Gondoltad volna?

]Huszonötödik rész[

„A legeslegjobban saját magamtól akarlak megmenteni téged.”
_______________________________________

Brian

A suli első napján nem jött Lor suliba. Remélem nincs komolyabb baja és nem csinál hülyeséget, mert nem bírnám ki. Másnap már volt suliba, de szörnyű állapotban volt. Szemei kisírtak és vörösek voltak, fején pedig egy kapucni volt egész nap. Hiába próbáltam meg vele beszélni mindig elment más irányba, ahogy meglátott, így úgy voltam vele, hogy majd holnap beszélek vele. Még a barátaival se váltott egy szót se. Kétségbe vagyok esve, azt akarom, hogy itt legyen és tudják rá figyelni, de írt nekünk délután a közös csoportunkba, amit még én hoztam létre, hogy a héten nem jön mert beteg. Most pedig a legjobb barátaimtól kérek segítséget és nekik panaszkodok.

- A csoportot is csak azért én akartam létre hozni, mert így legalább volt miért bejelölnöm. Amúgy pedig nem jelölt volna vissza, mert utált és most is utál. Mindent elbasztam vele kapcsolatban, pedig nem így akartam. Emlékszem az elején, amikor augusztus végén egymásnak ütköztünk. Én pont italért mentem magamnak és egy másik lánynak mikor nekem ütközött. Láttam, hogy végig mér, de nagyon aranyos volt, mert kicsit el is pirult. A ruháját átlagosnak tudnám mondani, haja is csak kócos kontyba volt fogva, de mégis amikor megláttam gyönyörködtem benne. Valahogy már akkor tudtam, hogy nem hétköznapi lány. Aztán amikor megszólalt azon a szép hangján és bocsánatot kért tőlem valami különös érzés kerített hatalmába. Olyan érzésem volt, mint a volt barátnőmnél, Ashleynél, de mégis idegen és más volt ez az érzés. A kedvességére én csak azért reagáltam olyan bunkó módon, mert nem akartam, hogy egy idegen lány ilyet váltson ki belőlem. Őt kezdtem el az egész miatt okolni és ki osztani, de ő nem hagyta ennyivel magát. Kiállt magáért és elküldött a picsába. Tetszett, hogy kiáll saját maga mellett és nem valami esetlen kislány. Aztán pár napra rá, hála nektek újra találkoztam vele. Akkor nagyon felbasztam magam, mert mégis miért a mi sulinkba kell járnia? Jó, igaz, hogy még mindig nem tudunk semmit nagyon a múltjáról, azon kívül, hogy a szülei elváltak és van egy gyökér exe, hogyha aki a szemem elé kerül megölöm. A többit pedig tudjátok, fogjuk rá. - mesélem el Theonak és Marknak az elejétől kezdve a dolgokat és beleiszok az italomba. Nálunk vagyunk és a haverjaimra van most szükségem és a tanácsaikra.

- Hu haver... Ez nem semmi. Én tudom, hogy milyen volt amikor Ashleyvel voltál és amikor szakítottál vele, de ha Aloránál más érzéseid vannak akkor a legnagyobb szarban vagy.

- Kösz Theo. - emelem fel a poharam és töltök magamnak egy újabb adag whiskyt.

- Igaza van Theonak, ha már akkor éreztél nála valamit, amikor még nem is ismerted, akkor bajban vagy. Az érzésid nem tudod hosszú ideig elnyomni. - osztja meg Mark is a gondolatát és ő is kortyol egyet a poharából.

- De nem akarom, hogy érezzek iránta bármit is! Nem akarok kötődni és csalódni. Mi van, ha róla is kiderülne, hogy olyan mint Ashley?

- Alora egyáltalán nem olyan és nem is tudna téged bántani. Ashleyt soha nem bírtam, de Al, ő más. Már az első perctől fogva belopta magát a szívünkbe. Olyan mintha már ő is a családunk lenne. Nekem olyan mintha a húgom lenne, Mark, ő a legjobb fiú barátja, a lányok pedig a barátnői. Te pedig tudjuk mi lennél, ha nem lennétek mind a ketten ilyen kurvára önfejűek és makacsok! - húzza le mondandója végén Theo a pohár tartalmát.

- Ja, és Al olyan, mint valami elveszett farkas aki lézeng a nagyvilágban és közben a bárány szívével segíteni próbál másoknak. Neki sose saját maga az első, hanem mindig más, ezt ez a pár hónap alatt jól láthattuk.