Egy pillanat, és örökre együtt leszünk | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 5. évad

67. Barátok

Július 12. (hétfő)
Nyárközepi meleg, a Balaton látványa, a szőke hajamba kapó szél a huzat miatt, és a motoron ülve a barátom ölelése hátulról.
Imádom az életem. <3
- Megvagy, Szöszi? - kérdezte Casso hátraszólva, én pedig igyekeztem olyan hangosan válaszolni, hogy a bukósisaktól függetlenül is halljon.
- Persze! - válaszoltam vigyorogva, imádva az egészet.
Csak úgy suhantunk az úton, eszméletlenül élveztem, ráadásul nem csak ketten voltunk, Ricsi és Saci mentek szinte végig mellettünk, vagy előttünk, ahogy adta magát a helyzet.
Négyen egy pár napra lejöttünk Cassoék balatoni nyaralójába, és ma úgy döntöttünk, hogy motorozunk egy kicsit. :)
Ahogy a barátomba kapaszkodtam, és folyamatosan éreztem a szembeszelet, ahogy haladtunk, egyszerűen csak olyan szabadnak éreztem magam, kicsattanva a pillanattól, hogy szerintem egész végig csak vigyorogtam, mert észvesztően jó volt. :)
- Úristen, ez de jó volt! - ugrottam Casso nyakába, amikor már visszaértünk a nyaralóhoz és leszálltunk.
- Csak én lettem éhes ettől amúgy? - kérdezte Ricsi elröhögve magát, ahogy belegondolt.
- Úúú, nem, én is! - értett egyet Saci bólogatva, miközben levette a bukósisakot, ami először nem jött össze, de Ricsi besegített neki. :)
- Én most ennék egy lángost - gondolta tovább Ricsi.
- Menjünk le a strandra - dobtam fel.
Ezt mindenki támogatta. :)
- Akkor van tíz perc átöltözni - nézett rám Casso szórakozottan mosolyogva, mire elnevettem magam és vigyorogva kinyújtottam rá a nyelvem, majd Sacival elindultunk be a házba.
- Tíz perc múlva lépünk! - szólt utánunk Ricsi vigyorogva, mire én nevetve inkább csak kinyitottam az ajtót.
Saci és én átöltöztünk bikinibe a fürdőben, ahol a hajunkat is megcsináltuk strandolás-kompatibilisre.
- Szerinted melyik legyen? - mutattam fel a két bikinimet, egy mentazöldet és egy rózsaszínt.
- Nekem a zöld jobban tetszik, de mindkettő jól áll - válaszolta Saci mosolyogva, majd megfordult - Be tudod kötni?
- Persze - léptem oda hozzá, majd kötöttem egy masnit a fürdőruhája felső részére.
- Köszi. Megkössem én is neked?
- Aha, légyszi.
Miután végeztünk (olyan fülbevalót raktam a fülembe, ami nem fog kiesni, mert én is alig tudom kiszedni, de ha mégis kiesik, se siratom meg nagyon, csak hogy azért valami legyen), a strandpapucsunkkal és a törölközőinkkel kimentünk a nyaralóból.
Casso és Ricsi már rég kész voltak, majd ahogy észrevették, hogy kijöttünk, látványosan, egyszerre mozdulva megnézték az időt.
- Nem akarjuk tudni! - előzte meg az eredményt Saci.
- Tizenkettő - számolta ki Ricsi jókedvűen - Nem kaptok kaját.
- Akkor csinálok majd kettőnknek itthon valamit - mosolygott rám Saci legyintve.
- Ró, segíts már, nem tudom őket befenyíteni - nézett Ricsi röhögve a tesójára.
Ebben a pillanatban összetalálkozott a tekintem a barátoméval, aki egy szórakozott mosollyal nézett rám, a gödröcskéivel az arcán a gyönyörűen kéklő szemei tekintetét rámszegezve, mindezt fürdőgatyában, magyarul ott volt a tökéletesen kidolgozott felsőteste látványa is a nevemmel a mellkasán, és innentől kezdve már is zavarbaejtően döntésképtelen voltam, hogy mit nézzek meg rajta először. :)
Miközben Ricsi és Saci elszórakoztatták egymást és nem ránk figyeltek, Casso odajött hozzám.
- Szia - mosolyogtam rá, miközben Casso az egyik kezét gyengéden a derekamra csúsztatta.
