Gondoltad volna?

]Huszonnyolcadik rész[

„Annyira reménytelen eset, hogy Te és Én, egyszer Mi legyünk."
_______________________________________

- Lor, beszélnünk kell!

- Rendben. - ijedten nézek rá, hogy miről kell beszélnünk.

- Kérdezni akarok valamit. - néz rám a parkban szemeivel.

- Baj van?

- Nincs, vagyis remélem nincs...

- Brian, egész nap annyira fura voltál, csináltam valamit? Vagy a reggel elmaradt csókod a bajod?

- Nem és nem.

- Okés, akkor mi lenne a kérdés? - nézek fel rá.

- Alora Elwood, leszel a barátnőm? - kérdezi még mindig előttem állva. Jól hallottam? Alora, reagálj már valamit!

- Igen! - a nyakába ugrok. Mikor elhúzódok tőle megcsókol.

- Gyere át hozzám. - néz le rám.

- Most? De nem lesz fura, hogy a többiek nem jönnek?

- Nem, nem lesz az és a családom úgyis szeret.

- Rendben. - aztán rájöttem valamit muszáj vele megosztanom. - Várj. Biztos, hogy azt akarod, hogy a barátnőd legyek? Mert vannak dolgaim amik lehet nem tetszenek, ilyen például az, hogy sokat beszélek, vagy, hogy túlgondolom dolgokat vagy az is, hogy rengeteget eszek vagy nem tudom, bármi...

- Befejezted? - mosolyog rám.

- Nem, akkor még lenne az is, hogy... - belém folytja a szót egy csókkal. Hatásos módszer be kell valljam.

- Ezekkel együtt imádlak és akarom, hogy csak az én barátnőm legyél!

- Oké, de...

- Semmi de! - puszil meg újra és rákulcsolja ujjait enyéimre. Bizsergető érzés jár át.

Az autójában ülve jut eszembe.

- Ezért voltál egész nap ilyen fura?

- Igen.

- És ezért jöttünk moziba is?

- Eredetileg az volt a terv, a fiúk tanácsára, hogy hozzalak el egy horrorra, mert ha megijedsz akkor hozzám bújsz meg ezek, de fene gondolta volna, hogy te szereted a horror filmeket.

- Hát, látod nem egy ilyedős lánnyal van dolgod.

- Még szerencse.

- De miért féltél tőlem ezt ennyire megkérdezni?

- Mert nem akartalak emiatt elveszíteni. - néz rám egy pillanatra.

- Amúgy ki mondta a mozi ötletet?

- A srácok.

- Tehát nélkülük mi most nem... - fura nekem, hogy pont ő a barátom.

- Nélkülük mi nem? - tudom, hogy direkt csinálja.

- Nem lennénk együtt? El se hívtál volna?

- De, elhívtalak volna csak nem most. Nekik köszönhetjük részben, hogy együtt vagyunk.

- Tényleg jó barátaink vannak. - nézek ki az ablakon.

Az ismerős házhoz érve csöppnyit izgulok. Bemegyünk és Brian köszön az anyukájának és a húgának. Chloe vissza szalad a nappaliba tv-t nézni.

- Örülök, hogy újra látlak drágám. - fogad egy nagy öleléssel az anyukája, én pedig vissza ölelem. - A többiek nem jönnek? - néz a fiára.