Egy pillanat, és örökre együtt leszünk | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 5. évad

62. Valóra válva

Egy kis időugrás. ❤️
****************************************
Március 22. (hétfő)
Azt hiszem, soha nem éreztem még ennyire feltörekvőnek az életemet, mint az utóbbi hónapokban, a csillagos eget megszabva határul.
Egyszerűen annyi minden történt ez alatt a három hónap alatt, amíg szüneteltem a naplóírással, hogy azt sem tudom, hol kezdjem a mesélést, itt, a közös lakásunk erkélyén ülve - ahová egyébként januárban költöztünk teljesen vissza -, szóval szerintem majd mindent szépen, fokozatosan.
Addig is vágjunk bele a mai napba. :)
Casso és Ricsi tegnap lettek húsz évesek, így gyakorlatilag az egész hétvége egy nagy buli volt, péntek délutántól vasárnap estig (amikor hazaértünk), teljesen érthető okokból, és eszméletlen jól sikerült az egész, szerintem mindenki nagyon jól érezte magát, de én mindenképp. Egyébként abban a balatoni nyaralóban voltunk, ahol Casso és én már töltöttünk néhány hetet ezelőtt, szóval így a március végi időjárásban néhányan még a Balatonba is bemerészkedtek (rájuk néztem és megfagytam). Ezenkívül én elvittem a fényképezőgépemet és egy csomót fotóztam, például ezeket a pillanatokat is a partról, szóval majd mindenképpen át kell töltenem a képeket a laptopomra.
Mostanában újra megszerettem a fotózást, általában Enikővel szoktunk eljárkálni ketten fotózni, vagy akár Melindával a szemközti lakásból, és tényleg rákattantam. :)
Mindenesetre ma, mivel akármennyire is fájt, már vége lett a hétvégének, tehát tanítás volt, az ébresztőm keltett minket.
Casso később feküdt le aludni, mint én, mert miután négyen (Ricsi, Saci, Casso és én) hazaértünk, Ricsivel még kiültek a teraszra csak úgy, dumálgatni, amin eleinte én is részt vettem és rengeteget nevettem velük, de egy idő után Saci sorsára jutottam és én is kidőltem, szóval mielőtt bealudtam volna ülve, inkább lefeküdtem aludni önszántamból.
Fogalmam sincs, Casso pontosan mikor jött utánam, de ahogy az ébresztőt kinyomva felébredtem, a barátomra nézve, csak a látványától elmosolyodva úgy voltam vele, hogy egy picit még hagyom aludni, tudom, mennyi idő alatt készül el, szóval ráér, majd felébresztem később a lehető legkíméletesebben, úgyhogy csendesen kikeltem az ágyból, és kisettenkedtem a szobából, hogy elkészüljek.
Miután a fürdőben nagyjából rendberaktam magam, csináltam reggelit mindkettőnknek, illetve magamnak egy kávét, reggelizés közben pedig visszaírtam Sacinak, meg a nővéremnek, aki felfedezett egy nagyon cuki babaruha-boltot, és mondta, hogy mindenképpen el kell majd mennem vele oda, én pedig mondtam, hogy még szép, szóval jelentem, holnap a világ legcukibb méretében fogok ruhákat nézegetni. :)
Kicsit később bementem a fürdőbe, és résnyire nyitott ajtóval kifésültem a hajam, hátratűztem hajpánttal, megcsináltam a bőrápolásomat, majd elővettem a fogkefémet, hogy fogat mossak, amikor meghallottam, hogy a barátom kijött a szobából és megnyitotta a csapot a konyhában, hogy igyon egy pohár vizet, mire magamban akaratlanul elmosolyodtam.
- Szia - köszöntem neki mosolyogva, kicsit artikulálatlanul a fogmosás miatt, amikor Casso bejött hozzám a fürdőbe, mivel látta, hogy itt vagyok.
Kicsit még félálomban volt, ráadásul a fény is nagyon besütött a fürdőbe, szóval mosolyogva néztem a tükörből, ahogy lassan odajön hozzám.
- Szia, Szöszi - köszönt vissza az ébredéstől még kicsit érces hangon, amit hallva elvigyorodtam magamban, mert a megszállottja vagyok a reggeli beszédhangjának, ő pedig mögém lépve átölelt hátulról, belepuszilt a nyakamba, aztán még párszor, mire végigfutott a libabőr, majd a vállamra támasztotta az állát és a tükrön át nézett - Hagytál aludni, vagy csak feladtad, hogy fel tudj kelteni? - kérdezte egy jókedvű mosollyal az arcán, mire elnevettem magam.
