Egy pillanat, és örökre együtt leszünk | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 5. évad

33. Hír

November 7. (szombat)
- Hugi!!! - sikította a nővérem a telefonba köszönés nélkül még múlt hét szombaton, ahogy felvettem.
- Úristen, mi történt? - kerekedtek el a szemeim - Jó, vagy rossz? - kérdeztem gyorsan, mert nem tudtam eldönteni, csak azt, hogy valamelyik nagyon.
- Nem tudom! - nyöszörgött.
- Akkor mondd! - biztattam.
- Oké, oké - fújta ki magát, majd erőt vett magán - Terhes vagyok!
Erre mondanom sem kell, egyből én is sikítozni kezdtem.
- Jézusooom! - pörögtem fel, majd lehuppantam az ágyamra - Várjunk, de ezt mikor tudtad meg? Vagy hogy volt ez az egész? Anyáéknak mondtad? És Pityu mit szólt? - kérdezgettem csillogó szemekkel.
- Te vagy az egyetlen, aki tudja, Hugi. Nekem vagy végem van, vagy megáldott az ég, fogalmam sincs! - esett kétségbe - Most csináltam csak a tesztet. Lassan egy hónapja késik!
- Semmi baj, biztos nem fog Pityu sem kiakadni - nyugtattam - Anyáék meg pláne nem, ne izgulj.
- Nem izgulok, hanem be vagyok fosva! És mi van, ha... - parázott be.
- Házasok vagytok, ne aggódj! - nyugtattam.
- De kibaszott fiatalok is! - tört ki belőle nyöszörögve - Most leszek csak huszonkettő nemsokára, oké, Pityu huszonhárom lesz, de akkor is! Úgy ismersz, mint aki elég normális már, hogy jó anya legyen? Most komolyan, alapból aggaszt, hogy kapásból nem ihatok a szülinapomon! - zuhant össze - Jézusom, tiszta stressz az egész!
- Te leszel a menő anyuka a szülőiken - vigyorogtam.
- Ne, Hugi, ez nem vicc!
- Jól van na - nevettem el magam, majd megkomolyodtam - Tudod, hogy mindannyian segíteni fogunk, egy csomó mindenkire számíthatsz. Rám is.
- Azt se tudom, hogy akarom-e egyáltalán! - nyöszörgött - Mármint, érted, én ezt nem fogtam fel.
- Elvetetnéd?
- Nem, azt nem akarom, meg örökbeadni se, szimplán csak nem akarok terhes lenni, tudod, milyen para érzés???
- Pityu hol van most?
- Dolgozik, kábé még egy óra, mire hazajön, de addigra százszor idegösszeroppanást kapok!
- Anyának mondjak valamit? Vagy felhívod?
- Nem, senkit, csak neked mondtam, még titok, mindenki másnak, majd ha beszéltem a férjemmel.
- Ezt máris úgy mondtad, mint egy kétgyerekes családanya - mosolyogtam.
- Jézusom, Hugi, tényleg, mi van, ha ikrek lesznek??? Tele van a Varga-vonal ikrekkel! - gondolt bele ijedten.
- Ne görcsölj ezen - nyugtattam mosolyogva.
- Túl idióta vagyok ahhoz, hogy anya legyek! Te elég komolynak tartasz ehhez? Mert én magamat kurvára nem! - esett kétségbe - Magamat is épphogy életedben tartom, nemhogy egy...
- Nem kell komolynak lenned. Varázslatos anyuka leszel - mosolyogtam - És nagyon menő is - tettem hozzá vigyorogva.
- Ja, kivétel, ha összeesek öt perc múlva és kinyiffanok! Én ezt nem bírom, Hugi - fakadt ki gondterhelten.
- Nem lesz semmi baj, Pityuval megbeszélitek és eldöntitek, hogy mi lesz. Bárhogy is döntötök, mindenki támogatni fog titeket.
- Az egyetlen, aki jó lett volna, ha támogat, az Isten! - borult ki - Tuti, hogy vétkeztem az életben és most ezzel büntetnek az égiek!
- Ez nem feltétlenül büntetés, talán most fura, de lehet, hogy imádni fogod.
