Egy pillanat, és örökre együtt leszünk | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 5. évad

4. Minden időben

[08.04.]
Vacsira csináltunk rántottát kettőnknek, zöldséggel, mindennel, jól elvoltunk vele, majd amikor leültünk kajálni a tányérjankkal a kanapéra egymás mellé a másik felé fordulva, meséltem egy kicsit a napomról, mert rákérdezett.
- Jakab bejött a kávézóba, beszéltünk pár mondatot, meg bemutatkoztak Henivel egymásnak - meséltem, mire Casso fáradtan rámnézett - De nem miattam jött, meg semmi, amúgy is oda járhat valószínűleg.
- Na, fasza - biccentett elröhögve magát.
- Jó, nem biztos, hogy minden nap.
- Ne mentsd, nem tudod.
- Egyébként Liza is bejött.
Casso meglepetten rámnézett, majd elröhögte magát.
- Na, most már nem is tudom, ki miatt sajnállak jobban. Heni biztos imádhatta, hogy ott van - gondolt bele derűsen.
- Utólag leribancozta - nevettem fel visszaemlékezve.
Casso mosolyogva biccentett, nem hinném, hogy megleptem ezzel, inkább csak tudomásul vette, hogy jó volt a megérzése. :)
- Nagyon utáljátok mind - állapítottam meg - Mármint, a családod.
- Csodálod?
- Igazából nem - láttam be a villámat forgatva a kezemben.
Egy pár másodpercig nem szólaltam meg, meg ő sem, leginkább, mert ettünk.
- Érdeklődött Ákosról - meséltem Cassonak, mire mondjuk mondanám azt, hogy rámnézett, de le se vette rólam a tekintetét szinte.
Egyszer, még olyan egy-másfél éve Casso közölte velem, hogy most már, hogy a barátnője vagyok egy ideje, engedjem meg neki azt a luxust, amit ő is megengedne magának, hogy le se veszi rólam a szemét, mert szeret nézni. :)
- Azt mondta, hogy nincs semmi oka, vagy ilyesmi, csak elég random volt, hogy megkérdezte, hogy az én volt osztálytársam-e - meséltem tovább - Nem tudod, volt valami, hogy ezt kérdezte? Vagy ilyesmi.
- Nem tudok róla - vont vállat Casso - Mindenről dumálgatunk Ákossal, de Lizáról úgy pont nem. Azt se tudom, kivel és mikor beszélgettem Lizáról utoljára, ne kérdezz ilyeneket.
- Oké, oké.
- Na, akkor ennyit erről. Legközelebb csak elvitelre adj neki kávét.
- Arra kért.
- Mégjobb.
Szerintem azt hitte, hogy ezzel a téma lezárult, egészen addig, amíg a következő pár másodperc csend alatt, amit én magam elé, a villámat nézve, szó nélkül, a fejemben megjelenő gondolataimba merülve töltöttem el, nem nézett rám, és vágta le egyből, hogy nem, nincs vége, valami még van bennem.
Mosolyogva felsóhajtott, előre fáradtan mosolyogva, elkapva a tekintetem, mire a fejemben lévő gondolataim miatt, azokba a gyönyörűek kék szemeibe nézve egy kicsit zavarba jöttem.
A tekintete őszinteségre késztetett, úgyhogy zavartan elnevettem magam, mire Casso közölte, hogy "rosszul kezdődik".
- Nem, csak... - szólaltam meg őszintén - Egy ideje már... szóval amióta tudom... oké, nem örülök neki, hogy Lizával egy egyetemen leszel - vallottam be elkapva a tekintetem.
Casso a hajába túrt.
- Gyors szervezkedek neked egyet, hogy átmenjek máshova - dobta fel mosolyogva, nem feltétlen komolyan, csak meg akart nyugtatni.
- Nem, nem kell, nem az - nevettem fel zavartan - Csak egy kicsit zavar.
- Hidd el, Leni, jobban meg akarom kímélni magam tőle, mint amennyire te akarod tőlem.