- Helló - kapta el a tekintetemet a gödröcskéivel az arcán, majd ebben a pillanatban, mivel nem figyeltem oda, egy laza mozdulattal leszedte rólam a magam köré csavart törölközőmet, mire meglepetten felnevettem, ő pedig vigyorogva belecsókolt a nyakamba és a törölközőmmel a kezemben elhajolt tőlem - Bocs, kábé gólyatábor óta bakancslistán volt, hogy ezt megcsináljam - mondta szórakozottan, én pedig nevetve kivettem a kezéből a törölközőmet.
Ahogy lementünk a strandra, leraktuk a cuccainkat, és mivel tényleg nagy hőség volt, mentünk is a víz irányába.
A fiúk már rég bent voltak a vízben, Saci és én pedig, bár nagyon vágytunk a forróság miatt a fürdésre, épp ezért annál hidegebbnek érződött a víz, szóval kicsit még küzdöttünk azon a lépcsőn.
- Ti amúgy mit csináltok? - szólt ki nekünk Ricsi bentről röhögve.
- Ez nagyon hideg! - kiáltottam vissza.
- Full jó, Szöszi, ne már - nézett rám Casso szórakozottan.
- Én erre nem tudom rávenni magam! - közölte Saci, aki azon szórakozott, hogy mindig beljebb lépett egy lépcsőfokkal és minden lépés után összerándult, sikított egyet, vagy visszaszaladt két lépcsőfoknyit. :)
- Rávegyelek? - kérdezett vissza Ricsi vigyorogva, miközben megindult Saci felé.
- Neneneeee! - ellenkezett a legjobb barátnőm nevetve, majd mielőtt Ricsi odaért volna hozzá, inkább önként beszaladt a vízbe.
Mivel úgy tűnt, hogy a barátnőm túlélte, ez kicsit motivált, úgyhogy nemsokára én is erőt vettem magamon, és bemerészkedtem a Balatonba.
Jelentem, én is túléltem. :)
Tekintve, hogy egyébként éhesek voltunk, ezzel a csobbanással most először csak lehűtöttük magunkat, majd az első utunk már is a kajáldákhoz vezetett.
Ricsi és Saci, illetve Casso és én kértünk együtt, kettesével. Miután Ricsiék leadták a rendelésüket (Ricsi egy lángost kért, Saci rántott sajtot, meg kakaós palacsintát), megkértem Cassot, hogy beszéljen már ő a nevemben, szóval jobbára úgy ácsorogtam a barátom mellett, mint amikor kiskoromban anyukám kért nekem enni. :)
Amikor sorra kerültünk, Casso lazán levette a napszemüvegét, a feje tetejére tette, csak úgy a vizes, kuszán álló, épp ettől pedig tökéletes hajtincsei közé, és a telefonjával a kezében megvárta, amíg a pultos csajszi (valószínűleg diákmunkán volt, mert egyidős volt velünk) visszajön, hogy felvegye a rendelésünket.
Mint az lenni szokott, a lány tekintete egyből a barátomra terelődött, szinte láttam átsuhanni a tekintetén azt a lenyűgözött, "Úristen, de jó pali áll előttem" tekintetet, és szokás szerint ő is elővette a flörtölős beszélgetős típusát.
- Sziaaa - vigyorgott a csajszi a barátomra, majd észrevette, hogy én is ott állok, szóval hozzátette - ...sztok - fejezte be, majd mint ha mi sem történt volna, mosolyogva Cassora nézett, egy kicsit se feltűnően testtartást váltva, hogy a lehető legvonzóbb legyen kisugárzásra.
- Helló - pillantott rá Casso, majd felsorolta, hogy szeretnénk egy sajtos-tejfölös lángost (neki), egy nutellás palacsintát (nekem), meg egy sült krumplit (szintén nekem).
- A krumplihoz mit szeretnél? - kérdezte a csajszi azon az igazi mosolygós, felszedős-hangszínen, amitől kirázott a hideg, Casso pedig rámnézett, hogy én mit szeretnék.
- Ketchupot, köszi - válaszoltam helyette a lánynak, aki rám se nézve felírta magának, majd újra a barátomra nézett.
- Adhatok még valamit esetleg?
- Ja, egy mentes vizet, köszi. Kérsz valamit inni? - nézett rám Casso.
- Szeretnék egy citromos IceTea-t - mondtam a lánynak.
- Okés - írta fel a rendeléseinket - Valamit szeretnél még esetleg? - pillantott a barátomra.
- Nem, kösz, ennyi.
- Négyezerhétszázötven forint - írta be a számológépbe a csajszi gyorsan - Készpénz vagy kártya?