- Hagytalak - válaszoltam, remélem, hogy érthetően - Úgy is hamar elkészülsz, legalábbis nálam mindenképp hamarabb.
- Na jó, ezt akkor majd mégegyszer, ha már kiköpted - mosolygott szórakozottan, én pedig nevetve előrehajoltam és kiköptem a fogkrémet.
- Hagytalak aludni, mert te úgy is gyorsabban kész vagy, mint én - ismételtem meg nevetve, majd a fogmosó poharam megtöltése után öblítettem gyorsan.
Eközben muszáj voltam kicsit kibontakozni a karjai közül, amíg befejezem a fogmosást, kicsit sajnáltam, viszont Casso egyszerűen csak levezette a kezeit rajtam a combomra, hogy aztán, amikor kész vagyok, egy simítás kíséretében átölelhessen újra.
- Tény - közölte elröhögve magát, én pedig nevetve megfordultam a karjai között, és a nyaka köré fontam az enyéimet - Amúgy jó reggelt - hajolt hozzám mosolyogva, én pedig vigyorogva húztam mégközelebb magamhoz, hogy aztán a derekamat átölelve hosszasan megcsókolhasson, ami természetesen megtörtént, nem is egyszer.
Három és fél hónapja, hogy újra együtt vagyunk, két hónapja, hogy visszaköltöztünk, és őszintén, össze se tudom hasonlítani a kapcsolatunkat azzal, amilyen fél évvel ezelőtt volt, még a szünetünk előtt, vagy bármikor máskor, ég és föld, egyszerűen csak kiragyogtunk, annyira, mint még talán soha ezelőtt, és ezt minden eltelt nappal egyre jobban érzem. <3
- Csináltam reggelit - mondtam mosolyogva, ahogy picit elhajoltunk egymástól.
- Ja, láttam, cuki vagy. Te ettél már?
- Igen, de túl jól állok időben, mert hamar felkeltem, hogy téged ne keltselek fel, szóval beülök hozzád, amíg eszel.
- Egyáltalán nem lesz feszélyező - röhögte el magát, mire felnevettem.
- Gondoltam, végigszuggerálom, hogy ízlik-e - vigyorogtam.
- Jól van - hagyta rám szórakozottan, majd visszahajolt hozzám és újra megcsókolt - Hogy lesz ma a napod amúgy? - kérdezte, amikor ismét elhajoltunk egymástól.
- A mai napot nem tudom, viszont holnap kisbaba-ruhákat nézek a nővéremmel - meséltem.
- Van egy négyéves húgod, az övéivel mi lett?
- Óriás gardróbot tervezünk az unokahúgomnak - válaszoltam egyszerűen.
Napsugárék kislányának (pár hete kiderült, hogy lány lesz <3) lassan több ruhája van, mint a nővéremnek és nekem összesen, de ez senkit nem zavar. :)
- Egyébként lesz gitárórám ma - tettem hozzá, ahogy eszembe jutott (később a nap folyamán kiderült, hogy mégsem, mert Eszter lebetegedett, de ezt akkor még nem tudtam).
- Eldobjalak?
- Hát, muszáj kiélveznem, hogy elviszel, amíg nincs meg a jogsim - mosolyogtam jókedvűen, majd egyszerre felnevettünk.
- Elviszlek akkor is, ha nagyon ragaszkodsz hozzá, nyugi - biztosított egy szórakozott mosollyal az arcán.
- Talán egyszer-kétszer véletlenül itthon hagyom majd a kocsikulcsot - vigyorogtam.
- Leni, miért van nálad mindig az a laposüveg? - kérdezte Casso szórakozottan, az élethelyzetet elképzelve, mire felnevettem.
Minden szempontból érdekes lesz, ha egyszer én is fogok tudni vezetni. :)
Amikor elkészültünk, szokás szerint beültünk Casso kocsijába, ő pedig szintén szokás szerint elvitt az egyetememig, mielőtt ő is elment volna a sajátjáig, a parkolóban elköszöntünk egy napindító csókkal, majd bementem az épületbe, az óráimra.
- Szia Leni - köszönt nekem Kata, a csoporttársam, akivel egymással szemben mentünk a folyosón és elhaladtunk egymás mellett.
- Szia - mosolyogtam rá, majd ahogy továbbmentem, megláttam Noémit, aki szintén velem egyszerre látott meg, én pedig egyenesen már mentem is oda hozzá.
Noémivel az idei félévben is úgy vettük fel az óráinkat, hogy amennyire lehet, egy időbe essenek, szóval gyakorlatilag szeptember óta szinte minden reggelt együtt kezdünk. :)
- Mesélj, milyen volt a buli? - érdeklődött Noémi kedvesen a hétvégéről, ahogy már egymás mellett ültünk és beszélgettünk - Instán láttam a képeket, jó sokan voltatok.
