Chain to yourself Mr. Barber

5. Kávézó

Lassan és higgadtan vezet. Ahogy a sebváltón pihen a keze ,kézfején az erek kirajzolódnak. Tovább nem mertem nézni mert már ettől zavarba jöttem.
-Hogy érzi magát? Leengedjem az ablakot?
-Nem kell.
-Ha tőlem fél, egyáltalán nem kell. Nem harapok.-vigyorodott el. Hallottam a hangján.
-Nem lettem nyugodtabb. -tördeltem az ujjaim ahogy leparkolt egy kávézó előtt.
-Egy limonádé jobb lenne a kávé helyett?
-Megbeszélésre jöttünk nem?-kaptam felé a fejem, de ahogy kék szemei engem mustráltak a gyomrom ismét görcsbe rándult.
-Igen, de csak szeretne valamit inni.
-A limonádéval ha nyakon öntöm magam még rosszabb helyzetben leszek.-kaptam el a szemeim róla.
-Ha engedi hogy eltereljem az izgalmáról a figyelmét akkor semmi ilyesmi baki nem lesz. -hát az nehéz lesz. Sőt lehetetlen. Mindennek a kocsiban olyan illata van mint neki. Nem merek semmihez nyúlni, az meg kurvára nem segít az így is zakatoló szívemen hogy a szemei engem figyelnek. -A hallgatás beleegyezés.-nyitotta ki a kocsi ajtaját mire én felé kapva a fejem szóltam volna utána, de becsukta az ajtót és átsétált az oldalamra. Mit csinál? Na ne! Nehogy...-Segíthetek?-nyitotta ki az ajtóm, majd felém nyújtotta a kezét. Nekem most meg kéne fogjam a kezeit? Biztos hogy nem!-Nem harapok.-hajolt be a kocsiba így hátrébb húzódtam. Nem voltam semmiben se biztos. Abba se hogy én el tudok- e jutni a kávézóig. -Hogy tudok segíteni azon, hogy ne rettegjen ennyire? Mitől fél?-nézte a szemeim, de én cseppet se éreztem úgy hogy erről beszélnem kéne. Pláne vele. Ő őszintén érdeklődött, de én meg őszintén nem fogok vele erről beszélni.
-Munka ügyről volt szó, nem magánéleti dolgokról.-szálltam ki a kocsiból mire ő becsukta utánam az ajtót.
-Az alkalmazottaimmal empatikus és együttérző vagyok. Úgyhogy ha nem veszi tolakodásnak beszélhetünk kezdésnek erről. Hogy ellazuljon.
-Nem magánéleti dolgokról jöttem beszélgetni.-fordultam szembe vele. Valahonnan erőt merítettem, talán a félelmemből.
-Értem, akkor ez ahogy érzékelem tabu téma. Rendben. Nincs ezzel gond, sőt.. én se szeretek a magánéletemről beszélni, csak azért vettettem fel ezt ötletnek, hátha akkor nyugodtabb lesz. De látom ez nem jött be így akkor mással próbálkozok.-nem adja fel. Apukám az összes gatyád felkötheted, mert belőlem aztán kurvára nem szedsz ki semmit.
-Próbálkozni a kiskutya szokott.-fontam keresztbe a karom magam előtt.
-Akkor nem fogok ugatni se morogni.-mosolyodott el mire nekem is egy halvány vigyor kúszott az ajkaimra. Hihetetlen ez a pasi. Fejem ingatva fordítottam hátat és indultam meg a bejárat felé, de ismét megelőzött. Megtorpanva felkaptam a szemeim rá ahogy kinyitotta előttem az ajtót.-Csak ön után.
-Köszönöm.-sütöttem le a szemeim és léptem be a kávézóba ahol egyből megcsapott a kávé illata és a meleg.
-Jöjjön.-érintette meg a karom, jelezve hogy kövessem. Egy üres asztal felé vette az irány, majd ahogy megállt mellette felém pillantott.-Megfelel vagy keressek egy másik asztalt?
-Jó lesz.-nyeltem egy nagyot. A kabátomból kibújva Andy egyből felém nyújtotta a kezét. Hirtelen nem tudtam mit is akar, de ahogy a kabátom után nyúlt egyből értettem mit szeretne. Jó, lehet hülyének néztek, de én baromi rég voltam randizni is. Elszoktam az ilyen dolgoktól. Andy végtelenül figyelmes minden téren, de ez most teljesen lényegtelen. Hisz nem randizni jöttünk.
