Chain to yourself Mr. Barber

28. Családi ebéd plussz egy fő

A kocsiban ülve hirtelen nem tudom hova tenni mi volt az előbb a fürdőben. Most egyikünk se részeg még is volt valami a levegőben amit... amit nem tudok hova tenni.
-Fázol vagy feljebb vegyem a fűtés?
-N..nem kell köszönöm.
-Remegnek a kezeid.-pillantott rám így én is az ölemben pihenő kezeimre néztem. Tényleg remegtek, de nem a hidegtől. Andy miatt remeg mindenem.-Mia!
-Hm?-kaptam fel a szemeim az útra.
-Mi a baj?
-Semmi!-nyeltem egy nagyot.
-Nem úgy látom.
-Hhh... csak.. csak inkább lennék bárhol máshol mint azon a flancos ebéden.-lényegében ez is zavart. Szeretem anyuékat, de megint ott fog kikötni a beszélgetés, hogy miért nincs senkim, meg mikor lesz unoka.
-Megvárhatlak ha gondolod.
-Nem! Biztos hogy nem! Andy!-kezdtem egyből ellenkezni.
-Miért nem?
-Képes lennél két órát a kocsiban dekkolni? Miattam?-néztem az arcát profilból mire elmosolyodott.
-Csináltam már őrültségeket életem során. Ez semmiség.
-Nem kell megvárnod! Így is.. biztos szeretnél otthon lenni és pihenni.
-Nem tudok otthon semmit se kezdeni magammal Mia! -sandított felém. -Szívesen várok rád, nem fogok megfagyni.
-De még nem is ettél! -kezdtem kapkodni a levegőt. Ő tényleg képes lenne megvárni?
-Majd veszek valamit. Ne aggódj semmin. Csak mond azt hogy várjalak meg.-állt meg egy piros lámpánál. Szemei az enyémeket figyelték amitől a gyomrom görcsbe rándult.
-T.. tényleg megvárnál?-kérdeztem halkan, már-már suttogva.
-Meg ha arra kérsz.-mosolyodott el mire nekem egy gombóc keletkezett a torkomban. A sírás fojtogatott, hogy hogy lehet valaki ennyire kedves és figyelmes és.. és helyes, szexi... kibaszott szexi!-Mia!
-Mi?-kapkodtam a levegőt már ahogy egyre jobban belemerültem a gondolataimba.
-Hhh... elkalandoztál.-húzta be a kéziféket.
-Én nem... nem
-De igen!-mosolyodott el újra.-Szóval megvárhatlak?
-Andy ... hhhh... nem fogom azt mondani, hogy várj meg mert... mert
-Mert itt állunk az étterem ajtajában?-biccentett a fejével mire hátra kaptam a fejem.
-Mi? Basszus! Mondtam hogy ne itt állj meg!-buktam le egyből.
-Hát lejjebb nem volt hely, csak itt.-harapdálta az ajkait.
-Apám ha meglát hogy a kocsidból szállok ki... faszom!-takartam el a lángoló arcom.
-Még nem látom itt apukád, de gyere fel onnan kérlek.-simított meg a kezem.
-Nem mozdulok! Mi van ha pont az ablakon keresztül lát.
-Akkor csak engem lát hogy magamban beszélek. Elég hülyének nézhetek ki.-nevette el magát ahogy a hajába túrt és megigazította.
-Hát még én milyen hülyén nézek ki majd ahogy kikúszok a kocsidból!
-Nem kúszol ki! Ülj fel! Nem lát senki!
-Andy parkolj át kérlek!-néztem fel rá könyörögve.
-Nincs előrébb se hely. Meg így nem téveszted el a kocsit se ha végzel.
-Még a végén más kocsijába ülök.-motyogtam az orrom alatt.
-Nem ülsz máséba! Csak az enyémbe!-markolta meg a kormányt mire felkaptam a szemem rá.
-Ez... ez egy picit félreérthető.-nyeltem egy nagyot, majd felém hajolt.
-Az én kocsimba teszed be a popsid, nem máséba. Tudtommal bennem is alig bízol, másban hogy bíznál meg?
