Egy pillanat, és örökre együtt leszünk | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 5. évad

57. Ünnepek

[12.09.]
Miután elhagytuk a reggelizőt, Casso rákulcsolta az ujjait az enyéimre, majd elindultunk ketten a hóesésben a budai utcákon egészen a házunkig, ahol beültünk a kocsijába, hogy elvigyen az egyetememre.
- Olyan jó kedvem lett most a ma reggeltől - mosolyogtam, csak úgy megjegyezve út közben.
De tényleg. :)
Ahogy megérkeztünk a Képzőművészeti elé, Casso szokás szerint megállt valahol, ahol meg tudott, és beszélgettünk egy pár percig, mielőtt kiszálltam volna.
- Ma délután ráérsz? - kérdezte Casso, miközben felvettem a sapkámat, nagyjából csak azért, hogy ahogy beérek, egyből le is vegyem.
- Persze - mosolyogtam rá - Kivétel, ha annyira esni fog a hó, hogy Csepi kirángat az udvarra és hóangyalkázni fog, de egyébként ráérek - tettem hozzá halkan elnevetve magam.
- Akkor majd beugrok hozzátok valamikor. Ha nagyon esni fog a hó, viszek szánkót is - mondta poénból, mire felnevettem.
Mondjuk Csepi tuti értékelné. :)
- Na, legyen szép napod, Szöszi - köszönt el tőlem Casso, amikor már mennem kellett - Hazadobjalak, ha végeztél?
- Apa akkor fog végezni, amikor én, és pont útba esek neki, szóval ilyenkor hazavisz engem is. De azért köszi - mosolyodtam el.
- Oké, akkor délután valamikor megyek hozzátok.
- Szánkóval - mosolyogtam.
- Ja - pillantott rám derűsen, majd az arcomat megsimítva odahajolt hozzám és halványan mosolyogva megcsókolt.
Meg még párszor. De azért egy idő után bejutottam a sulimba is. :)
- Szia - huppantam le Noémi mellé, aki foglalt nekem helyet.
- Szia - mosolygott rám - Milyen volt a közös reggeli? - érdeklődött.
- Nagyon jó, annyira hangulatos volt az egész - lelkesedtem - Ajánlom nektek is Jakabbal. Csak úgy, napindítónak - néztem rá mosolyogva.
- Képzeld, egyik nap nála aludtam, másnap csinált nekem reggelit. Nem viccelek, életem legfinomabb reggelije volt!
Azt mondjuk elhiszem, mert Jakab eszméletlen jól főz. :)
- A következő lépés az ágybareggeli - vigyorodtam el, mire nevetve egyetértett.
Az ágybareggelivel nálam egy probléma van, hogy ha ágyba kapom egyből ébredés után, valószínűleg sose kelek ki onnan, rosszabb esetben be is alszom evés közben, de biztos vannak olyanok, akiknél ez beválik. :)
Az óráim után bevártam Aput a sulim előtt (addig Sacival üzeneteztem), aki nemsokára meg is érkezett, majd hazamentünk, megebédeltem, ez után pedig felmentem a szobámba, ahol elővettem a gitáromat, és gondoltam, kicsit gyakorlok.
Decemberben a kinti hóesésben egyszerűen csak idilli gitározni, ráadásul imádtam azt a darabot, amit játszottam, szóval igyekeztem minél jobban megtanulni.
Erre egészen addig volt lehetőségem, amíg Anya nem kiáltott fel hozzám az emeletre, hogy ráérek-e egy kicsit segíteni, amire nem mondtam nemet, úgyhogy leraktam a gitáromat az ágyamra és leszaladtam a lépcsőn.
Nos, Anya úgy döntött, hogy most már az otthonunkban is ideje beköszöntenie a karácsonyi szezonnak, szóval előkerültek a mindenféle karácsonyi díszítések, amik elhelyezésre vártak.
Minden évben ugyanúgy imádom a karácsonyi házdekorálást, szóval lelkesen segítettem Anyának felrakni a fénysorokat, az ajtódíszeket, a gyertyasorokat, a kis tárgyakat, meg mindent, miközben természetesen bekapcsoltuk a közös kedvenc karácsonyi-zenelistánkat, hogy fokozzuk a hangulatot.
Szóval, épp egy futtában felvett, kicipzározott kabátban, melegítőben és papucsban álltam egy kicsi létrán a házunk mögötti teraszon, ahol épp a szokásos fénysort rakosgattam fel a ház külsejére, a tető alá, amikor Casso, ahogy kijött a házukból, észrevett a szomszédból.
