Egy pillanat, és örökre együtt leszünk | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 5. évad

9. Kapcsolatok

Szeptember 19. (szombat)
Az utóbbi éveimben volt alkalmam gondolkodni a problémákon, vagy azokon a dolgokon, amik fájdalmat okoznak.
Számtalan ilyet fel tudnék hozni példának, azonban egy ideje rájöttem már arra is, hogy többségében ezeket mind egy dolog kapcsolja össze, ami igazán képes a rossz érzések okozására.
A kötődés. Azért ebbe érdekes belegondolni.
Általánosságban pedig az is elmondható, hogy a kötődés erőssége nagyjából egyenesen arányos a vele járó fájdalommal, ha úgy alakul.
Talán már most sok volt az egyetem, hogy ilyen mondatokba öntöm a gondolataimat, nem tudom, mindenesetre azt hiszem, ennyi elég lesz bevezetőnek.
Az volt az eredeti terv, hogy ezen a hétvégén lesz egy osztálytalálkozónk a régi osztállyal, de aztán ez el lett tolva, így teljesen komótosan ébredtem ma reggel, ezen a szombati napon.
A barátom még aludt, nem csoda, sokkal később feküdt le, mint én - lefárasztott minket a mostani hét, amit péntek este én pihengetéssel igyekeztem helyrehozni, Casso viszont ebből a célból találkozott pár haverjával, bulizni voltak, szóval ő most aludta ki magát.
Semmiképpen nem szerettem volna felébreszteni, úgyhogy csendesen kisunnyogtam a szobából, csináltam magamnak kávét, megreggeliztem a konyhában, közben a telefonomat nyomkodtam, halkan megnéztem a videót, amit a nővérem küldött, válaszoltam a barátnőimnek a "Pörkölt nokedlivel" csoportban Messengeren, képeket nézegettem, majd miután megreggeliztem, elpakoltam magam után, elvégeztem a reggeli fürdőszobás-rutinomat, átöltöztem melegítőbe, szóval már teljesen rendben voltam, amikor olyan tizenegy-tizenkettő körül megszólalt Casso telefonja, amit szerencsére itt hagyott kinnt, a nappaliban.
Rilla hívta, az anyukája, a nevet meglátva pedig homlokon csaptam magam Casso, és a saját nevemben is.
Még olyan kedden-szerdán lebeszéltük, hogy ma beugrik hozzánk - szerencsére azt beszéltük, hogy ebéd után, úgyhogy nem kellett kapkodva főznöm valamit -, részben csak úgy, másrészt pedig Casso megígérte neki, hogy elmegy vele valami bútort nézni, nem tudom pontosan, de Rillának szüksége volt egy "nála magasabb, fitt férfiemberre", ez a választás pedig Cassora esett, nem önszántából ment bele nyilván, de megígérte, szóval ekkor esett le, hogy mindez ma lesz.
Természetesen felvettem a telefont.
- Szia, Leni vagyok, Roli még alszik - köszöntem a telefonba mosolyogva, mire Casso anyukája elnevette magát a vonal túloldalán.
- Nem lep meg, végülis szombat délelőtt van - látta be jókedvűen, mire én is felnevettem, eléggé érződött a sokévi tapasztalat a hangjából :) - Igazából annyit szerettem volna csak, hogy olyan egy-fél kettő körül ott leszek nálatok, nem tudom pontosan, tömegközlekedéssel jövök, szervízben a kocsi, és momentán senkihez nem tudtam bekéredzkedni, hogy hozzon, de sietek.
- Ne fáradj, Roli biztos el tud hozni, szólok majd... - kezdtem, felajánlva a barátom helyett, Casso is feldobta volna az anyukájának, nehogy már buszozzon.
- Jaj, dehogy is, aludhat, nem dől össze a világ. Pont jön busz is.
- Biztos? Felébreszthetem.
- Inkább felébresztem én, majd ha megérkezem - válaszolta Rilla derűsen, mire felnevettem.
Egyébként nagyjából így történt. :)
Rilla olyan egy körül tényleg megérkezett, megkínáltam kávéval, teljesen gördülékenyen elbeszélgettünk a konyhában, kivel mi a helyzet, ilyesmik, valószínűleg Casso a hangukra ébredt, majd nemsokára, enyhén félálomban kijött hozzánk.
- Cső Anya - köszönt Casso Rillának félhalottan megdörzsölve a szemeit, mire Rilla elnevette magát.
- Milyen friss itt valaki - cukkolta Rilla mosolyogva, Casso pedig közben egy puszit nyomott a hajamba.
Jó reggelt-puszit adott az anyukája előtt, ahhhw. <3
Casso egyébként egy darab melegítőnadrágban volt, majd a kanapé környékéről felszedte a cipzáros kapucnis pulcsiját, és csak úgy lazán felvette, hogy valami legyen rajta, de nem húzta össze, annál félkómásabb volt még, de igazából senkit sem zavart. :)
Különben is, így legalább tökéletesen láthattam a nevemet a mellkasán, ha már a többi tetkóját eltakarta. Úgy is az a kedvencem. :)
Rilla mosolyogva nézte, ahogy a nemsokára húsz éves fia, buli után egy nappal, ébredés utáni félálomban, belassulva, egyelőre még a látás képességét igyekezve elsajátítani, hogy így mondjam, ébredezik, mindezt a saját lakásában, azt hiszem, átsuhant Rilla a tekintetén az az anyai, "felnőtt a gyerek"-felismerés, emlékeztetve vele magát, amit látva akaratlanul elmosolyodtam, közben pedig Casso lazán elővett valami kaját és levágta magát a hozzá legközelebb lévő székre.