-Inkább a te kocsid választom.-suttogtam halkan ahogy a pilláim megremegtek.
-Helyes.-simította meg a karom.-Most viszont idő van.-intett az ajtó felé mire én lassan felemelkedtem.
-Köszönöm, hogy... hogy elhoztál és hogy este is velem maradtál.-néztem fel a szemeibe mire egy tincset odébb húzott az arcomból.
-Itt foglak várni.
-Hhh...
-Menj, én itt leszek.-cirógatta meg az arcom mire én a kilincsért nyúlva elkaptam róla a szemeim és besiettem az étterembe.
Rossz érzés volt, hogy őt ott hagytam. Kint fog várni úgy hogy nem is evett még ma semmit se. De azt nem mondhatom, hogy jöjjön be, hisz mekkora parádé lenne itt ebből én meg égnék mint a rongy.
-Virágszálam!-csendült fel apa hangja így egyből felé kaptam a fejem. Anya arcán is mosoly ült, így feléjük igyekezve a karjaik közé bújtam.
-Sziasztok!-suttogtam halkan.
-De jó látni téged angyalkám!-simította meg anya a hajam majd végig mért.-Te fogytál?
-N.. nem tudom, miért?-néztem le magamra.
-Olyan kis vékonyka vagy. Eszel rendesen?-fogta meg az arcom.
-Hhh... eszek igen!-ültem le a székbe.
-Milyen csillagom az új hely? Andy milyen főnök?-ahogy meghallottam a nevét a gyomrom görcsbe rándult.
-Ezerszer jobb mint Tyler.-minden téren. Kedves, figyelmes, őrülten szexi és sorolhatnám még, de nem kéne a szüleim előtt nedvesnek lennem Andy gondolatától.
-Ezt örömmel hallom. Akkor igaza volt, mert mikor telefonon beszéltünk csak jót mondott rólad.
-Igen?-emelkedett meg a hangszínem.
-Igen csillagom.-mosolyodott el apa. Mit mondhatott neki?! Miért nem szólt, hogy beszélt apámmal! Picsába Andy!
A családi ebéd egész jól telt. Anyáék meséltek a következő utazásukról mert most Izlandra terveznek menni. Ott még nem jártak így anya teljes beleéléssel áradozott a látnivalókról, de ahogy apám felé pillantottam ő neki az ábrázata más volt. Nem volt olyan boldog mint anya, inkább nem is tudom... talán elgondolkodott valamin lehet?
-Apa? Mi.. minden rendben?
-Az ott Andy?-hajolt ki mögöttem mire nekem ezerrel kezdett kalapálni a szívem. Ne! Csak ezt ne! Basszus! Az arcom lesápadt egy percre ahogy kapkodtam anya és apa közt a szemeim.-Basszus az Andy! Köszönök neki!-pattant fel az asztaltól így én a szememmel követtem ahogy apám kimegy az étteremből.
-Helyes pasi ez az Andy. Nem igaz Mia?-hallottam meg anyám hangját. Fel se kellett nézzek már tudtam hogy vigyorog és húzogatja a szemöldökét.-Mia!
-Nézzétek kit hoztam! Hát úgy megörültem, hogy elfogadta a beinvitálást.-most fogok leájulni a székről. A büdös picsába!
-Mrs. Grant! De jó önt is látni!-csendült fel a hangja így a gyomrom liftezni kezdett.
-Andy! Jajj de örülök neked!-pattant fel anya és ölelte meg a főnököm. Hát ez ennél nem lehet kínosabb.
-Mia kisasszony!-címezte nekem az üdvözlést. Én némán meredtem magam elé mire anya megköszörülte a torkát így egyből felkaptam a szemeim rá. Ő a fejével apám mellett vigyorgó Andy felé biccentett így elsápadva felkeltem a helyemről és a kezem nyújtottam felé.
-Mr. Barber.-remegett meg a hangom. Andy ajkain nagyobb lett a mosoly ahogy figyelte reszkető alakom.
-Foglalj helyet Andy.-intett apa a mellettem lévő helyre így elvéve onnan a táskám életem leghosszabb családi ebédjére készülök plussz egy fővel aki nem más mint Mr. Tökéletes Barber!