Egy pillanat, és örökre együtt leszünk | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 5. évad

29. Jövő

Október 24. (szombat)
Holnap lesz két hete, hogy Casso átjött hozzám és eldöntöttük, pontosabban elmondta, hogy szünetet szeretne tartani a kapcsolatunkban.
Őszintén, nehezebb, mint amire számítottam, főleg az első héten voltam tőle leginkább magam alatt, de azt hiszem, kezdem egyre jobban kezelni a helyzetet. Hiszek benne, hogy nem veszítettem el, amit igyekszem tudatosítani magamban, csak most szünetet tartunk, hogy aztán minden jobban mehessen. Megígérte, hogy amint készen állunk rá, adunk magunknak egy új esélyt, tiszta lappal, addig viszont mindketten a saját életünkre fókuszálunk, legalábbis ő egészen biztosan ezt teszi, ebből kifolyólag én is. Azt mondta, hogy mindketten rendezzük a saját életünket és a saját dolgainkat, azt mondta, hogy engedjem el és boldoguljak, ahogy szeretnék, szóval igyekszem ez alapján cselekedni.
Persze, nem mondom azt, hogy nem hiányzik, természetesen hiányzik, nagyon, és azt se titkolom, hogy többek között azóta minden nap az ő pólójában alszom, de tudom, hogy ezt miért tesszük, úgyhogy próbálok jól hozzáállni a dologhoz.
Például mostanában sokkal többet festek, amire nagyon büszke vagyok. Illetve, mivel most itthon lakom, mármint Anyáékkal, velük is sokkal többet beszélek, mesélek nekik, segítek, amit tudok, a kishúgommal is foglalkozom, elmegyek érte oviba is akár, vagy elviszem játszótérre. Az egyetemre is igyekszem jobban ráfókuszálni, tartani a lépést az egésszel, ismerősöket szerezni, általánosságban is ápolni a barátságaimat, akár az újakat, akár a régieket, szóval jelenleg tényleg mindent megteszek azért, hogy ha már ez a helyzet, kihasználjam ezekre a dolgokra.
Nem fogom azt mondani, hogy néha nem jut eszembe a gondolat, hogy mi van, ha ez a szünet nem csak szünet lesz végül, mert túl jól elboldogul nélkülem, mindenesetre megbízom benne, és remélem, hogy jól elvan az utóbbi két hétben, de az alapján a kevés alapján, amit kívülről érzékelek, ő is hasonló úton lehet, mint én. Például azt tudom, hogy még az eddigieknél is többet sportol, amit mondjuk elképzelhetetlennek tartottam, de látom, hogy mennyiszer megy el edzeni, futni, vagy akármi ilyen. Igazából büszke vagyok rá. Ezenkívül nagyon sokat van társaságban, persze alapból is sokat volt, most viszont még annál is többet, itt-ott, ahogy veszem észre, alig van otthon egyáltalán. Ja, és kiszúrtam, hogy megint lett egy új tetkója, ezúttal egy kisebb a nyakán, jobb oldalt. Előnyös, hogy szomszédok vagyunk, mert ha itthon vagyok, sokszor láthatom, és egy picit tudom nyomon követni, hogy mit csinál, vagy hogy milyen hangulatban lehet.
Az egyetlen, amitől aggódok vele kapcsolatban, talán nem is kell mondanom, a lányok. Nem egészen tudom, hogy ezt a szünet-dolgot ő hogyan értelmezi, és azt se, hogy amikor nekem mondta, hogy szabadon azt csinálok, amit akarok, szó szerint bármit, úgy értette-e, hogy ez rá is érvényes, és ha úgy értette, ez mit jelent pontosan. Csak mert ha nagyon belegondolok és a legnyomasztóbban akarom megfogalmazni, ez a szünet-dolog igazából egy ideiglenes szakítás. Jelenleg nem vagyunk együtt, nem igazán vagyunk kapcsolatban, magyarul nincs senkije, tehát lehetne. Illetve, bár nem kürtöltük nagyvilággá, de az ismerőseink többsége így-úgy azért megtudta már vagy kikövetkeztette, hogy Casso és én most nem igazán vagyunk együtt, ebbe pedig lányokat is beleértek, akik most lelkiismeret-furdalás nélkül startolhatnak rá. Valahol nosztalgikus érzés, hogy ezen kattogok, de ez a nosztalgia mondjuk nem igazán hiányzott.