- Csak nem reggelizel? - mosolygott rá Rilla a kávéját kavargatva.
- Nemtom, hány óra van, de ja - vont vállat Casso.
- Negyed kettő van - válaszoltam neki nevetve.
- Na, akkor még simán elmegy reggelinek - biccentett Casso tudomásul véve, mire felnevettem.
Beszélgettünk tovább, most már a barátommal a társaságunkban, aki mondjuk sokat nem szólt közbe, még nem volt ehhez annyira éber. :)
Nemsokára megszólalt Rilla telefonja, amit az előszobában lerakott táskájában hagyott.
- Ez az én telefonom? - kérdezte Rilla, ahogy meghallotta a csengőhangot.
- Csak tizenöt éve ez a csengőhangod amúgy - nézett a táska irányába Casso.
Rilla nevetve felállt az asztaltól, majd ahogy kiment az előszobába, és elhaladt Casso mögött, mosolyogva megsimította a fia vállát, aztán továbbment és felvette a telefont.
Szeretem az anya-fia pillanataikat, mindig elolvadok. <3
Miközben Rilla telefonált, mosolyogva Cassora néztem, majd odahajolva hozzá, megpusziltam az arcát.
- Jó reggelt - mosolyogtam rá, mire elröhögte magát, szerintem a "reggel" kifejezésen.
- Neked is. Mióta vagy fennt? - kérdezte témát váltva.
- Pár órája már, csak nem akartalak felkelteni.
- Kösz, cuki vagy. Amúgy felkelthetsz máskor, ne unatkozz itt a halál csendben. Tudod, anyámhoz, meg a húgomhoz szoktam hozzá, nem fog traumatizálni - tette hozzá szórakozottan.
- Egyrészt elvoltam, másrészt meg akaratlanul kiszámoltam, hogy hány órát aludtál és nem volt szívem hozzá. De észben tartom - mosolyogtam tovább.
Casso mindeközben chillesen folytatta a reggelijét, én pedig témát váltottam.
- Ma mész el vásárolni anyukáddal? - kérdeztem.
- Ja, alig várom - ironizált.
- Hamar megjárjátok - nyugtattam mosolyogva.
- Nem voltál még vásárolni anyámmal - röhögte el magát.
- Majd elbeszélgettek, meséltek, hamar eltelik.
- Aha.
Nem volt oda a programtól. :)
Ahogy Rilla visszajött hozzánk, még elbeszélgettünk egy darabig, megkínálgattam időközben mindenfélével, majd egy idő után úgy döntöttek, hogy túl kellene esni a vásárláson.
Rilla megkérdezte, hogy merre is van a fürdőszoba, megmutattam neki, úgyhogy Rilla bement, én pedig a konyhapulton elpakoltam pár dolgot.
Casso hátulról átölelte a derekam, és a vállamra támasztotta az állát.
- Ezt amúgy még nem láttam rajtad - csípte meg a melegítőnadrágom szélét, hogy tudjam, miről beszél.
- A héten vettem Noémivel - válaszoltam mosolyogva, hátrapillantva rá - Tetszik? - vigyorogtam rá.
- Ja, nem véletlen tűnt fel, jó segged van benne - mondta kendőzetlenül, laza őszinteséggel, mire az eddigieknél is jobban vigyorogni kezdtem, Casso pedig megsimogatott a csípőm és a derekam vonalán, meg egy kicsit lejjebb is, lassan végigvezetve rajtam a kezeit, majd belepuszilt a nyakamba - Meg tetszik a derekad.
- Egy szobával van odébb anyukád - emlékeztettem mosolyogva, már rég elpirulva a szavai és az érintései hatására.
Tudja, hogy mit csinál, milyen hatással van rám ilyenkor, de szerintem a mértékét még ő sem tudja elképzelni. <3
- Már rég felraktalak volna oda, és minimum smárolnánk, ha nem lenne - közölte egyszerűen, majd ahogy a fülem mögé tűrte egy hajtincsemet és rámpillantott, egyetértve magával, mosolyogva belátta - Ja, igazából már rég szarrá csókoltam volna a szádat, Szöszi - jelentette ki tényként, én pedig belepirulva a mondataiba, vigyorogva ösztönösen az ajkaimba haraptam.
Tényleg képben lehet vele, hogy mit csinál, amikor ilyeneket mond. :)
Casso belecsókolva a nyakamba, körém fonva azokat az erős, imádnivalóan ölelős karjait, tovább simogatott, gyengéden cirógatva az ujjaival, mire végigjárt rajtam a libabőr, majd nemsokára, úgy is tudta, hogy még van egy kis időnk, maga felé fordította az arcomat, és megcsókolt.
Eszméletlen szédítő. <3
Pláne, hogy mindeközben Casso anyukája tényleg egy helyiséggel volt odébb tőlünk, de ez a barátomat nem nagyon hozta zavarba, tökéletes időzítéssel engedett el, ellépve tőlem, játékosan rácsapva a fenekemre, pontosan egy másodperccel azelőtt, hogy Rilla visszaért volna hozzánk. Profi. :D
Casso is összeszedte magát, majd nemsokára megindultak ketten.
- Jössz eggyel, Anya - kapta fel a kocsikulcsát Casso szórakozottan, amikor már elköszöntek tőlem, és kimentek az ajtón, mire Rilla felnevetett.
- Nem akarlak letörni, Roli, de te törlesztesz épp.
Imádom hallgatni őket. :)
***************************************
Folytatás következik! ❤️