- Igen, gyakorlatilag megtöltöttük a nyaralót, de nagyon jó volt - mosolyogtam őszintén.
- Voltak ott olyanok, akikkel találkozhattam a te szülinapodon?
Na igen, az én tizenkilencedik szülinapom is hasonlóképpen lett megünnepelve, viszont nem én szerveztem a bulit, hanem Casso, a nővérem, és a barátnőim, amire őszintén nem számítottam, mert meglepetésbuli volt, de imádtam az egészet, és nagyon jól is esett. <3
Szóval Noémivel szokás szerint elbeszélgettünk, majd elkezdődött az óra, amin akkor éppen a színtannal foglalkoztunk, én pedig pontosan ugyanolyan csillogó szemekkel hallgattam, mint az első napomon, vagy mint amikor csak ismerősöktől hallottam, hogy miket fogok itt tanulni.
Szinte minden nap megállapítom, hogy életem legjobb döntése volt, hogy abba az irányba indultam el az életben továbbtanulni, ami a szenvedélyem és a legfőbb hobbim, mert egyszerűen imádom az egészet. Pláne, hogy egy szerencsés ismeretségi kapcsolatnak köszönhetően január óta az illusztrációkészítésbe is belepillanthattam, ami pontosan ugyanígy felpörget minden alkalommal.
Hálás vagyok az életnek, amiért ilyen szinten lehetőséget kaptam arra, hogy követhessem az álmaimat. <3
- Úristen, ez de jó lett! - dicsért meg Saci, aki az óráim után, amikor Casso még nem volt otthon (és Ricsi sem) egy gyors üzenetváltás után feljött hozzánk, én pedig megmutogattam neki az elkészült illusztrációimat és a vázlataimat, amiket a könyvhöz készítek.
A vázlataimat papíron csinálom, szóval gyakorlatilag a fél lakás azokból áll, mert amikor ráérek, vagy csak hirtelen eszembe jut valami, felfirkantom, a véglegeseknek pedig legtöbbször digitálisan állok neki a tabletemen, és addig dolgozom velük, vagy csinálom őket újra meg újra, amíg nem tökéletesen olyan, amit elképzeltem, és a lehető legkevésbé sem unom.
Igazából időben meglepően jól állok az illusztrációkkal, kaptam határidőt, ami még megdöbbentően messze van, én pedig addig százszor készen leszek, mert imádom csinálni, és emiatt nagyon jól is haladok.
- Annyira ügyes vagy, Leni! - nézegette a rajzaimat Saci csillogó szemekkel - És akkor ezeket majd beviszed a kiadóba, vagy elküldöd és benne is lesz a könyvben?
- Igen - vigyorogtam.
- És akkor fizetést is kapsz ezért?
- Persze. De nem azért csinálom - vontam vállat szerényen mosolyogva.
- Ez annyira menő! - lelkesedett a legjobb barátnőm.
És álomszerű. Eszméletlenül álomszerű. <3
Miután Sacival végignézegettük a rajzokat, aztán a képeket is közösen, amik a fényképezőmmel készültek a hétvégén (nem csak én fotóztam vele), és annyit nevettünk, hogy már fájt tőle a hasunk, megkívántunk valami sütit, vagy bármi édeset, úgyhogy Saci feldobta, hogy csinálhatunk amerikai palacsintát, mert ahhoz úgy is van valami különlegesebb öntete a hűtőjükben (Saci hűtőjében mindig van valami érdekes, amióta cukrásznak tanul :D egyfolytában csinál valamit otthon), sőt, talán bekevert palacsintatésztája is, mert Ricsinek egyik nap csinált csak úgy, és maradt, úgyhogy felhozza, és lesz amerikai palacsintánk.
Saciról egyébként azt kell tudni, hogy a legalapabb kajákat is ezerrel felturbózva készíti el, valami extra biztosan van benne, vagy ha épp nem, egyszerűen csak eszméletlenül finoman és precízen csinál meg mindent, szóval Saci hűtője gyakorlatilag a mennyország. Ezt párszor Ricsivel teljes egyetértésben már tökéletesen megtárgyaltuk. :)
Tehát, miközben folytattuk a legjobb barátnős csevegésünket, nekiálltunk amerikai palacsintákat készíteni, egészen pontosan Saci nekiállt, én pedig jó kiskuktaként folyamatosan kérdeztem, hogy mit segítsek.