Viszont, mivel nem vagyunk együtt, szünetet tartunk, vagy mi, ezért elvileg nem is kell, hogy rám tartozzon, hogy mit csinál, nem kérhetem számon, szóval soha nem lehetek biztos semmiben.
Nem fogok hazudni, az se nyugtat meg ebben a témában, hogy kapásból egy csomót bulizik és ott van az egyetem is, ami tele van emberekkel (magyarul lányokkal is), akiket nem ismerek, ő viszont igen, szóval leginkább csak reménykedni tudok titkon.
- Tudom, hogy nem vigasztal, de bármit is csinál, mindegy lesz, ha aztán megint veled fog összejönni - mondta Enikő őszintén, akivel ma elmentem egy parkba kutyát sétáltatni.
- És ha nem vágyik már vissza hozzám? - gondoltam bele ismét, kétségbeesve.
- Ő, hozzád?
- Ha talál valakit, akivel összejön, amíg külön vagyunk, és inkább azt választja, hogy... - gondoltam tovább kezdve összeomolni a gondolattól.
- Szerintem ezt még te is érezted, mennyire nem reális - nézett rám Enikő mosolyogva.
- Nem, az a baj, hogy nem - túrtam a hajamba.
- Szeret téged, csak szünetre van szüksége, ez teljesen oké - nyugtatott meg őszintén - Régebbi a történetetek annál, mint hogy valami random összeszedett lány miatt ne jöjjön vissza hozzád. Csak adj neki időt.
- De ne szedjen össze senkit - estem hisztérikus rohamba.
- És, ha összeszed bárkit, mi van akkor? Úgy se fog komolyan járni senkivel, az meg, hogy egyszer-egyszer valami bulin nem pattint le néhány lányt, akiknek másnapra úgy se fog emlékezni a neveikre se, teljesen mindegy, és nem is a te dolgod.
- De igazából technikailag együtt vagyunk, csak szünetet tartunk...
- Technikailag külön vagytok, csak szünetnek hívjátok, mert nem tettetek le arról, hogy a jövőben újra megpróbáljátok - fordította meg a dolgot.
- Casso szakított velem - mondtam ki magamba zuhanva a tudattól.
- Csak technikailag - mentette a menthetőt Enikő.
- Casso szakított velem két és fél év után, és mindketten szinglik vagyunk - igyekeztem megbirkózni a tudattal.
- Nem ő szakított veled, közös megállapodás alapján vagytok külön, ez az egyik. A másik meg, hogy nem mondott le rólad, ez csak átmeneti, szóval csak technikailag szakítottatok.
- Akkor meg ne szedjen össze senkit! - kanyarodtam vissza a témára.
- Technikailag szingli, viszont akármit csinál, hozzád akar visszamenni és téged szeret, szóval ilyen szempontból teljesen mindegy.
- De akkor miért akarna bárkit összeszedni? - bonyolódtam bele visszafordíthatatlanul.
- Mert egy tizenkilenc, lassan húsz éves srácról beszélünk, akit mindenki imád, rohadt jó pali, sportos, népszerű, jól néz ki...
- Tökéletesen néz ki - nyöszörögtem.
- ...imádják a lányok, mint mindenki, ő is tele van hormonokkal, mint minden vele egykorú srácnak, neki is megvannak az igényei, bulizik, és épp a szerelmi problémáin próbálja túltenni magát - vázolta fel tényszerűen.
- Vagyis rajtam - értelmeztem.
- Nem, a problémáin, és a saját megingásain - helyesbítette - Ne felejtsd el, hogy még amikor együtt voltatok is mélypontja volt, ki kell jönni onnan valahogy, amihez időnként fel kell rúgni pár dolgot, és keresni önmagát.
- Casso az exem - realizáltam.