- Szia! - mosolyogtam rá, igyekezve azt a hatást kelteni, mint ha teljesen hétköznapi látvány lenne, hogy fénysort szerelek a ház falára, mire Casso elnevette magát, majd a következő percben már ott is volt velem a hátsó teraszon - Üdvözöllek Karácsonyországban - vigyorogtam, tekintve, hogy amikor belépett a házunkba, össze-vissza láthatott mindenféle karácsonyi fényt és dekorációt a hangszóróból szóló Last Christmas-ről nem is beszélve, majd ahogy kijött a teraszra, a barátnőjét egy létrán találta fénysort szerelni.
Casso felnevetett.
- Segítsek? - kérdezte egy halvány mosollyal az arcán, a létra mellett állva felpillantva rám.
- Nem, köszi, most kiélvezem, hogy magasabb vagyok nálad - vigyorodtam el, miközben a fénysort igazgattam.
- Oké - hagyta rám derűsen - Ott kicsit ferdén van. Balra.
- Itt? - igazítottam el.
- Aha. Most már a másik irányban ferde.
- És most? - pillantottam hátra rá, majd vissza a fénysorra.
- Most jó.
Ekkor már egyébként az utolsó simításokat végeztem, és simán is ment, mert az utóbbi években mindig ugyanazokat a fénysorokat rakjuk fel és ugyanúgy, szóval rutinból csináltam.
- Bocsi, egyébként nem én találtam ki, hogy most díszítsünk - szabadkoztam, miközben eligazítottam pár égőt - De sietek.
- Nem gáz, nyugodtan. Mondd amúgy, ha csináljak valamit.
- Csak tarts szóval - mosolyodtam el - Milyen volt a napod?
- Megvannak a jegyzetek a vizsgákra, elég laza volt - mesélte, miközben a létra mellett állva nekidőlt a ház falának, mire mosolyogva, rosszallóan megcsóváltam a fejem.
- Szeretnélek megnézni majd, amikor tanulsz - jegyeztem meg jókedvűen.
- Ja, én is magamat.
- Ne vicceld el a vizsgáidat, sokan bent akarnak maradni a szakodon - vettem komolyra a szót - És gondolom, te is.
- Azóta vagyok megállíthatatlan, Szöszi, hogy emelt matekból leérettségiztem úgy, hogy fel is vettek - közölte elröhögve magát, mire én is halkan felnevettem, majd igyekeztem visszaváltani komolyra.
- De most tényleg. Ne lazázd el.
- Nem fogom, nyugi - ígérte meg egy halvány mosollyal az arcán felpillantva rám - De cuki vagy.
Szeretnék egy nap olyan nyugodtan hozzáállni mindehhez, mint ő, csak mert én még a beadandóimon is szétstresszeltem magam.
Akaratlanul elmosolyodva díszítgettem tovább, Casso pedig témát váltott.
- Haverjaim az egyetemről szerveznek egy hb-t jövő hétre.
- Jó szórakozást hozzá - mondtam kedvesen, félig a fénysorra koncentrálva.
- Nem az, te jössz? - kérdezett rá egyenesen, elszórakozva azon, hogy ez így először nem esett le.
- Jaaa - nevettem el magam őszintén - Persze, szívesen. Ha neked nem baj.
- Miért lenne baj? - nézett rám röhögve.
- Nem tudom - vontam vállat szerényen mosolyogva.
- Amúgy lehet bemutatnálak egy pár embernek.
- Mutass be Lizának, ő biztos úgy is nagyon szeret engem most - vigyorodtam el, mire elröhögte magát.
- Ja, imád téged. De nyugi, ha megjelenek veled, elviszem a balhét helyetted azzal, hogy idegösszeroppanást kap miattam megint.
- Mint legutóbb, hogy bevédtél? - kérdeztem mosolyogva.
Még most is megdobogtatja ez a történet a szívemet. <3
- Aha. Ott konkrétan összeomlott idegileg - biccentett röhögve.
- Szegény - nevettem el magam.
- Leribancozott, ne sajnáld.
- Mi? - pislogtam Cassora nézve, majd átgondoltam, és beláttam, hogy mondjuk a helyében én is leribancoztam volna magam, ez a gondolat pedig az arcomra lehetett írva, mert Casso egyből leolvasta.
- Nem, Szöszi, ezt ne, nem volt igaza. Téged egy Liza ne ribancozzon le, baszki.
Tudtam volna ellenkezni, de nem kicsit melengette meg a szívem ez a két mondat, úgyhogy csak mosolyogva hagytam, hogy lássa rajtam, hogy ez most mennyire jól esett.