- Amúgy, ha Ricsiéknek meglesz a motoros jogsi, csináljunk már olyat, hogy én Ricsi mögött leszek, te Casso mögött, és úgy megyünk - fantáziált Saci, miközben a palacsintákat sütötte - Meg Laciék is jöhetnek - tette hozzá, tekintve, hogy Lacinak már jó ideje van motorja.
Ezzel teljesen egyet értettem. :)
- Egyébként elvileg Lili és Laci mennek valami motoros túrára, vagy ilyesmire - meséltem.
- Tényleg? - csodálkozott Saci.
- Igen, a nyáron. Nyilván nem nagy távra, mert Lili Laci mögött ül, csak kitaláltak mindenféle helyeket, ahová el tudnak menni.
- Ez de jó - mosolyodott el Saci.
- Ugye? Szerintem is. Egyébként, nektek van már valami ötletetek a nyárra? Mármint, tudom, hogy még messze van, csak érted... - magyaráztam, érdeklődve.
- Szeretnénk elmenni valahova utazni ketten Ricsivel, csak még nem találtuk ki, hogy hova. De szerintem tök menő lesz - vigyorgott - Amúgy Cassoék terveztek valami hajózást az Adriára, nem?
- De, valami olyasmit, így a... társasággal.
- Ha Csenge is jön, remélem, nem hozza Ákost - gondolt bele Saci nevetve.
- Azt én is remélem - nevettem fel.
Na igen, Csenge és Ákos. :)
Szóval, róluk azt kell tudni, hogy még Lottiék szalagavatója után az afterparty-n találtak egymásra (persze valamennyire előtte is ismerték egymást, csak ez annyiban kimerült, hogy valakinek a valakijük, szia-szia, de semmi több), és mindenki azt hitte, hogy ez csak valami komolytalan dolog, buliban felszedték egymást, és ennyi, ők is azt hitték, volt is egy-két hét, amíg nem is nagyon lett ebből semmi, aztán Csenge elmesélése alapján rájöttek, hogy egyébként viccen kívül ki tudnának hozni belőle valamit, legalábbis az esélyt megadhatnák, mert miért ne, úgyhogy találkozgatni kezdtek, és év végére már azon kapták magukat, hogy egyébként járnak, tök jól elvannak és egész komoly a dolog.
És a legjobb az egészben, hogy azóta is együtt vannak, mindez mindenki meglepetésére, egyik hétről a másikra belobbant közöttük valami, azóta is nagy a szerelem, senki nem érti, senki nem számított rá, de Csengét nézve, aki konkrétan kiragyogott, és ránézésre is boldog, úgy vagyok vele, hogy igazából ez tök jó. :)
Főleg Csenge miatt mondom ezt, mert lássuk be, akármennyire is elképzelhetetlen egy olyan lány esetében, mint ő, eddig nem alakultak annyira jól a dolgai szerelem-témában, először a barátja Sopronban, akivel összevesztek és megutáltatta vele az egész addigi életét, aztán beleesett Cassoba, aki velem járt, utána a vízimentő srác még Balatonról, aki megcsalta és aki miatt összeveszett a barátnőivel, majd jött Gerecs, akivel jól elvoltak, csak volt az az autópályás-incidens, kibékültek, ősszel pedig megromlott a kapcsolatuk, ami miatt Csenge összeomlott, szóval már szurkoltam, hogy jól alakuljanak a dolgai, ami úgy tűnik, akármennyire hihetetlen, most Ákossal megtörtént.
Az élet tartogat meglepetéseket, azt hiszem. :)
Viszont ez így még mindig nem ennyi, mivel oké, Ákos és Csenge, a mi társaságunk részéről végülis támogatva van a dolog, feldolgoztuk, meg lettünk győzve, viszont akadt egy elég jelentős ellendrukker, aki nem más, mint Liza. Ugye, aki nem sokkal az előtt szakított Ákossal, mert megcsalta, hogy Ákos és Csenge egymásra találtak volna.
Na, hát azt kell tudni, amit hozzátenném, én is utólag tudtam meg, hogy egyébként Csenge a szalagavató előtt már összeveszett Lizával, részben például miattam, csak én ezt sokáig nem tudtam. Igen. Ugyanis, visszaugorva az időben, miután Liza összeveszett Cassoval, amikor még külön voltunk, mert kiborult az egésztől, hogy Ákos megcsalta velem, Casso pedig még ezek után is bevéd, satöbbi, már akkor se volt oda tőlem, aztán ugye az is tudomására jutott, hogy Casso és én újra összejöttünk, ekkor pedig Liza már nagyon kiakadt az egésztől, valahol megértem, valahol nem, de objektíven nézve inkább igen, azt hiszem, én is kiborulnék, mindenesetre kiderült, hogy egy-két embernek finoman szólva kifakadt a történetről és leginkább rólam, természetesen. Nem csodálom. Csenge viszont bevédett, ami nem sokat fényezett Liza lelkiállapotán.
