Egy pillanat, és örökre együtt leszünk | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 5. évad

12. Ellentétek

Szeptember 22. (kedd)
- Még öt perc - jelentettem ki félálomban, miután másodszor kinyomtam az ébresztőt, ami kegyetlenül felvert minket annak ellenére, hogy mindketten nagyon szívesen aludtunk volna még.
A barátomnak nem sok kifogása volt ez ellen, sőt, közölte, hogy az az öt inkább legyen tíz perc.
- De el fogunk késni - nyöszörögtem a mellkasához bújva.
- Nem látom a problémát, Szöszi.
- Noémi meg fog ölni.
- Ja, pont olyan a csaj kisugárzása, mint aki kinyír azért, mert késel tíz percet és kihűl a kávéd.
- Meg kéne írnom neki, hogy ne várjon rám a suli előtt feleslegesen.
- A művészhaverod majd elszórakoztatja, nyugi már.
- Jó, igaz. Akkor még öt perc - fúrtam a fejem a mellkasába, szorosabban átölelve.
- Megdumáltuk.
Túl kényelmes hozzábújni, főleg, hogy ő is átölelt, ráadásul álmos is voltam, nem csoda, hogy nem sok motivációm volt felkelni.
Régen még volt annyi, amíg gimisek voltunk, hogy ne várassam meg, amíg ő a kapuban vár rám, meg hogy minél hamarabb felkelek, annyival közelebb kerülök ahhoz, hogy találkozhassunk, most viszont túl jó dolgom van, mivel együtt élünk, szóval ki kell találnom magamnak valami új motivációt. :)
- Szerintem sajnos letelt az öt perc - szólaltam meg egy kicsivel később.
- Dehogy - válaszolta gondolkodás nélkül.
Erre elnevettem magam, majd nagy erőt vettem magamon és megnéztem az időt.
- Jó, ha gyorsan készülődök, még három percet maradhatunk - számoltam át gyorsan.
- Na, erről van szó - húzott vissza maga mellé Casso.
- Mondjuk nem készítettem elő a ruhámat, szóval nem fogok tudni gyorsan készülődni - jutott eszembe, miközben már rég a barátom karjai között voltam - Ezt a problémát csak úgy tudom megoldani gyorsan, ha elvihetem az egyik pulcsidat - vigyorodtam el.
- Vigyed.
- Ebbe gyanúsan hamar belementél - nevettem.
- Ha nem adod el napközben, visszakerül úgyis. Régebben parább volt, soha nem voltam benne biztos, hogy viszontlátom a cuccaimat - mondta szórakozottan.
- Plusz egy ok, amiért jó döntés volt ideköltözni - mosolyogtam.
- Ja. Na, akkor három perc indul.
- Beszélgessünk addig, hogy nagyjából felébredjünk, vagy aludjunk? - vázoltam fel a két opciót.
- Csak chillezzünk - válaszolta egyszerűen, miközben a derekamra vezette a kezeit.
- Szóval aludjunk - értelmeztem nevetve.
- Nem ezt mondtam - mosolyodott el, engem pedig a mosolya és a mosolyával együtt megjelenő gödröcskéi miatt ösztönösen elfogott a "tökéletes és menthetetlenül oda vagyok érte" érzés, amit csak tovább fokozott és engem is mosolygásra késztetett, hogy Casso ezután a combomat megsimítva belepuszilt a nyakamba.
Hihetetlen, hogy ébredés után pár perccel, szinte félálomban is teljesen le tud venni a lábamról.
Imádom. <3
Szerintem túl is lógtunk azon a három percen, amikor végül rávettük magunkat, hogy oké, eddig volt jó dolgunk, ki kéne kelni az ágyból, ebben a pillanatban pedig ezerrel rákapcsoltam a készülődésre és fel-le rohangálva a lakásban próbáltam minél hamarabb összekapni magam.