A hajamba túrva nem válaszoltam, mire levágta, hogy ezzel nem igazán nyugtatott le teljesen.
- Oké, akkor kezdjük előröl - látta be kínosan a hajába túrva - Szöszi. Mondd, hogy mi van, legalább tudjam már.
Összeszedve a gondolataimat, megdörzsöltem az arcom, majd őszintén megszólaltam.
- Utálom azt, ami köztetek van.
Casso rámnézett.
Fura érzés volt, hogy kimondtam neki.
- Mi? - röhögte el magát egyszerre meglepetten és egyszerre kínosan.
- Nem úgy értem, nem kételkedek benned, nem feltétlezem, hogy bármi olyat éreznél iránta, nem feltételezem, hogy szereted, hogy visszamennél hozzá...
- Jó tudni, Leni, de azt hittem, ez már alap.
- Persze, tudom, nem is erről, csak... - túrtam a hajamba - Tény, hogy van köztetek valami. Tudom, hogy ez rosszul hangzik, de van, és akárhányszor a közeledben van, ezt mindig nagyon érzem, és nem szeretem érezni.
- Leni, könyörgöm, ne már - rökönyödött meg.
- Oké - kaptam el a tekintetem, majd felszúrtam egy falatot a villámra, elengedve a témát.
Casso kínosan elnevette magát.
- Nem úgy értettem, hogy érezd ugyanezeket továbbra is és fojtsd magadba.
- Casso, nem tudok mit mondani, ha úgy állsz ehhez egyből, hogy a problémám nem is létezik.
- Mivel te, a két éve barátnőm, akivel együtt élek, azt akarod bemagyarázni, hogy a hat éve barátnőmmel még van köztünk valami... Nincs, Leni, rohadtul nem értelek.
- Megint ezt csinálod.
- Mit?
- Próbálok kifakadni a problémáimról, és ahelyett, hogy empatikusan próbálnál hozzáállni, egyszerűen csak felvázolod nekem úgy, hogy a lehető legnevetségesebben hangozzon és ezzel mindkettőnkkel megpróbálod elhitetni, hogy hülyeségeken hisztizek, mennyi ilyen volt már az elmúlt években? Most így belegondolva nyilván magamba fojtom, vagy fojtottam a problémáimat, ha előre érzem, hogy így reagálsz majd rám.
- Mert öt-hat évvel ezelőtt történt sztorikon görcsölsz feleslegesen, amiknek már semmi jelentősége.
- Köszönöm, hogy ráerősítettél.
- De most komolyan, Leni, hogy mondhatsz olyat, hogy Liza meg én köztem...? Hagyj basszon már fel, hogy így meg vagy győződve róla.
- Direkt azzal kezdtem, hogy nem azt feltételezem, hogy olyan lenne, csak nem hallgatsz meg!
Casso erre inkább nem mondott semmit, csak magában tartotta a véléményét és felsóhajtott.
- Oké, Pöttöm, akkor mondd.
Zavartan elnevettem magam, majd őszintén belekezdtem.
- Nem tudom megfogalmazni, csak a levegőn is érződik, amikor egy helyen vagytok, rajtad is érezni, hogy milyen hatással van rád - mondtam őszintén - Most nyilván nem fogom felsorolni, meg nem is tudom, mindent, ami összeköt titeket, akár így, akár úgy, és túldramatizálni se akarom, csak... tényleg minden érződik, és tudom, hogy szeptembertől is érezni fogom. Ennyi. Lehet, hogy nem olyan van köztetek, de vannak érzéseitek egymás iránt, még ha csak az egyikőtök részéről szerelemhez hasonlíthatók, neked meg mások, teljesen mindegy, milyenek, lényeg, hogy vannak, ráadásul bizonyos szempontból erősek. Ez pedig érződik, és rád is hatással van, amit szintén látok rajtad, akkor nem lenne rád hatással, ha száz százalékban közömbös lenne az egész. Nyilván nem közömbös, senkinek nem lenne, a te helyedben nekem se, de tény, hogy ugyanúgy érzések a negatív érzések is, vagy az emlékek eszedbe jutásai, vagy bármi, még akkor is, ha a lehető leghalványabban jelennek meg csak.