- Egyébként... - váltottam témát egy pár másodperc múlva - Tudom, hogy te nem vagy tervezős, pláne ebben, viszont gondolkodtam és... szerintem az lenne a legjobb, ha a vizsgák után költöznénk vissza. Mármint, rendesen. Ha túlleszünk mindenen, a hajtáson, a tanulásokon, a vizsgákon, az ünnepeken, karácsony, szilveszter, elutazás... amikor már kicsit elcsitulnak a dolgok.
- Ja, szerintem is - értett egyet biccentve.
- Meg magamból kiindulva sokkal jobban rá tudom szánni magam a tanulásra, vagy rá tudok koncentrálni, ha egyedül vagyok itthon, Anyáék úgy is dolgoznak, Csepi most még oviban, ha meg itthon vannak, csak bezárom magam a szobámba... biztosan lesznek olyan napjaim, hogy reggeltől estig készülni fogok, és neked is kell, hogy legyenek. Szóval függetlenül attól, hogy szívem szerint bármelyik percben visszaköltöznék, szerintem jót tenne, ha kivárnánk a vizsgaidőszak végét, és addig úgy lennénk, mint most.
- Megbeszéltük - ment bele bármiféle kérdés nélkül.
- De ha már így csináljuk, tényleg tanulj.
- Szöszi, nyugi már, fogok. Tudom, hogy nem nagyon láttál még tanulni, de esküszöm, ha akarok, tudok. Csak általában nem akarok - látta be szórakozottan.
- Jó, na - szabadkoztam zavartan mosolyogva, majd elengedtem a fénysort, mert elkészültem vele - Egyébként szerintem kész. Ha lejöttem innen valahogy, felkapcsolhatjuk a fénysort, és kiderül, hogy elrontottam-e - állapítottam meg.
- Le tudsz jönni? - lökte el magát a faltól.
- Remélhetőleg - néztem le a földre, majd kiegyenesedtem a meglehetősen természetellenes és a lehető legkevésbé sem gerincbarát tartásomból, és hátrálva elkezdtem lelépegetni az egyébként nem valami stabil létráról.
Casso, ahogy lejöttem, ösztönösen a derekamhoz nyúlt, hátulról gyengéden megfogva a kezével, majd miközben földet értem, megsimított és elengedett, én pedig mosolyogva lábujjhegyre álltam, és megpusziltam.
- Bekapcsolom a fényeket - kerestem meg a kapcsolót, majd ahogy benyomtam, visszaszaladtam Casso mellé, hogy megnézzem az immár világító fénysorunkat - Szerintem szép lett - csillantak fel a szemeim.
- Ja, ügyes vagy.
- Most már nem csak te vagy fénysor-szakértő kettőnk közül - vigyorodtam el, mire elnevette magát, majd a fénysorokat nézve oldalról átölelte a derekamat, magához húzott és egy puszit nyomott a hajamba.
A házban még egy pár dologban segítettünk Anyának, hogy felpörgessük a díszítési folyamatokat.
Tudom, hogy Casso nem olyan karácsonymániás, mint én, de én eszméletlenül felpörögtem az érzéstől, hogy a barátom részt vett a családi karácsonyi házdekorálásban, szerintem végig úgy vigyorogtam, mint egy idióta. :)
Miután végeztünk, Casso és én felmentünk a szobámba, ahol becsuktam az ajtót, és csak úgy, a hangulat kedvéért elővettem az illatgyertyáimat, kiválasztottam egyet és meggyújtottam, ami alatt a barátom leült az ágyam szélére, és egy halvány mosollyal az arcán körbepillantott a volt gimis szobámban.
- A gitáromat itthagytam - vettem észre a gitárt a szoba közepén, amin még a díszítés előtt játszottam, majd elraktam a helyére - Gyakoroltam, hogy lenyűgözzem Esztert - meséltem Cassonak.
- Szerintem imád téged, szóval nem lesz nehéz dolgod - nyugtatott jókedvűen.
Ahogy a gitár a helyén volt, gondoltam egyet, majd az ágyam szélén ülő barátom ölébe másztam, vele szemben, amit egy bujkáló mosollyal az arcán nyugtázott, a combomra vezetve a kezeit, én pedig átkulcsoltam a nyakát a karjaimmal, majd megcsókoltam, csak úgy.
- Igyekszem a nyomodba érni - mondtam vigyorogva.
- Bejársz az órákra, ezzel már le is köröztél - közölte elröhögve magát, mire én is halkan felnevettem, megcsókoltuk egymást, majd válaszoltam.