- Kártya.
- Oksi, egy pillanat akkor - húzta maga elé a terminált, valamit csinált rajta, majd odatartotta Cassonak - Most már érintheted.
Mint ha nem lett volna egyértelmű.
Amikor a terminál elfogadta a fizetést, a lány letépte a számlát és odanyújtotta Cassonak.
- Jó étvágyat előre is - nyújtotta neki mosolyogva, nem feltűnően igyekezve minél inkább hozzáérni Casso kezéhez, ahogy a barátom átvette a számlát.
- Kösz.
- Ott lehet majd átvenni a kajákat - mutatott a lány egy kicsivel odébb, ahová óriási, magunktól is tökéletesen észrevehető betűkkel ugyanez ki volt írva - Amúgy hogy hívnak? Csak hogy ha kész a kaja, tudjunk szólni.
Erre egyből a barátomra pillantottam, aki inkább nem nézett rám, de az arcán megjelenő halvány, szórakozott gödröcskékből tudtam, hogy valószínűleg valami olyasmi szalad át a fejében, hogy vajon milyen hamar lesz a csaj a téma, ha eljöttünk onnan és vajon hogyan fogom kinyírni.
Valahogy ezelőtt a sorban egy embertől se kérdezték meg a nevét, és be se mondták senkiét, aki átvett kaját a másik pultnál.
- Roli, de amúgy ott ülünk, szóval fel fog tűnni - pillantott a csajszira.
- Persze, csak tudod, ha esetleg mégsem... nehogy valami gáz legyen - magyarázta a lány mosolyogva megigazítva a haját.
Azóta se jöttem rá, milyen "gáz" történhet azon kívül, hogy valaki tíz másodperccel később veszi át a lángosát.
- Ez a csaj meg fogja mérgezni a kajámat - közöltem Cassonak egyből, ahogy elléptünk a pulttól és az asztalok felé vettük az irányt, mire a barátom szórakozottan mosolyogva nézett rám.
- Ja, valószínű rak valamit a ketchupodba.
- "Amúgy mi a neveeed, nehogy valami gáz legyeeen" - utánoztam a csajt elvékonyított hangon, enyhe rosszindulattal a beszédstílusomban, plázacicás kézmozdulatokat imitálva, mire Casso elröhögte magát - Már vártam, mikor ad neked valami különleges kedvezményt.
- Azt én is vártam - biccentett jókedvűen.
Közben leültünk Ricsihez és Sacihoz az egyik faasztal mellé.
- Lenivel mi van? - röhögte el magát Ricsi, Cassotól kérdezve, látva rajtam, hogy voltam már kiegyensúlyozottabb is, mire Casso az ásványvizét felbontva egy derűs mosollyal az arcán rámnézett.
- "Úúú, Roli, itt a számla, légyszi egyél majd úgy, hogy végig stírölhesselek" - utánoztam a csajt ugyanúgy, miközben Casso kezébe nyomtam a számlát, feltűnően végigsimítva az egész kézfejét és alkarját, mire mind a két fiú elröhögte magát.
- Jézus, így nyomult rá? - kerekedtek el Saci szemei.
- Nagyjából - vettem vissza a számlát, lerakva az asztalra.
- Baszki, Ró, menjünk már vissza valamiért, ezt látni akarom - röhögött fel Ricsi.
- Aha - biccentett Casso szórakozottan, "arra várhatsz egy darabig" stílusban, mielőtt beleivott volna az ásványvizébe.
Értékeltem a reakcióját. :)
Miután megkajáltunk, még nem mentünk be a vízbe egyből, hanem én először elkísértem Sacit mosdóba, majd ketten kifeküdtünk napozni, Casso és Ricsi meg ugyanez, csak az árnyékban, beszélgettünk, meg minden, aztán később persze azért a Balatonra is szántunk időt.
Összességében voltunk jópár órát a strandon, majd miután visszaértünk a nyaralóba, egyesével befoglaltuk a fürdőt, hogy lezuhanyozzunk.
Én voltam az első, igyekeztem sietni, még egy gyors hajmosást is belepasszíroztam az időmbe, utánam meg Saci jött, aki aztán elment telefonálni az anyukájával.
Amíg Casso volt a fürdőben, Ricsi és én maradtunk ketten, és a konyhában kerestünk valami kaját magunknak.
