Egy pillanat, és örökre együtt leszünk | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 5. évad

61. Buli

[12.12.]
Amikor a szalagavatónak vége lett, a végzősök átöltöztek bulizós ruhába, majd a limuzinjukkal elmentek az afterparty helyszínére (három limuzin volt, mindhárom osztálynak egy), mi, többiek pedig vagy hazamentünk, vagy utánuk valamilyen más módon.
Szerintem ez jól lett kitalálva, mert így a buli elején lehettek csak az osztályok, és mindenki más csak később csatlakozott.
- Sznoboook - szólt utánuk Andris, ahogy a limuzin kiállt az utcából, mire felnevettünk.
Ezek szerint ő ezt nem így gondolta. :)
Mindenesetre mindannyian eljutottunk valahogy a buli helyszínére (engem például Napsugár vitt el, viszont a nővérem kicsit rosszul lett, szóval a bulira nem tudott maradni), ami egy kibérelt hely volt, de hangulatos, szóval tetszett. :)
Ha az afterparty-t így utólag jellemeznem kéne pár szóval, azt mondanám, hogy fények, zene, beszélgetés, poénok, sok-sok tánc és szintén nem kevés pia, de egyébként tök jó volt. :)
Én például, amikor már ment a buli egy ideje, épp Lottival, Csengével és Sacival táncoltam a táncparkett közepén azokra a tipikus zenékre, amiket mindenki ismer, imád és szinte könyörögnek, hogy táncolj rájuk.
És táncoltam is, mert eszméletlenül jól éreztem magam, és amennyire beleéltem magam a lányokkal az egészbe, kész voltam szinte örökre a pillanatban maradni. <3
- Na jóóó, Roli, ezt látnod kellett volna! - kiáltott át Lotti vigyorogva a bátyjának, aki épp akkor ment ki a fiúkkal a helyiség teraszára, erre pedig mosolyogva visszanézett a húgára, majd rám, aki miatt Lotti ezt mondta, mire elnevettem magam.
Szóval észvesztően jót buliztunk, fel se tűnt, hogy mennyi ideje ugrálunk, nem zavart, hogy ki nézhet, hogy mit gondolhat, hogy talán szétjött a hajunk, hogy megizzadtunk, csak táncoltunk, beszélgettünk, nevettünk, néha csapódtak hozzánk emberek, néha elsodródtunk egymástól, de az a lényeg, hogy tök jó volt. :)
Ebben az időszakaszban jobbára olyan zenék mentek, amik olyan tipikusan "lányosak", olyan értelemben, hogy mi egy kicsit jobban ki tudunk bontakozni bennük táncban, a fiúk pedig valószínűleg nem ellenzik, ha nézhetik mindezt, mindenesetre mi élveztük, mert amikor már szomjas voltam és tartottam egy kicsi pihenőt, akkor éreztem csak meg, hogy egyébként mennyire kiköpöm a tüdőmet.
De ez jó érzés volt. :)
Ahogy kicsit kikerültem a tömegből, a sok táncolástól minden egyes levegővételem eszméletlen frissnek hatott, a pulzusom jó magas volt, egyébként pedig fel voltam pörögve, viszont úgy döntöttem, hogy kicsit kimegyek a fiúkhoz, szóval felkaptam a kabátomat és kimentem a teraszra.
Casso, Ricsi, Laci, Andris, a Lesnyákok, meg még egy-két fiú, akiket név szerint nem ismertem, csak talán látásból, valami asztal körül voltak, néhányan állva, néhányan ülve, az asztal pedig tele volt mindenféle piákkal, poharakkal, cigivel, meg minden ilyesmivel.
Itt már világossá vált, miért nem láttam őket bent egy ideje. :)
- Sziasztok - csatlakoztam hozzájuk mosolyogva.
Casso üdvözlésképp átfogta a derekam hátulról, egy puszit nyomott a hajamba, majd megsimított, mire akaratlanul elvigyorodtam.
- Leni, egy kör? - kínált meg Samu, ahogy a többiek is észrevettek.
- Öhm, miből? - kérdeztem vissza a kezében lévő üvegre pillantva.
- Nemtom, de eskü finom - szagolt bele Samu.
- Jó, oké, egyet - adtam meg magam.