- Azt mondta, hogy te voltál az egyik legtehetségesebb növendéke. Kedvelhet téged - mosolyogtam.
- Ja, mindig jóban voltunk, kár, hogy vele basztam ki nyolcadikban. Vele is - pontosította, őszintén bevallva.
- Tudja, hogy komoly dolog volt a háttérben - mondtam, miközben megsimítottam a haját, ő pedig a combomat végigsimítva a derekamra vezette a kezeit - És kedvel annyira, hogy nem csak a saját részét nézi, hanem tudja, hogy volt okod, meg hogy nehéz időszakon mentél keresztül, így elengedte azt az időszakot.
- Azért komoly, hogy a volt gitártanáromtól ezt hamarabb éreztem, mint anyámtól - gondolt bele zavartan elnevetve magát.
- De már vele is megbeszéltétek a dolgokat, nem?
- Ja, persze, csak... érted. Bizarr.
- Megértem - simítottam meg, őszintén ránézve, majd újra egymáshoz hajoltunk, hogy megcsókoljuk egymást, ezúttal nem is egyszer.
Ahogy csókolóztunk, Casso kezei folyamatosan vándoroltak rajtam, simítva itt-ott, a hátamon, a derekamon, a combomon, a fenekemen, az enyéim a vállán, a nyakán, az arcán, vagy beletúrtam a hajába, mindenesetre egy idő után lassan hátradöntöttem az ágyán, a csókunk közben pedig felé magasodtam.
Időközben Casso megfordított minket, szóval már a hátamon feküdtem, ő pedig felém hajolva csókolt tovább, folyamatosan simogatva, az egyik kezével a karomat, a másikkal pedig mindenhol máshol, ahogy jól esett, majd miután elhajolt az ajkaimtól, csak csókolgatni kezdett, először a nyakamon, majd levette rólam a pulcsimat és visszahajolva az egész környékén, később kicsit elvándorolva még rajtam, közben folyamatosan simogatva, én pedig a szememet lehunyva adtam át magam az érzésnek.
Szeretem, amikor csak úgy szeretget. <3
- Szeretlek - suttogtam két csók között, amikor az ajkaink visszataláltak egymáshoz, mire Casso visszahajolt hozzám és olyan igazán, jó hosszan megcsókolt, úgy, amitől az egész testemen végigjárt a libabőr és a gyomrom is görcsbe rándult, a lehető legjobb értelemben, és valószínűleg ha mindezt állva tette volna meg, az elgyengült végtagjaimtól szinte összeestem volna.
- Én is, Szöszi. Rohadtul - válaszolta egyszerűen, a számra suttogva a szavakat, majd nemsokára újra a bőrömön éreztem az ajkait, mindez pedig olyan hatással volt rám, hogy egy kellemes sóhaj hagyta el a számat, mire szinte megéreztem, ahogy elmosolyodik.
Egy kicsit jobban felém magasodott, mire ösztönösen a dereka köré kulcsoltam a lábaimat, és ahogy újra megcsókoltuk egymást, egyre inkább hagytuk, hogy a kezeink eltévedjenek a másikon, az enyém például a pólója alá, amit aztán nemsokára le is vett magáról, nekem pedig a felsőtestére szegeződött a tekintetem, azon is legfőképp a mellkasán lévő tetoválásra, a nevemmel.
- Még mindig ez a kedvencem - mondtam mosolyogva, a tetoválásaira utalva, picit megérintve a betűket, mire halványan elmosolyodott.
- Nekem is. Asszem bátyámmal voltam akkor is, amikor felvarrattam amúgy - gondolt bele, visszatérve a ma reggeli beszélgetésünkre a bátyjáról.
- Hogyan jelentetted be otthon egyáltalán, hogy magadra akarsz tetoválni? - kérdeztem letörölhetetlen vigyorral az arcomon - Vagy hogyan fogadták?
- Mindenki tudja, Leni, hogy különleges lány vagy az életemben. Szerintem mindig is tudták amúgy. A bejelentésről meg... te hogyan magyaráznád meg, ha magadra akarnál tetováltatni?
- Nem igazán kéne megmagyaráznom - gondoltam bele.
- Na, ennyi. Nekem se kellett.
Erre akaratlanul elmosolyodtam, mire ő is, majd egy szemkontaktus után már hajoltunk is vissza egymáshoz.
Úgy, érzem, életem legboldogabb karácsonya előtt állok. <3

Mai nap - 5/5: rávettem, hogy valamelyik nap elmenjünk korcsolyázni. :D