Eközben kint az időjárás rákezdett egy gyors nyári záporra, amitől függetlenül ugyanolyan meleg volt, viszont jó hangulatot adott, amit Ricsivel közösen megállapítottunk, és a tányérjainkkal együtt kiültünk a terasz lépcsőire, még épp a tető alatt.
A hajam még vizes volt, az arcom lepirult a strandolástól, rövidnadrágban voltam és topban, meg egy strandpapucsban, miközben előttem esett a nyári eső, azt az imádnivaló illatot hozva magával.
- Mondjuk szerencse, hogy ez nem a strandon ért el minket - jegyeztem meg Ricsinek.
- Neeeem, úgy a legviccesebb - mondta Ricsi derűsen, miközben beleharapott a pirítósába.
- Igaz - értettem egyet elnevetve magam.
Egy pár másodpercig hallgattuk az eső hangját, és rágtuk a vacsinkat, majd egy falat után ő szólalt meg először.
- Amúgy te leszel a hajózáson jövő héten, nem? - kérdezte.
- Persze - mosolyodtam el, ugyanis Laciék szerveztek egy közös hajózást, így a régi osztályban kialakult társaságunkkal.
- Helyes. Mondjuk, ha Ró jön, valószínű te is - gondolt bele, hogy tulajdonképpen felesleges volt a kérdés - Egyébként szerinted ott a társasházban a kertben lehet csinálni valami kertiparty-t?
- Lehet, csak szerintem nem fognak kedvelni a szomszédok - nevettem el magam őszintén, összeállítva magamnak egy falatkát a tányéromon.
- Én se bírom őket. Krédicsanyuval szemben lakunk.
- Tényleg - esett le nevetve.
- Egyik nap ott volt Krédics, észre is vett.
- Komolyan? - nevettem csodálkozva.
- Ja, elég para volt. Kérdezte, hogy itt lakom-e, mondtam, hogy igen, Sasával. Meg beköptelek titeket is amúgy - tette hozzá vigyorogva.
- És, mit szólt?
- Szerintem azóta se dolgozta fel - röhögte el magát Ricsi - Mármint, hogy így négyen kábé együtt lakunk.
Még mindig imádom ezt a tényt egyébként, akármennyire is bele lehet kötni. :)
Amikor befejeztük a kajálást (ez hamar megtörtént, mert éhesek voltunk), csak simán leraktuk magunk mellé a tányérokat, mert túl hangulatos volt ott ücsörögni és nem siettünk sehova.
- Jézusom, tényleg - nevettem fel, amikor Ricsi a kajálásról eszébe jutva vigyorogva felhozta még kilencedikből a nyaralós hétről, hogy milyeneket küzdöttünk akkor a svédasztalos étkezéseknél, hogy ki foglal asztalt előbb - Nekem akkor is a tömblekvár volt a kedvencem - mosolyogtam a régi belső poénunkat felhozva, mire rámnézve elröhögte magát.
- Nem véletlen nem kóstoltam meg - közölte röhögve - Amúgy az a hét rohadt jó volt.
- Végig hiperaktívkodtad az egészet, nagyon vicces volt - nevettem.
- Ja, meg ott taktikáztam, hogy hogy maradjatok ketten feltűnésmentesen. Nagy stratégiáim voltak - vigyorgott a hajába túrva.
- Komolyan? - kerekedtek ki a szemeim csodálkozva.
Mármint, nekem akkor valószínűleg legtöbbször fel se tűnt.
- Levágtam a hisztit a recepción egyik nap, hogy nem akarom felvenni a lila karszalagot, hogy ketten menjetek csak be wellnessezgetni, menj már, hogy nem esett le - röhögött ki Ricsi.
- Én elhittem, hogy ez is a szurkolói szellem - védekeztem nevetve.
- Meg én találtam ki, hogy fel kéne szednem valakit, hogy kidumáljam, hogy miért Ró mellett alszol, az csak feltűnt már.
- Nem szőttem ilyen összeesküvés-elméleteket, hogy leessen - pislogtam felnevetve.
- Na jó, add csak vissza a sulinak a Szent Ferenc-díjadat - röhögött Ricsi.
- És erre a felszedős-dologra tényleg az ellenőr lány volt a legalkalmasabb? - gondoltam bele jókedvűen.
- Nála csak idősebbekkel futottunk össze kábé.
- Úristen - fogtam fel az egészet folyamatosan nevetve.
- Úristen, de rohadt jó arc vagyok - vigyorgott.
- De tényleg!
- Mondom.
Hitetlenül nevetve a térdemre támasztott kezemre hajtottam az állam.