Valójában a felét odaadtam Cassonak, de legalább kiélvezte, hogy tölthetett nekem. :)
- Cső, merre vagy? - vett fel Casso egy telefont egy kicsivel később, én pedig sejtettem, hogy Ákossal beszél, szóval félfüllel odafigyeltem.
Ákossal akkor találkoztam utoljára, amikor gyakorlatilag elutasítottam, még októberben, szóval fura volt újra a hangját hallani.
- Ja, ott befordulsz, és elöl van a bejárat - magyarázta neki Casso, kipillantva az utcára, hátha kiszúrja - Nem, nem kell. Full mindegy, senki nem tudja, hogy most ki miatt jöttél, szard le. Jézus, nem. Ember - röhögte el magát - Kint vagyunk amúgy. Aha. Nem, felejtsd el, irritálod a húgomat.
Valami ilyesmi volt a beszélgetés, amit hallottam, mindenesetre Ákos pár perc múlva megjelent nálunk a teraszon.
- Császtok - köszönt csak úgy, általánosságban.
Ákos végigpacsizott a fiúk többségével, majd mivel én voltam az egyedüli lány, a sor végére maradtam.
- Helló - köszönt, ahogy összetalálkozott a tekintetünk.
- Szia.
Ákos egy pár pillanat habozás után odatartotta az öklét, amitől először összezavarodtam, aztán végül leesett az utalás és adtam neki egy ökölpacsit.
Elég abszurd volt, de legalább nevettünk egyet ezen az egészen, és nagyjából ennyi volt az érintkezésem Ákossal, ez pedig talán így volt a legjobb mindenkinek.
Mint Márti, Ákos is jobb, ha simán csak bekerül az emlék-, azon belül pedig a "szia-szia"-és éljük tovább az életünket-zónába.
- Jaaa, hogy itt ilyen jó zenék vannak? - kapta fel a fejét Ákos a bent táncolók felé nézve, amikor már egy ideje velünk volt.
- Ha neked ez az - röhögte el magát Ricsi, kibontva egy sörösdobozt.
Nagyjából ekkor lett vége az addig szóló zenének (én azt éppen nem ismertem, mármint címre), majd elindult a Flo Rida-tól a Low, mire bentről jó nagy éljenzést hallottunk, valaki egy mikrofonba még be is mondta, hogy "hajrá csajok", amit szintén éljenzés követett, csak épp a fiúk részéről. :)
- Oké, már úgy is bebasztam, mentem felszedni valakit - közölte Ákos szórakozottan a mellettem álló Cassora nézve, aki erre elröhögte magát, egyszerre a többi sráccal is a teraszról.
- Várjál már, megyek én is - gurított le egy felest Samu gyorsan, majd vihogva Ákos után ment.
Fiúk, ha összefognak. :) A támogatás láthatólag megvolt.
Na, ebből az lett, hogy Ákost az elkövetkezendő két órában nagyjából nem is láttuk, ez alatt én voltam bent táncolni kétszer, voltam Saciékkal, Lottival, telefonáltam Anyával, minden volt, és épp ismét összegyűltünk a teraszon, akkor már mindannyian, akik délután a suli előtt is (Lotti ekkor az osztálytársaival volt), amikor Ákos újra kijött hozzánk.
Mi a földön ültünk, szétszórva a teraszon, beszélgettünk, nevettünk, sztoriztunk, meg ilyesmik, majd ahogy Ákos kijött, felkapott egy üveget az asztalról és levágta magát hozzánk.
- Na, szedtél fel valakit? - kérdezte Ricsi szórakozottan ránézve.
- Aha, minek gondolsz? - vigyorgott rá Ákos.
Reméltem, hogy nem fog abba az irányba elfajulni a beszélgetés, amikor minderről olyan részleteket fogok hallani, amiket nem akartam.
- Kábé már nem ugyanaz a DNS-em, gyerekek - bontott ki valami üveget röhögve.
Ilyesmikre gondoltam, igen.
Feltételezem, hogy a csókolózásra utalt.
- Bocs, milyen is voltál bioszból? - nevette el magát Enikő Ákosra nézve.
- Most úgy érzem, hogy elég jó - vigyorgott Ákos, majd meghúzta az üveget, ami a fiúk körében váltott ki némi reakciót, jellemzően szintén vigyorogva, mivel enyhén kétértelmű volt.