Casso chillesen összeszedte magát, nyilvánvalóan sokkal gyorsabban végzett még így is, mint én, viszont miközben egyébként nagyon jól szórakozott a pörgésemen, megesett rajtam a szíve és összedobott nekem egy gyors reggelit. Kávéval. Azt hiszem, ez lehet az igaz szerelem. :)
Készülődés után beültünk a kocsiba.
- Csak egy szavadba kerül és gyorshajtok neked - mondta derűsen, ahogy beindította a kocsit.
Végül gyorshajtás nélkül is, bár közel az utolsó pillanathoz, de időben odaértünk az egyetem elé.
- Legyen szép napod, Szöszi - simította meg az arcom Casso, majd az államnál fogva picit magához húzott, hozzám hajolt és jó hosszan megcsókolt.
Ráadásul nem is egyszer, hihetetlen szédítő volt, még akkor is forgott körülöttem a világ, amikor már kiszálltam a kocsiból, csoda, hogy nem estem össze valahol a suli portája környékén, olyan gyengének éreztem a lábaimat, hogy szinte már elfogadtam magamban, hogy ha mégegyszer egy kicsit jobban visszaidézem magamban a barátom csókját, feladják a szolgálatot és kihullnak alólam, azt hiszem, nehezen tudnék ennél jobban kezdeni egy napot. :)
Mindenesetre épen, egészségesen és kivirultan be tudtam ülni a vörös hajú barátnőm mellé a mai első órámra.
- De jó a pulcsid - suttogta Noémi mosolyogva, ahogy felém fordította a fejét.
- Köszi. Cassoé - vallottam be halkan elnevetve magam, majd mivel a tanár egyenesen rámnézett, gyorsan összeszedtem magam.
Egyébként ma tök jók voltak az óráim, élveztem őket, de igazából nagyon keveset nem élveztem még eddig. Szeretek ide járni. :)
Napközben összefutottam Jakabbal az egyik folyosón, ahol hosszan megöleltük egymást, majd ha már így egymásra találtunk, egy kávé elfogyasztása közben beszélgettünk kicsit.
Jakab említette, hogy jövő hét pénteken lesz egy ilyen nagyobb, baráti összejövetelük, egy művész barátjának a családjának van egy borászata, pincével, kinnti helyiségekkel, szóval ott összejönnének, vacsorázni, beszélgetni, nyilvánvalóan mindenki hasonlóan művész, mint Jakab vagy én, és felajánlotta, hogy esetleg eljöhetnék, biztosan jól érezném magam és jól ki is jönnék a többiekkel.
- De jó, szívesen elmegyek - mosolyogtam lelkesen.
Jakab is felajánlotta és nekem is eszembe jutott, hogy Cassot is hozhatnám, de ez részemről csak egy másodperc volt, a következőben már előre mosolyogtam azon, hogy vajon ha mondanám neki, hogyan fogalmazná meg nekem, hogy biztos, hogy nem. :)
Azért telefonon kipróbáltam, szóval felhívtam és felvázoltam neki a nagy híremet.
- Ez túl jól hangzik, Szöszi, olyan jó program, hogy meg sem érdemlem, hogy ott legyek, de kösz a meghívást - röhögte el magát.
- Még végig se mondtaaam - nevettem.
- Ja, hogy tudod fokozni is? Oké, mondd - biztatott szórakozottan, én pedig folyamatosan nevetve folytattam.
- Szóval egy borászatban lesz, lennénk olyan huszonöt-harmincan...
- Harminc Dzsékob? Aztakurva, Pöttöm, ha haragszol rám, beszéljük meg, de ne tegyél ki ilyeneknek - nyöszörgött.
- Jófejeeek - mosolyogtam a telefonba.
A kezdettől fogva tudtam, hogy halálra van ítélve a tervem, de élveztem a beszélgetést. :)
- De ezek Jakab haverjai amúgy, vagy mi ez? - próbálta tisztázni fáradtan.
- Igen, meg a barátainak a további barátai.
- Amúgy kajak azt hittem, hogy nincsenek barátai - szórakozott el a gondolaton, mire hitetlenül felnevettem.
- Casso!
- Így viszont méginkább kerülném azt a társaságot - fejezte be a gondolatot röhögve.