- Én meg olyan szemét voltam veled - nyöszörögtem, őszintén kitörve belőlem.
Ricsi erre pislogott párat, majd megpróbált reagálni.
- Ne hülyülj már. Mikor?
Megdörzsöltem az arcom.
- Na jó, Leni, para vagy, megloptál? - röhögött fel Ricsi, poénból végigtapogatva a zsebeit, hogy biztos mindene megvan-e. :)
- Nem, csak... - nevettem el magam akaratlanul, majd kifakadtam - Még volt az a dolog... Kittivel.
- Pfú, az is egy ribanc volt, baszki.
- Nem voltam benne biztos, de sejtettem, hogy megcsal téged - néztem rá őszintén, nehéz szívvel - És nem tudtam eldönteni, hogy szóljak, vagy ha igen, mit, mert félre is érthettem, és akkor...
- Jézus, ez volt már vagy négy éve, full mindegy, szard le.
- De szólnom kellett volna a jelekről.
- Alapból te mondtad előre, hogy ne jöjjek össze Kittivel.
- Mert tudtam, hogy Sacit érdekled - mondtam a hajamba túrva.
- Hallod, nehogy már egy ilyen régi faszságtól érezd szarul magad - nézett rám kedvesen.
Erre egy furcsa, meghatott mosoly jelent meg az arcomon, majd az ölembe szegezett tekintettel megszólaltam.
- Miért vagy velem mindig ilyen rendes? - érzékenyültem el a tenyerembe temetve az arcom.
- Én már csak ilyen vagyok - válaszolta szórakozottan.
- De tényleg - néztem rá elnevetve magam.
- Amúgy nem vágom, mire gondolsz - közölte röhögve.
- A kezdetektől fogva befogadtál, az első perctől kezdve barátként kezeltél és sosem éreztem magam egyedül, tudtad, hogy Casso érdekel, és mindig tiszteletben tartottad, nem röhögtél ki miatta, nem aláztál meg, segítettél kettőnknek, mindig minket támogattál, akkor is, amikor Casso mással járt, akkor is, amikor velünk voltak... dolgok, amikor esélyünk se volt, vagy úgy bármikor, kikérted a véleményem olyanokról, amikről nem is lett volna kötelező, mindig megbíztál bennem, mindig őszinte voltál velem, amire annyiszor szükségem volt és tudtam, hogy te az leszel, bevédtél többször is, odafigyeltél olyanokra, amiket az előbb mondtál a nyaralásról, beszéltél velem, miután Cassoval először összevesztünk, akkor is rendes voltál velem, megértettél, meghallgattál és a barátom voltál, amikor épp Cassoval eszméletben rosszban voltunk, külön voltunk vagy nagyon rossz lépéseket tettem, előrébb helyezted a tesód és az én érzéseimet a sajátjaidnál, meg egyébként is, mindig számíthattam rád, mindig bízhattam benned, mindig meghallgattál, sosem hagytál egyedül, sosem vesztünk össze, sosem éreztem azt, hogy elítélsz, és... és én annyira hálás vagyok mindezért - tört ki belőlem őszintén.
Ricsi pislogva nézett rám, majd pár másodperc múlva megszólalt.
- Jézus, te meg fogsz halni?
- Mi? - nevettem fel.
- Ja, nem, csak kicsit para volt egy pillanatra, jót tett az egómnak, nem az, csak... - röhögte el magát - Érted, ez így egy kicsit halálos ágy-hangulatú volt. De amúgy kösz. Jófej vagy.
- Ez csak az igazság. És én köszönöm - mosolyogtam rá.
Ricsi a szavaimba belegondolva akaratlanul elmosolyodott, majd összeborzolva a hajamat, átkarolta a vállam.
- Jól esett, de amúgy nem kell. Barátok vagyunk. Vágoood.
- Akkor köszönöm, hogy barátok vagyunk - mosolyogtam rá.
- Te tényleg meg fogsz halni, baszki - közölte röhögve.
- Nem, csak lelkizős típus vagyok - nevettem.
- Oké, de ha mégis meghalsz...
- Nem fogok - biztosítottam nevetve.
- Szóval akkor, ha már ilyen jófej voltam ezek szerint, hagyj már rám pár dolgot - nézett rám derűsen, mire hangosan felnevettem.
Mindenképp. :)

Mai nap - 5/5***: ezt a pár napot azzal a három emberrel tölthetem, akiket elmondhatatlanul szeretek, szóval mindenképpen háromcsillagos ötösre értékelem a mait. <3