honnan tudta, hogy bulit szervezel a kistesódnak? - teszi fel sorra a kérdéseit Brian. Ebbe meg mi ütött?

- Nem tudom, hogy ki volt a srác és gondolom onnan tudta, hogy hallotta, ahogy telefonáltam. - nem is értem miért ez a legfontosabb ahelyett, hogy végre kész lenne az öcsém bulija. Brian csak körbe néz. Nem is foglalkozok vele többet.

- Jó mi kell még? - teszi fel a fő kérdést Theo.

- Kb minden! Srácok nekem ez nagyon nem megy. Én vagyok a világ legrosszabb nővére. - mondom és visszahajtom fejem az asztalra.

- Jó először is ne mond ezt, mert nem vagy rossz nővér. Másodszor pedig a helyszín megvan?

- Igen csak a srác akivel beszéltem nem érti meg, hogy nekünk is ez a hétvége jó, mivel a szülőknek ezt a hétvégét mondtam és mire azt is elintéztem vagy fél nap volt. Ja és még hölgyemnek is szólított, ami már az idegeimre ment a végén.

- Add ide, beszélek a gyerekkel. - nyújtja ki a kezét Brian, mire hitetlenkedve ránézek és odanyújtom felé a telefonom. Vissza,adja, mert kell a kód. Gyors bepötyögöm és már hívja is az utolsó számot. Pár percel később egy győztes vigyor terül el arcán.

- És kész! Az a mitugrász srác nem tudott egy nyomós okot se mondani, hogy miért ne lehetne délután háromtól zárásig megtartva a buli. Így jó lesz? - néz rám. Én csak hevesen bólogatok és nem értem, hogy hogyan tudta ilyen gyorsan rávenni a srácot arra amire én már napok óta próbálom.