- Bárcsak én is elmondhatnám magamról, hogy ilyen exeim vannak - röhögte el magát Enikő - Azért van különbség, hogy egy világ legtökéletesebb csávója-minden lány álma-most lépett ki egy Netflix-sorozatból-Casso az exed, vagy egy nyomorék Bence.
- De ne legyen az exem - estem kétségbe újra - A volt barátnője vagyok - gondoltam tovább.
- Ideiglenesen, amíg nem álltok készen mindketten lelkileg arra, hogy újra összejöjjetek. Higgy nekem, ez a szünet csak jobban meg fogja erősíteni benne, hogy szeret téged és csak te kellesz neki, mint a szünetetek előtt, csak mindezt egészségesebb formában, ami előre fog vinni titeket. Hidd el, hogy az újra egymásra találásotok lesz az az erősítés kettőtök kapcsolatában, amire szükségetek van.
- Jó, hiszek neked - adtam meg magam - De ha bárkit is összeszed, nem akarom látni.
- Ha előtted csinálja, leütöm, szóval én se ajánlom neki.
Erre akaratlanul elnevettem magam.
- Egyébként meg... - folytatta Enikő - Azt mondta neked, hogy csinálj bármit szabadon, amit csak szeretnél. Érted, hogy értem - nézett rám mosolyogva.
- Nem fogok. Nem hibáztatom, ha ő él ezzel a lehetőséggel, de én nem szeretnék - jelentettem ki őszintén.
- Csak jeleztem, hogy mivel technikailag külön vagytok...
- Használjuk inkább a szünet-kifejezést, az sokkal kíméletesebb - láttam be.
- ...épp ez a lényege, hogy nem kell más miatt eldobnod lehetőségeket, és semmi miatt nem kell bűntudatot érezned, csak csináld, amit szeretnél, görcsölés nélkül - magyarázta kedvesen - Biztos vagyok benne, hogy erre is értette. Úgy is egymásra találtok idővel, de addig, ha dob valamit az élet... a végén úgy is mindketten rájöttök, hogy bármit csináltok, a másik kell nektek, ezt megtapasztalni pedig óriási megerősítés lesz mindkettőtök számára. Ezért, vele kapcsolatban nincs min aggódnod, magaddal kapcsolatban pedig ne akarj megfelelni senkinek és ne görcsölj semmi miatt. Hidd el, hogy valószínűleg ugyanerre gondolt, amikor veled beszélte ezt két hete.
Imádom Enikőben, hogy róla mindig tudhatom, hogy az őszinte véleményét és meglátásait mondja, nem akar beetetni légből kapott klisékkel, amikkel azt a látszatot kelti, hogy segített, de egyébként oldjam meg, hanem tényleg egyenesen kimondja azt, amit hallanom kell, így rá hallgatok is, és most is lenyugtatott.
- Ettől függetlenül nem szeretnék senkitől semmit - tettem hozzá, miután a fentieket elmondtam neki, ő pedig mosolyogva hallgatott.
- Persze, nem azért mondtam, csak jeleztem. Egyébként az új hajadat látta már?
Na, igen, erre még nem tértem ki. :)
Szóval, a héten voltam fodrásznál. Levágattam a hajam, nagyjából a vállamig ér, fokozatosra vágattam, az első tincseim pedig rövidek, frufruszerűen keretezik az arcomat két oldalról, illetve, bár jelenleg is szőke vagyok, kicsit festettem rajta, szóval a hajam jelenleg sötétszőke, néhol világos szőke, néhol pedig szinte már barna tincsekkel extrázva. Ezt kicsit nehéz elmagyarázni, de nekem tetszik. :)
Napsugár pedig ismét elvitt egy shoppingolós-délutánra, úgyhogy kaptam egy csomó új ruhát, meg ékszereket is, kicsit újabb stílusokkal is kísérletezve, meg mostanában új sminktrükkökkel is próbálkozom, csak úgy kíváncsiságból.
- Nem tudom, amióta voltam fodrásznál, még nem találkoztunk szemtől szemben, szóval... - vontam vállat mosolyogva - Egyébként szerinted tetszeni fog neki?