Ezen Enikő is jót röhögött egyébként. :)
Egy darabig téma maradt a fiúk között, hogy Ákos felszedett valakit, wow, senki nem csinált még ilyet, oda is átterelődött egyébként, hogy a múltból kinek milyen felszedős-sztorijai voltak, aztán eljutottunk addig, hogy Laci megkérdezte, hogy amúgy jelenesetben Ákos kit szedett össze.
- Ja, Csengét - vont vállat Ákos, mire mint a filmekben, mindenki egyszerre nézett rá, a legtöbben döbbenten.
- Mondjuk ő jó csaj, jó vagy - pacsizott le vele Samu.
- Akkor tali a TF-es bulikon - röhögte el magát Laci, aki nem nagyon akadt fenn a témán.
- Mármint, Csenge, a volt osztályunkból? - értelmezte Lili pislogva.
- Ja - válaszolta Ákos a világ természetességével.
- Amúgy az megvan, hogy Liza barátnője, nem? - nézett Ricsi Ákosra.
Ákos erre pislogott kettőt.
- Baszki, kajak - esett le neki röhögve.
Meg Gerecs volt barátnője is, illetve régen Cassoba volt szerelmes, de ezek nem lettek hangosan kimondva, csak így hozzátenném.
- Nem amúgy, elvileg már nem annyira vannak jóban - szólt közbe Laci, mire ránéztünk.
- Te miért tudsz ilyeneket? - kérdezte tőle Casso szórakozottan.
- Mindig is pletykás volt - nevetett Lili a barátjára nézve.
- Nem, csak Csenge tegnap mesélte egy buliban, hogy kiakasztotta Liza, eskü - védekezett Laci röhögve.
Ez kezdett egyre zavarosabb lenni, szóval már vártam, hogy valaki adjon egy gyors magyarázatot és megértsem, hogy mi történik.
- Te jó ég - dünnyögtem, miközben Casso vállának dőltem, mire a barátom nevetve rámnézett, és átölelt oldalról.
Egyszerűen vannak emberek, akik csak és kizárólag az ilyen nagyon magaslabda másik emberekkel tudnak összejönni. Hihetetlen.
Na mindegy, ez a bulinak csak egy része volt, ugyanis Ricsi nemsokára gondolt egyet, valahonnan bentről szerzett két üveg pezsgőt és kihozta nekünk, hogy függetlenül attól, hogy Sacit mindannyian megköszöntöttük már és meg is fogjuk még holnap ünnepelni a lányokkal pluszban, bontsunk rá egyet, mert szülinapja van.
Támogattam az ötletet, sőt, pezsgőzés után, mivel már kicsit fáztunk a decemberi, késő éjszakai hidegben, a lányokkal ennek örömére be is mentünk, hogy ünneplésképpen táncoljunk egy kicsit a többiekkel. :)
- Meet me at the hotel room - csapódott be hozzánk Laci a semmiből a táncparketten vigyorogva, elvékonyított hangon énekelve a szöveget, mire meglepetten nevetve odanéztünk rá.
Laci mozgáskultúrája egyszerűen csak zseniális. :)
- Úristen, te idióta! - röhögött fel Enikő, miután Andris odasettenkedett hozzá hátulról, és poénból megbökte, amire a barátnőnk egyáltalán nem számított.
- Meet me at the hotel room! - folytatta Laci olyan igazán "csajosan" (:D) táncolva, teljes beleéléssel, mindezt szórakozottan átkiabálva Ricsinek a terem másik feléből.
- Megyek, nyugi - kiáltott vissza Ricsi röhögve, mire a környéken jópáran elnevettük magunkat, mert jól jött ki élőben. :)
- Forget about your boyfriend and... - szállt be Csenge, aki kiszúrva minket, becsapódott hozzánk, vigyorogva Lacinak intézve ezt a mondatot.
- Meet me at the hotel room - fejezték be egyszerre röhögve, a zene ritmusára táncolva - Kajak, Ákit merre hagytad? - kérdezte Laci Csengétől szórakozottan.
- Többiekkel, nem tudom - válaszolta Csenge egyszerűen, miközben tökéletesen mozogva a zenére, egy koktéllal a kezében táncolt tovább - Csajsziii! - szúrt ki felcsillanó szemekkel, majd a következő refrénre már ketten táncolunk egymással.
Csengével akár akarsz, akár nem, a végén mindenképpen bulizol. :)
Mindenesetre nemsokára a többiek is odajöttek hozzánk, például Casso, akit ahogy megláttam, egyből elvigyorodtam, és odatáncikáltam hozzá.