-Foglaljon helyet.-intett a fotel irányába így próbáltam a legnőiesebb módon helyet foglalni amiből az lett, hogy a táskám a földre esett. Egy csalódott sóhajt követően megigazítottam magam mellett a táskát míg Andy helyet foglalt velem szemben. -Itt van az itallap.-nyújtotta felém a menüt így a füzet mögé elbújva próbáltam eltakarni lángoló arcom. Ma is hozom a formám, de Andy legalább nem jegyezte meg, pedig biztos vagyok benne hogy látta. -Van limonádé is.-pillantott fel a füzet mögül. Kék szemeit láttam csak így egy nagyot nyeltem ahogy figyelte az enyémeket.
-Ön is azt fog inni?
-Szerintem maradok a kávénál. Sokáig ébren kell még maradjak.-tette le az itallapot. Én tanácstalanul lapozgattam, de Andy cseppet se tűnt olyannak aki siettetne.
-Hhh... nem tudom.
-Segítsek?-ült közelebb mire a szemeim ismét felvillantak rá.
-Abba hogy mit igyak?
-Ha hányingere van én nem vágnék be rá kávét.
-Hhh... szeretnék tudni aludni is.
-Akkor a kávé kilőve. Szűkül a kör.-nyitotta ki újra az itallapot és ő is nézegetni kezdte. Ahogy figyeltem mennyire elmélyülten keres nekem és segít abban hogy mit igyak a szívem egy idétlen ritmusba kezdett. Ilyen pasi létezik aki ennyire figyelmes? -Van ugye a limonádé, azok kívül a kedvence a víz..-mosolyodott el ahogy felpillantott rám mire én elpillantva lesütve a szemeim eltakartam az arcom. -De van kóla és narancs lé is. Melyiket szeretné?
-Amivel nem tudom nyakon önteni magam.-masszíroztam a homlokom.
-A kocsiban meg tud szárítkozni ha baj lenne. De nem lesz semmi.-nézte a szemeim mire a pilláim megremegtek. Mit csinál? Miért néz így?
-Maradok a limonádénál.-suttogtam alig hallhatóan, mire ő bólintott.
-Akkor mindjárt jövök. -kelt fel az asztaltól és a sorba állt, hogy leadja a rendelést. Helyezkedve a székben figyeltem őt. Ahogy ott állt tökéletes magabiztossággal én pedig magamra pillantva teljesen szétcsúszva. A két ellentét. Csak ne égessem jobban magam azzal a rohadt limonádéval. Így is az összes nő ezt a pasit bámulja a kávézóban. Csorgatják a nyálukat én rám meg úgy néznek mintha ki akarnának nyírni. -Itt is vagyok. Mindjárt hozzák.-ült le szembe velem mire én hátrébb húzódva ismét körbe pillantottam. Lehet haza se jutok mert ezek nekem esnek, hogy velem szemben ül ez az adonisz? -M..minden rendben?
-Ha verekedésre kerülne a sor ugye innen hamar ki lehet menekülni?-kérdeztem felé se nézve.
-Verekedés? Huha! Fel kell készüljek ilyenre is?-nevetett fel halkan.
-Nekem kell inkább felkészülni.-ültem feljebb a fotelben és igazgatni kezdtem a ruhám magamon zavaromban.
-Miért mondja ezt? Talán a limonádéért kell megküzdeni? Megnyugtatom nem kell azért mert minden el van intézve és mindjárt hozzák.
-A nőkkel a kávézóban. A párja hogy viseli az ilyen tekinteteket?-piszkálgattam idegességemben a számat.
-Hhh... tudtommal nem a magánéletről terveztünk beszélni, de az én párom nem mond semmit se.-felé kapva a szemeim nem értettem. Ilyen tekinteteket amiket most én kapok a csaja hogy a picsába visel el? Hogy pereg le róla? Nekem olyan érzésem van mintha kést forgatnának a hátamban. -Nincs párom azért nem.-pillantott végig rajtam mire nekem a padlót súrolta az állam.