- Szerintem te mindenhogy tetszel neki.
- Akkor miért...? - túrtam a hajamba költői kérdésként elkezdve, de Enikő félbeszakított.
- Például mert kapásból már is egyből azon stresszelsz, hogy neki mi a véleménye az új hajadról, függetlenül attól, hogy neked tetszik.
Eközben megálltunk, mert közben Enikő előszedte az ásványvizes palackját, hogy igyon egy kortyot.
Ahogy elrakta, rámnézett és őszintén folytatta.
- Nézd, Leni, igazából azt kell megértened, hogy ezt az egészet azért csinálta, mert fontos vagy neki, és nem akar lemondani rólad. Átgondolta a dolgot, és arra jutott, hogy tényleg egy kis különlét kell ahhoz, hogy hosszútávon működhessen a kapcsolatotok, amivel ebben a helyzetben egyetértek. Nem külön akar lenni tőled, csak nem akarja, hogy baj legyen, ezért megtette ezt a lépést, de nem véletlenül kezdte úgy, hogy szünetet akar és nem szakítani, és hogy nincs mitől aggódnod. Szóval, most tényleg nem kell mást tenned, csak magaddal törődni, mert minden meg fog oldódni, és minden úgy fog alakulni, ahogy annak lennie kell, ígérem - mosolygott rám Enikő kedvesen - De ha nagyon akarod, ha egyszer összefutok vele a konditeremben, beszélgetek vele és kiszedek belőle pár dolgot.
- Tudni fogja, hogy nekem kémkedsz - nevettem el magam őszintén.
- Nyilván, nem hülye. De legalább tudni fogjuk, hogy neked címezte - gondolt bele Enikő jókedvűen, majd egyszerre felnevettünk.
Miután hazaértünk Enikőékhez, Enikő még kicsit marasztalt, úgyhogy kiültünk a házuk mögötti kertbe egy hintaágyra beszélgetni még.
- Mesélj, hogy vagytok Andrissal? - érdeklődtem.
- Messze, leginkább - látta be Enikő - De megoldjuk. Képzeld, egyik nap rendelt nekem kaját Pécsre - mesélte nevetve, mire én is felnevettem - Majdnem visszaküldtem, amikor meghozta a futár, de aztán elfogadtam, mert a kedvenc kajám volt. Utána írt Andris, hogy ő volt.
- Ez tök cuki - mosolyogtam.
- Igen, meg is lepett vele - nevetett Enikő - Egyébként, a szembeszomszédotok, vagyis most épp a volt szembeszomszédotok hiányol titeket.
- Melinda? - csillant fel a szemem, mire bólintott - Add át neki, hogy én is őt. De mindenképp tedd hozzá, hogy csak átmeneti.
- Nem vagyok pletykálkodós, de már hozzátettem - mosolyodott el.
Enikő anyukája közben hozott ki nekünk sütit, amit szépen megköszöntem.
- Egyébként apukáddal mi a helyzet? - kérdeztem rá a témára egy kicsivel később.
- Éli a boldog, külföldi életét az új családjával - vázolta fel Enikő röviden, kínosan mosolyogva.
- De beszéltek egyébként?
- Elég ritkán. Néha eszébe jut, hogy létezik két lánya egyébként, de jobbára mi keressük őt. Akkor is azért, mert Anya rávesz minket - tette hozzá - De lehet, jobb is inkább, hogy így alakult. Jobban bántott, amikor közelebb lakott hozzánk és úgy tett ránk magasról, mint hogy most távolról - sóhajtott fel - Hagyjuk is inkább.
Szegény Enikő, nagyon sajnálom. :(
Nemsokára el kellett köszönnöm, mert már késő volt és hazaindultam, viszont megbeszéltük, hogy következő hétvégén elmehetünk együtt futni, úgyhogy ezt be is írtam a naptáramba.
Nagyon hálás vagyok Enikőért. <3

Mai nap - 5/5: az optimizmus és a jövőhöz való pozitív hozzáállás miatt megszavazom a maximum pontot. :)