- Szóval azt akarod mondani, hogy aki Jakabbal barátkozik... - értelmeztem, magamra véve.
- Kivétel erősíti a szabályt, Szöszi.
- Nem is találkoztál még a barátaival.
- Mert te igen?
- Elhiszem Jakabnak, hogy rendesek, tudom, hogy normális emberekkel barátkozik, jófejek biztosan. Kijönnél velük, meg biztosan kedvelnének is. Téged mindenki kedvel.
- Cuki vagy, Leni, de engedd el. Csak gondolj bele, képzelj el harmincegy művészke között, akik kaja közben arról beszélgetnek, hogy kinek melyik ág jön be az impresszionizmusból, aztán én meg szóljak hozzá.
- Miért, egyébként mit mondanál? - mosolyogtam jókedvűen.
- Hogy hol a pia, ha már borászatban vagyunk.
- Egyébként nem akarok kötekedni, de most már lassan négy éve egy festő nevén hívnak - vigyorogtam.
- Amit te adtál nekem. Helyben vagyunk - kanyarította vissza a sztorit szórakozottan.
- Szörnyű vaaagy - nevettem el magam a motiválatlanságán.
- De amúgy neked jó szórakozást - vigyorgott a hangjából ítélve.
- Most ha itt lennél, kinyújtanám rád a nyelvem.
- Akkor ezt megúsztam, mert nem vagyok ott.
Borzasztó. :)
Viszont adósnak állítottuk be nekem, szóval letörlesztésképp cserébe elvisz valamelyik nap valahova. :) Ez még alaposabb megszervezésre szorul.
Suli után Noémivel elmentünk egy könyvesboltba, megvettünk neki egy könyvet, amit már szeretett volna egy ideje, aztán beültünk egy kis sütizőbe.
- Úristen, ez bonyolult, várj, csak hogy értsem - összegezte Noémi az információit, miközben vágott egy kis szeletet a sütijéből - Szóval, Ákos a te régi osztálytársad volt, akibe szerelmes voltál, de szemét volt veled.
- Igen - helyeseltem.
- Aztán egy pár évig utáltad, amíg később nem volt megint egy pici megingásod miatta, mert összejött a legjobb barátnőddel.
- Ühüm - bólogattam.
- Viszont Saci és Ákos már szakítottak egy éve, de ettől függetlenül jártak előtte fél évet. Ezenkívül Ákos a barátod régi haverja.
- Minimum tíz éve barátok, Casso elmondása szerint nyolcadikban az egyik legjobb barátja volt, és még most is nagyon jóban vannak, főleg, hogy a legtöbb baráti társaságukban benne vannak mindketten.
- És mindeközben Ákos képes volt ezek mellett elmenni randizni Casso volt barátnőjével?
- Pontosan - nevettem el magam feszülten - Nem is értem, tényleg tök közeli barátok, ráadásul Ákos volt az egyik, akik végignézte régen, amikor Casso és Liza együtt voltak, aztán hogy milyen hatással volt Cassora, miután szakítottak, ő támogatta, most meg... külön vicces, hogy egész eddig úgy volt, hogy Liza Cassot szereti, és még most is, erre hirtelen elkezd randizni Casso egyik legjobb haverjával? Ráadásul Ákos olyan két hete, vagy másfél még nem úgy tűnt, mint ha bármit is akarna Lizától. Szóval nem értem - összegeztem.
- Casso mit szólt ehhez az egészhez? - érdeklődött Noémi.
- Nem tudom, még nem szerettem volna felhozni a témát - túrtam a hajamba.
Noémi rávett, meg a nővérem is, akinek mindezt később elmeséltem, hogy azért valamikor kerítsek rá alkalmat, úgyhogy délután, amikor már mindketten otthon voltunk, felhoztam a dolgot.
Ekkor Casso épp a kanapén telefonozott, én pedig, mivel befejeztem a rajzfüzetembe való firkálgatást, felálltam, hogy igyak egy pohár vizet, mert szomjas voltam, majd felvettem a pulcsimat.