Szóval Liza már tényleg kivolt az egésztől, úgyhogy alapból is volt Csengével egy részben erre épülő konfliktusuk a szalagavató előtt (kiegészülve még néhány egyéb dologgal), aztán erre rájött, hogy Ákos és Csenge kavartak az afteren, amitől először Csenge másnap rosszul érezte magát Liza miatt, meg is szakította volna ezt az egészet Ákossal miatta, csak hát Lizával összevesztek újra, úgyhogy végül nem szakította meg.
Jelenleg Liza és Csenge, azért nem mondom azt, hogy kibékültek, vagy azt, hogy minden a régi, mert nagyon nem, most leginkább edzéstársak, de a legjobb barátnő-viszonyuk azért halványult, ami Csengét egyébként elég rosszul érintette, főleg, amikor még kifejezetten rosszban voltak.
Abban az időszakban viszont, ezek után azért hallottam egy-két sztorit Csengétől Lizával kapcsolatban, mármint, amiben Casso vagy én is szerepeltünk, vagy akár konkrétan azt, hogy Liza alapból tényleg Casso miatt jött össze Ákossal.
Mindezekre rá egyébként Liza valami Corvinus-szervezésű eseményen, még január elején egyszer összeveszett Cassoval, nem durván, mármint hangszínt tekintve, de ahogy Casso elmesélte, érzékeltem, hogy azért basszus, elhangozhatott ott pár olyan mondat, hogy nem szívesen vettem volna részt benne, ráadásul jobbára most már nem is az évekkel ezelőtti dolgok voltak szóban, hanem az újak, tőlem kezdve, Csengén át, egészen Ákosig, szóval ez plusz egy csepp volt Liza poharában, leginkább az utolsó, úgyhogy róla azóta se hallottunk sokat.
Mindent félretéve, emberként néha azért megsajnálom, akkor is, ha nagyon sok mindenben nem tudunk azonosulni, és akkor is, ha minden körülöttem lévő rávágja erre, hogy "te jó ég, ne sajnáld".
Mindenesetre, nemrég utánajártam, azóta is szétnyer mindent a sportjában, azt hiszem, nyáron lesz valami világbajnokságon, és elvileg valakivel van is együtt, akit nem ismerek. Nem esik nehezemre, szóval minden jót kívánok neki.
Valószínűleg én vagyok az egyetlen a közvetlen környezetemből, aki ezt mondja, de tényleg szívből remélem, hogy most már neki is jól fognak alakulni a dolgai.
Nagyjából ennyi.
- Annyi minden lesz a nyáron egyébként - gondolt bele Saci, miközben egy könnyed rutinmozdulattal megfordította az egyik palacsintát, hogy a másik oldalán is süljön, így most a tökéletesen aranybarnára sült oldala volt felfelé - Mármint... juj. Amiket beszéltünk, ezeken kívül is, lesz Heniék esküvője, Lotti kiköltözik, a nagyszüleid ide, Alexa kolis lesz, Sugáréknak megszületik a kislánya, nekem meglesz az okj-m, megyünk egy csomó helyre, fesztiválok, ilyesmik, meg még tuti lesz egy csomó más dolog is, amit még nem tudunk, Úristen.
- Elég pörgős nyár lesz - láttam be mosolyogva.
- Nagyon furi, egy éve még minden tök más volt. De egyébként nagyon jó ez így, csak... furi - mosolygott Saci.
- Gondoltad volna kilencedikben, hogy mára Ricsi, Casso, te és én szinte együtt fogunk lakni és amerikai palacsintát sütünk a konyhánkban? - pillantottam a serpenyőre derűsen.
Persze, technikailag Ricsi és Saci, illetve Casso és én lakunk együtt, de mivel Saciék egy emelettel vannak lejjebb, közös a kertünk, meg egyébként is egy társasházban élünk és gyors egyeztetés után bármikor be tudunk ugrani egymáshoz, tulajdonképpen bizonyos szemszögből mindannyian lakótársak vagyunk, ami eszméletlen jó mindenkinek és még tovább fokozza a Cassoval való összeköltözés örömét. :)
- Tutibiztosan fantáziáltunk róla régen - nevette el magát Saci őszintén.
Tulajdonképpen az egész életem álomszerű. <3

Mai nap - 5/5*: tudok még mit hozzáfűzni ehhez? :D