- Mondtam már, hogy jól állnak az ingek? - vigyorogtam rá, mire szórakozottan elmosolyodott.
- Ja, asszem - pillantott rám a gödröcskéivel az arcán, majd mivel egy ideje már nem voltunk egy helyen, meg egyébként is, odahajolt hozzám, és hosszasan megcsókolt, amit a hajába túrva viszonoztam.
Ahogy elhajoltunk egymástól, csillogó szemekkel mosolyogva ránéztem, majd ebben a pillanatban új zene kezdődött, az egyik kedvenc bulizós zeném, amire bármikor kész vagyok ugrálni, szóval egyszerűen ugrálva megfogtam Casso kezét és behúztam magam után a tömegbe, hogy most egészen biztosan nem lép le, ha akar, ha nem.
Bár szerintem nem is akart. :)
Egyébként itt a buliban rájöttem, hogy nagyon sok mindenkit ismerek, akik alattunk jártak és most végzősök, arca szinte mindenki megvolt, de többekkel kötöttek össze szálak, például ugye Lotti, Alexa, Márti, Szűcs Blanka (na jó, azért vele kicsit máshogy :D de vele is beszélgettem már egyébként), fiúk-lányok még rajzkörről, iskolai kirándulásokról, Lotti barátnői, vagy akár az a lánytársaság, egészen pontosan Danielláék, akik leginkább tizenegyedikben teljesen rá voltak szállva Cassora és a sikítófrász kerülgetett tőlük a féltékenységi rohamaim mellett, plázacicák voltak akkor is és még most is, miniszoknya, csillogós top, óriási fülbevalók, magassarkú, ugyanaz az ötféle tánclépés, amik arra épülnek, hogy szexin rázzák magukat, ahogy csak lehet, néha átvetve a hajukat a válluk felett, egyszer-kétszer láttam is, ahogy mind megnéznek, miközben én azóta is Cassoval vagyok, a fizikai kontaktusunknak hála pedig ordított, hogy azóta is együtt vagyunk, még szorosabb kapcsolatban, mint bármikor, ezen pedig jól összesúgtak, néhányan oda is próbálkoztak a közelünkbe, de őszintén, most ezen az egészen csak vigyorogni tudtam magamban.
Eszméletlenül jól éreztem magam minden tekintetből, és minél több olyan dolog került körém, amik talán régen rosszul érintettek volna, most ezek pont ellentétesen hatottak rám, mert mindent annyira szépnek és tökéletesnek láttam, hogy semmi nem tudta elrontani a kedvem. :)
Az afterparty után társaságként jöttünk el, de mint azt megbeszéltük, ekkor még nem záródott le az esténk, ugyanis beültünk az egyik Mekibe, hogy együnk valamit, ahol persze az evés csak melléktevékenység volt, mert egyébként végig hülyültünk, beszélgettünk, annyit nevettem, hogy a hasam is megfájdult a végén, de élveztem az egészet, majd végül már régesrég hajnalban köszöntünk el egymástól, Lilitől, Lacitól, Andristól, Enikőtől, Lottitól, Kolostól, mindenkitől, ahol szétváltunk társaságokra, hogy mindenki úgy menjen haza, amerre kell.
Tehát, Casso, Ricsi, Saci és én maradtunk négyen, hogy az éjszaka közepén végigutazzuk a kerületeket a lakásainkig, ami persze nem volt olyan egyszerű, tekintve, hogy az éjszakai járatok egyáltalán nem közlekednek sűrűn, de akármennyit kellett várni, vagy átszállni, fel se tűnt, mert végigpoénkodtuk az egész utat.
Szóval, valahogy így alakult a mai nap, és eszméletlenül élveztem, illetve, most, hogy ezt így leírtam, szembesülök azzal, hogy mindez érvényes az egész életemre jelenleg, mert valahogy most minden olyan jó, amiért nagyon hálás vagyok, és őszintén, azt hiszem, tudom is, hogy mindezt alapvetően kinek is köszönhetem.
Nagyjából ennyi. :)

Mai nap - 5/5***: ahogy másnap volt időm, az első dolgom volt mindezt leírni a mairól, hogy nehogy valaha is elfelejtsem ezt a napot. <3
***************************************
Közelítünk a végefeléhez. ❤️