- Kimegyek az erkélyre, jössz? - ajánlottam fel, miközben a lábamra húztam a papucsomat - Tök szép a naplemente.
- Oké, egy perc, megyek utánad - válaszolta Casso.
- Rendben - mosolyogtam rá, majd kinyitottam az erkélyajtót.
Az erkélyen törökülésben leültem a hintaágyunkra, és ha már úgy is volt időm, lefotóztam a naplementét. Szeretem, ahogy a városnak ezen a részén megtörnek ilyenkor a napsugarak az égen, gyönyörű színei vannak.
Casso pár perc múlva tényleg utánam jött, majd leült mellém a hintaágyra.
- Felhozhatok egy kicsit neccesebb témát? - néztem rá, miután már beszélgettünk egy kicsit olyanokról, hogy kinek milyen napja volt, meg ilyesmik - Eddig még nem nagyon volt szó róla.
- Oké, mondd.
- Mit szólsz Ákosékhoz? Mármint Lizával - hoztam fel a témát halkan.
Nem hinném, hogy erre a témára számított, vagy legalábbis ezt várta volna; ahogy felhoztam, Casso feszülten elnevette magát és beletúrt a hajába.
- Mármint, amikor megtudtuk, hogy elmentek ketten valahova, vagy most már, hogy többet tudok? - kérdezett vissza.
- Többet tudsz? - csodálkoztam.
- Ja, ma dumáltam Ákossal. Fasza volt.
- Összevesztetek?
- Nem, dehogy, nem az, csak... - nevette el magát zavartan - Nemtom, alapból annyi a sztori, hogy... vagy elmondjam amúgy? - nézett rám, hogy érdekel-e.
Még jó, hogy érdekel.
- Persze, nyugodtan - biztattam.
- Gondoltam. Szóval ugye Liza nézte ki Ákost, meg kezdett közeledni hozzá, tudod, volt az a buli, ahol mi is voltunk, elvileg utána Liza meg Ákos egy éjszakai busszal mentek haza, ott kezdtek el dumálni, aztán azóta összefutottak még párszor a csarnokban, vagy itt-ott. Ákos alapból nem nyomult volna Lizára, nem is érdekelte, csak be lett vonzva ebbe az egészbe, meg amúgy is, tudod, milyen. Saci után volt egy barátnője, szétmentek, most egy ideje nem volt senkije, szerintem nem is akar sok komolyat Lizától, csak vágod, Liza jó csaj, Ákos meg egy idő után nem pattintotta le, elvileg semmi komoly, csak flörtölgetnek, vagy mi a szar. Amit Csenge küldött neked, akkor véletlen futottak csak össze, csak aztán beültek kajálni. Amúgy asszem már együtt vannak. Kábé ennyi - vont vállat.
- És te hogy vagy ezzel? - érdeklődtem.
- Nem sok közöm van Lizához, ami van, azt meg leginkább leszarom.
- És Ákos?
Casso egy pár másodpercig nem válaszolt, majd vont egyet a szemöldökén és igyekezve röviden, megszólalt.
- Nem tudok rá mit mondani.
A hintaágy támlájának döntve a fejem, felé fordultam, Casso pedig egy kis csend után folytatta.
- Haverom ezer éve, nyilván nem leszek emiatt rosszban vele, csak így mi a fasz, miért pont Lizával? - túrt a hajába - Vagy miért pont ő.
- Megértem. Sajnálom, tényleg.