Casso sóhajtva beletúrt a hajába, én pedig felálltam a kanapéról, hogy idehozzam a poharamat, amiből inni akartam.
Pontosabban ez csak az ürügy volt, hogy felállhassak és ne legyen annyira kínos, Casso pedig ezt érezte is rajtam, ettől függetlenül hagyta, hogy menjek, csak utánam nézett és egyszerűen megszólalt.
- Nem tudom, hogy mondják tapintatosan, hogy rohadtul el vagy tévedve, szóval értsd így.
A hajamba túrva megfordultam.
Eléggé kezdtem szétcsúszni, kezdtek padlóra teríteni az érzéseim, amitől bizonytalanná váltam, Casso pedig látta rajtam, úgyhogy felállt hozzám.
- Figyelj, most hallani fogsz hármat a top legőszintébb szavaim közül - mondta, mire ránéztem - Pont leszarom Lizát.
Kínosan elmosolyodva elkaptam a tekintetem.
- Az a vicc, Leni, hogy nem is ismertél még, amikor a lizás sztoriaim nagyon nagy része történt, mégis ez az egy téma van, amiben a mai napig nem bízol bennem, baszki.
- Casso, én... - mentettem magam, és már majdnem kimondtam, hogy de én bízom benne, amikor feszülten elnevette magát és megszakított.
- Leni, Lizán kábé már egy éve, sőt, másfél éve is veszekedtünk, azóta olyan rohadt egyértelmű vagyok, hogy leszarom a csajt és elegem van a témából, hogy csak az nem vágja le, aki szándékosan nem akarja. Tudod, veled, vele mi mennyi ideje volt, nem? Na, akkor könyörgöm, ne próbálj meg meggyőzni, hogy érzéseim vannak életem legnagyobb hibája iránt, kösz szépen.
Zavartan felnevetve ránéztem.
- Igen, de azt is tudom, hogy mit csinált veled, nyilván vált még ki ma is érzéseket belőled.
- Azon kívül, hogy egy ribancnak tartom és rohadtul nincs kedvem ahhoz, hogy az életemben legyen és lefárasszon, minek kéne érzéseket kiváltania belőlem?
- Casso... - nevettem el magam kellemetlenül a hajamat igazgatva.
- Jézusom, Leni - nyöszörgött fáradtan megdörzsölve az arcát, egy kicsit elfordulva, majd összeszedte magát, hogy nyugodtan vázolja fel nekem a helyzetet - Akkor mondom konkrétan, oké, megcsalt a haverommal, mert egy ribanc, egy olyan csaj, aki összejön a haveroddal, lépjen is, baszki, lehet tizennégy évesen nem így voltam vele, gyakorlatilag Lizával ketten elbasztuk az életemet, ő olyan szempontból csak, hogy megbántott, minden más amúgy azért volt így utólag visszanézve, mert hülye voltam. Ennyi volt, közben nagyjából helyrejöttek a dolgok, Liza az évek alatt rájött, hogy nem kellett volna megcsalni az egyetlen srácot az életéből, akivel kezdhetett volna valamit és normális volt vele, belém esett megint, gratulálok hozzá, rohadtul nem érdekel, oldja meg, mivel én megismertelek téged, az egész Liza-történet addig ért valamit, amíg nem léptél be az életembe, négy évvel ezelőtt lassan, az összes dolog kábé, ami érdekel vele kapcsolatban, hogy még most is rajta veszekedünk, olyan dolgokon, amik nincsenek is már vagy csak túl vannak reagálva. Lizával kapcsolatban, ami nem az az érzés, hogy tűnjön már az életemből és ne baszódjon el miatta a mostani, veled, amiben rohadtul jól elvagyok, meg hogy mennyire rühellem, hogy szarul érzed magad miatta meg miattam, ezenkívül minden érzésem, minden történetem vele múlt idő, túltettem magam rajta, nekem ez a csaj kurvára nem ér annyit, hogy rajta idegesítse magát bármelyikőnk is, te is, meg én is. Kettőnk közül te vagy a múltban ragadós típus, oké, ez van, de az én múltamat engedd már el, ha én is el tudtam, ne idegesítsd magad rajta.