- Egész nyáron terhes leszek szinte, tudod, milyen fesztiválokra néztem ki jegyeket? Nyáron lesz a legkomolyabb ez az egész! Se bikini, se pia, se semmi, ráadásul valószínűleg oroszlán lesz a horoszkópja! Miért pont oroszlán? Az összes exem oroszlán volt!
- Megmenti az oroszlánokat - nevettem.
- Sírógörcsöm lesz, Hugi. Nem akarom elfogadni, hogy egy hisztis, túlérzékeny picsa leszek a következő kilenc hónapban.
- Nem leszel, de ha mégis, majd toleráljuk - mosolyogtam - És majd hozok neked sütit.
- Én ezt nem vállalom - jelentette ki, egy hatalmas adag levegőt kifújva - Én tökre akarok gyereket, de nem számítottam rá, hogy ez így most lesz! Nem szomorú vagyok, csak stresszes. Ami rosszabb!
- Nem feltétlenül, lenyugodhatsz és megszeretheted még.
- Én? Lenyugodni?
- Mondjuk most, ahogy ezt megkérdezted... - gondoltam át elnevetve magam.
Mindenesetre megpróbáltam mindent megtenni, majd Napsugárnak le kellett tennie, de megígérte, hogy egyből hív, ha van valami fejlemény.
Ez egy hete volt, azóta pedig azért haladt tovább a történet.
Kezdjük ott, hogy Pityu is megtudta a dolgot, aki elvileg nem kicsit meglepődött, meg ő se tudta először, hogy mit mondjon, de aztán Napsugárral mindent átbeszéltek, a végére pedig már ő nyugtatta a nővérem, hogy ne stresszeljen.
Szóval, néhány beszélgetés után végül arra jutottak, hogy végülis megoldható a dolog, házasok már, szóval ehhez képest nem is korai, alapos átgondolás után belátták, hogy egyébként egyikük se retten meg ettől a baba-történettől, csak hát nyilván nem számítottak rá, de majd hipertalálékonyak lesznek és kitalálnak mindent, hogy hogyan lesz a legjobb, úgyhogy az a végső döntés, hogy rendben, akkor vesznek egy jó nagy levegőt, bevállalják és gyerekük lesz.
Amiről egy héten át csak én tudtam, és borzasztóan nagy kihívás volt magamban tartani.
Napsugár és Pityu mára szerveztek egy családi találkozót, mindkettőjük szűk családjával, tehát a Székely-Varga-Fodros csapatot összegyűjtve, viszont rajtam kívül senki nem tudott róla, hogy ez egy terhesség-bejelentő összejövetel, mert Pityu egész végig úgy csinált, mint ha Napsugár szülinapját előre megünnepelni (ami egyébként jövő hét csütörtökön lesz) szervezne össze minket, és az a vicc, hogy mindenki így is csatlakozott be a szervezésbe, hogy szülinapi megköszöntő-találkozót csinálunk a nővéremnek, amiről persze szó sem volt, Napsugár végig adta Pityunak az instrukciókat, hogy hogyan intézze a babaváró-bejelentő-buliját. :)
A szomszédba lett szervezve az egész, ebéd utánra, szóval az előkészületeket Rilláék kezdték, de természetesen Anya is sütött tortát, és süteményeket.
Egész délelőtt készülődtem, gyakorlatilag ébredéstől kezdve - lezuhanyoztam, hajat mostam, ápoltam a bőrömet extra arcmaszkkal, hajat szárítottam, majd formáztam is.
Egy csinos ruhát választottam magamnak, amit nemrég vásároltam a nővéremmel, pasztell színű, szűkített derekú, és nekem nagyon tetszik.
Gondosan kiválogattam az ékszereimet, szolidan kisminkeltem magam, magamra fújtam a kedvenc parfümömet, majd ahogy kész voltam, szemeztem egyet magammal a tükörben.
Tetszettem magamnak.
És bár ez a nap nem rólunk szól, nem tudtam nem arra gondolni, hogy találkozni fogunk, és remélem, neki is tetszeni fogok.
Meg a hajam is, amit rendesen még mindig nem volt alkalma látni.
Úgy beszéltük, hogy háromra megy mindenki a szomszédba, mindenesetre én már kettőkor átmentem, hogy segítsek a készületekben.
Az ajtó előtt állva megigazítottam a szoknyám, majd nagy levegőt véve becsengettem.
Ő nyitott ajtót.
*****************************************
Folytatás következik!