- Nem kell, nem az, csak... szívás. És tényleg mi a fasz. Ákos is tudja, hogy Liza milyen, valahol részvétem, hogy vele jött össze, de ő is tudja, csak egy idióta fasz, komolyan. Vágom, jó csaj, ismeri egy csomó ideje, érdekli, jól jönne ki teljesen, ha amúgy közben nem rohadtul az én exem lenne, ráadásul nem is az a random exem a sok közül. De még ha baszki beleesett volna Lizába, szerelmes lenne, vagy mit tudom én, nem elképzelhetetlen, megvan Lizának a maga kis bája, ha fejbevágta volna a szerelem és ezért jönne vele össze, azt mondom, oké, legyenek együtt, nem tehet róla, hogy beleesett, átérzem, alakuljon neki jobban, mint nekem, hajrá, jól van, de geci, semmi ilyen nincs, csak ráhajtott egy jó csaj, akivel úgy se lesz semmi komoly, tudjuk, hogy az úgy sem Liza műfaja hosszútávon, plusz Liza egy ideje abban a korszakában van, hogy bűntudata van, hogy megcsalt és mindig szeretni fog, mindenki tudja, hogy miért pont Ákost nézte ki, azonkívül, hogy Ákos is sportoló, ismeri mindenki, full tele van önbizalommal és jól néz ki, ez az egész egy kurva nagy kamu, komolyan vehetetlen az egész, még ők se veszik annak, nem vágom, mi szükség volt erre, azonkívül, hogy feleslegesen fogok agyfaszt kapni, akárhányszor szembesülök megint ugyanazzal a témával. De tényleg, ha már kavarni akarnak valakivel, én megértem, nem az, de a nagy lelkiismeret-furdalásos, szent, áldozat volt csajom ne az egyik legjobb haveromra nyomuljon már rá, az egyik legjobb haverom meg, aki rohadtul mindent tud Lizáról és rólam, mert konkrétan velem együtt élte át azokat a korszakokat, ne ugyanazzal az exemmel jöjjön már össze, aki miatt kurvára lelki roncs voltam és nem kicsit tönkretett hónapokon át, asszem mindkettőjüknek lehetne még ezer más opciója egymáson kívül, ez meg kurva gáz, és nem csak nekem.
- Hasonlíthatom ezt ahhoz, mint amikor Saci Ákossal jött össze? - kérdeztem.
- Nem, nyugi, nem, csak szimplán felbasz. Ákos is, most így rohadtul, minél többet beszélünk róla, annál jobban.
- Üdv a klubban - nevettem el magam, hogy kicsit oldjam a hangulatot, mire rámnézve ő is elnevette magát.
Ha kell neki egy Ákos-ellendrukker, rám aztán számíthat. :)
- Ha valamihez hasonlítani akarod ezt az egészet, inkább képzeld el úgy, mint ha tizenegyedik végén miután Ákos ráhajtott Sacira, Saci csak azért kavart volna vele, mert jól néz ki, meg eddig szingli volt és megunta, miközben tudja, hogy neked milyen sztorijaid voltak Ákossal - tért vissza az előző témára - Vagy ha tegyük fel, kavarni kezdenél csak úgy, mert nincs senkid és kéne valami komolytalan dolog, mondjuk Bálinttal, a húgom exével, vagy Danival, aki asszem Lilivel volt, vagy Enikőnek azzal a kézis, szőke volt csávójával... érted - magyarázta.
- Ezeknek a fiúknak a közös tulajdonsága, hogy mindegyik megcsalta a barátnőjét és mindet kinyírnám - gondoltam bele, mire Casso elröhögte magát - De egyébként persze, értem, és átérzem. Rossz helyzet lehet - néztem rá együttérzően - Mégiscsak a volt barátnőd, meg...
- Nem Liza zavar jobban - mondta egyszerűen - Ő nem nagyon lepett meg az utóbbi évek után amúgy, emlékszel, amikor még csak annyi volt, hogy a bulin mondta, hogy érdekli Ákos, még én is röhögtem, csak Ákost nem értem. De mindegy, nem gáz annyira, csak...
- De, ez elég gáz - mondtam őszintén, hogy érezze, hogy nem kell a szőnyeg alá söpörnie, ha rosszul érinti, mert teljesen megértem.
Casso a hintaágy támlájának döntve a fejét, felsóhajtott.
- Hát, ja.

Mai nap - 5/?: tényleg megértem Cassot, és őszintén, még így is ezerszer jobban viseli, mint én valaha is tudnám. Vagy, igazából mint ahogy én tettem Saci és Ákos esetében másfél éve. Szóval megértem, komolyan.