Csendben hallgattam, majd egy feszültségkiadós sóhajtás után megdörzsöltem az arcom és ránéztem.
- Oké - adtam meg magam megkönnyebbülve.
- Na, ennyi. Gyere ide - nyúlt felém az egyik kezével, majd megfogta a karom és magához húzott, hogy megöleljen.
Ahogy magához ölelt, és én is visszaöleltem, egy újabb megkönnyebbült sóhajtás hagyta el a számat.
- Mondd, ha még van valami amúgy - jegyezte meg a hajamat simogatva - Kimagyarázom neked - tette hozzá derűsen, hogy visszanyugtassa a hangulatot.
- Nem, nincs - nevettem el magam akaratlanul.
- Ha mégis, van öt másodperced mondani.
- Miért, mi lesz öt másodperc múlva? - néztem rá nevetve.
Casso magában mosolyogva kivárta az öt másodpercet, majd ahogy egymásra néztünk, ő már hajolt is hozzám, hogy megcsókoljon, amit halványan elmosolyodva hagytam.
- Oké, akkor téma lezárva, erre a hétre ennyi feszültség elég is volt - jelentette ki Casso, majd a következő csókja után mosolyogva válaszoltam.
- Folytassuk a vacsit?
- Folytassuk?
- Ha nincs más dolgunk...
- Akkor ráér - gondolt bele mosolyogva, mire elnevettem magam, és a hajába túrva viszonoztam a hosszú, érzelmes csókját.
Casso végigvezette a kezét rajtam, ahogy adta magát a dolog, majd a simogatásai után megállapodtak a kézfejei a derekamon, nemsokára pedig, ahogy jó sok, hosszú csók után elhajoltunk egymástól, az ajkamra suttogva megszólalt.
- Rohadtul szeretlek, Leni. Téged viszont konkrétan minden időben, szóval ne idegesítsük magunkat feleslegesen ilyen témákon.
Ezt a mondatot megerősítve egy újabb csókot nyomot a számra, majd én is picit eltoltam magamtól.
- Ez túl jól eltalált vallomás volt ahhoz, hogy megfelelően szép válasz legyen az, hogy én is szeretlek - mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott.
- Gondolatolvasok, nyugi. Spórold ki.
Hamar egymásra találtak újra az ajkaink, a nyelveink, csók csókot követett, majd ahogy kezdett a mai napon másodszorra ismerős hangulatot felvenni a dolgok a sok érzés hatására, Casso egy kicsit, épphogy elhajolt tőlem egy pár másodpercre.
- Nem tudom, Szöszi, ez amúgy az előbb veszekedésnek minősült?
- Talán - láttam be őszintén - Miért?
- Csak hogy minek címkézzük fel, ha esetleg nem bírnék magammal és mondjuk olyan újabb öt másodperc múlva felkapnálak és úgy kábé egyből vinnélek be - biccentett a hálószobánk felé derűsen, mire akaratlanul elvigyorodtam.
- Ma másodszorra. Luxus lenne, nem?
- Eggyel beérni meg pazarlás, Szöszi.
Mosolyogva egymás szemébe néztünk, én egy picit talán az ajkamba is haraptam egyet, majd egyszerre megszólaltunk.
- Öt, négy...
Három, kettő, egy.
Eszméletlenül imádom.

Mai nap - 5/5: talán ma először veszekedtünk, vagy nem tudom, amióta itt élünk, de legalább megbeszéltük. Nagyon szeretem. <3