Chain to yourself Mr. Barber

16. Megfelelő?

Kisietve a mosdóba a tükör előtt állva nem tudtam mitévő legyek. Andy nagyon megváltozott, amit meg az előbb mondott az nálam betette a dolgokat. Lehet lekellene lépnem úgy hogy ne tudja, de azt se tudom merre induljak.
-Hhhh... picsába ebbe az egészbe!-szorítottam össze a szemeim, majd egy határozott döntést kellett hoznom. Vagy belemegyek abba amit gyanítom ő is rég csinált és akkor ég majd a pofám ha a munkahelyen találkozunk, vagy fejvesztve menekülök és akkor is égni fog a pofám ,sőt még lehet magamra is haragítom. Nem tudom mi lenne a jó döntés, de vissza kellett mennem az asztalunkhoz mert fel fog tűnni neki, ha sokáig távol vagyok.
Mély levegőket véve lépkedtem vissza a helyünk irányába. Andy egyből felém kapta a szemeit, majd felpattant a székéből.
-Sajnálom, Mia én...
-Van még bor?-nyúltam a poharam után és egy pincérnek intve kértem hogy töltse újra.
-Mia én.. nem.. nem tudom mi ütött belém. Nagyon sajnálom hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak.
-Csak gondold végig legközelebb a kimenetelét annak amiket mondasz.-pillantottam felé majd elkaptam róla a szemeim. Magam se tudom akarnám-e vele hogy történjen bármi is. Gyanítom eszméletlen éjszakám lenne, de ő a főnököm!
A pincér újra töltötte a poharam majd elsietett mellőlünk.
-Nem lesz baj, hogy a második borodat iszod?-kérdezte halkan Andy.
-Legalább leszarok mindent.
-Hhh... Mia én... én csak mint érdekesség ,azért mondtam el az előbbit. Nem célozgattam!
-Nem?-sandítottam felé.
-Nem!-nyelt egy nagyot mire én hátradőlve a fotelben a keze után nyúltam. Arcát figyeltem mit vált ki belőle ha én is megpróbálom amit ő az előbb. Tenyerét cirógatva apró köröket rajzoltam a körmöm hegyével. Andy mélyen kezdte venni a levegőt szemei pedig az enyémekbe villantak.-Mit... mit csinálsz Mia?
-Amit te. Nem így csináltad?
-De, csak... -pillantott le a kezeinkre.
-Csak mi Mr. Barber?-tettem keresztbe a lábam így a lábszárához simult a lábfejem.
-Mia... ebből baj lesz!-nyelt egy nagyot.
-Abból lesz baj ha kérek még egy pohár bort.-vigyorodtam el.
-Nem kérsz! Nem szeretném hogy rosszul legyél!-kapta fel a szemeimbe az övéit.
-Megtiltod?-vontam fel a szemöldököm ahogy az ajkamhoz emeltem a poharam.
-Ne csinálj butaságot. Tudod hogy hazakísérlek, de nem szeretném hogy bajod essen.
-Te vigyázol rám! Nem igaz?-simítottam végig a vádliján a lábam. Andy nagyobb terpeszbe nyitotta a lábait ahogy figyelt. Mellkasa hevesen emelkedett.-Most én mondom el mit árul el a tested.-tettem le a poharam ahogy közelebb hajoltam.
-Mia..
-Nem! Most én jövök! Szóval, kezdem azzal hogy szét vannak nyitva a lábaid így nyitott vagy, érdeklődsz. A mellkasod hevesen emelkedik így ahogy nálam is hevesen verhet a szíved. Kezeddel az állad dörzsölöd így valamin gondolkozol csak nem látok a fejedbe, hogy min.-húztam össze a szemeim.
-Addig jó míg nem látod.-morogta az orra alatt.
-És ha szeretném látni?-simítottam a térdére a kezem. Andy szemei a kezemet nézték egy ideig, majd kékségei felvillantak az enyémekbe.
-Gyere csak közelebb.-hívott magához az ujjával.
-Nehogy csőbe húzz!-emeltem fel mutatóujjam.
-Nem szeretnélek.-mosolyodott le halványan ahogy közelebb dőlt és odébb húzta a hajam. -De te most flörtölsz velem?-próbálta visszafogni a nevetését, de én nem tudtam.
-Csak azt csinálom amit te.-nevetgéltem.
-Még mindig szép a mosolyod.-dörzsölte meg az állát miközben szemei nem terelődtek el az enyémekről.
-Ne nézz így!-löktem meg finoman a kezét.
-Miért ne nézzelek így? Csak nem zavarba hozlak vele?-játszadozott az ujjaimmal ismét.
-D..de!-nyeltem egy nagyot.
-Szép vagy mikor zavarba vagy.
-Andy!-kezdett ismét a szívem egy idétlen ütemre váltani. Én is akarom ezt basszameg! Mi a faszom van velem!
-Semmi baj nincs. Látod nem teszek semmit, csak az ujjaiddal játszok.
-Hogy hagyott el az a nő egy ilyen pasit?-pillantottam fel rá mire egy nagyot sóhajtott.
-Hhhh...izgalomra vágyott. -rántotta meg a vállát tanácstalanul, mert nem tudja hogy jutott az a kapcsolat oda ahova.
-Nem voltál elég izgalmas?
-Sokat dolgoztam, gyanítom ez nem tetszett neki.
-Pedig szerintem elég izgalmas vagy.-mértem végig őt mire az ajkát megharapva elmosolyodott.
-Ugye képben vagy azzal, hogy profin flörtölsz!
-Én ugyan nem!
-De igen! Tetszik amit csinálsz.
-Én nem tudok semmit! Rég volt hogy én pasival akár csak beszélgettem.
-Nem volt megfelelő az alany. Az volt a gond.
-Te megfelelő lennél?-sandítottam fel rá egy halvány mosollyal az ajkaimon.
-Mond meg te. Megfelelőnek tartasz?
-Attól függ.
-Mitől Mia?
-Hazakísérsz-e vagy sem?
-Mondtam hogy hazaviszlek.-simított el egy tincset az arcomból.
-A válladon?
-Cipeljelek?-nevetett fel halkan.
-Nem tudom kitalálok-e az ajtóig.-kuncogtam halkan.
-Hhh... mondtam ne idd meg a második poharat.-ingatta a fejét.
-Ajjj.. most mi van abban. Semmi!
-Csak rosszul ne legyél.
-Maximum a szívem szakad ki a helyéről. -pillantottam fel rá ahogy eldőltem a fotelben.
-Nem fog.
-De igen, ha tovább így nézel.-lökdöstem meg finoman a lábát az enyémmel.
-Gyere. Add a kezed. -ingatta a fejét mosolyogva ahogy felkelt a helyéről.
-Már megyünk is?-néztem fel rá elkeseredve.
-Vannak egy páran itt, te pedig már lerángatod a ruhát rólam, annyira méregetsz.
-Nem is! Te csinálod ezt! Ne kend rám!-böktem meg a mellkasát.
-Ha én vetkőztetlek a szemeimmel már nem sok minden lenne rajtad.-dőlt felém amitől elváltak az ajkaim. Kezei a székem karfáján támaszkodtak. Alkarjára simítva a tenyerem megéreztem mennyire izmos a keze. Kő kemény volt a tenyerem alatt a karja, apró kezem át se érte, így felkaptam rá a szemeim.-Fogdosol?
-Te kezdted!-ültem feljebb így az orra az enyémhez simult.
-Baj hogy a kezedhez értem?-ajkait figyeltem ahogy ő is az enyémeket.
-N..nem.-remegtek meg a pilláim ahogy a szemeibe néztem.
-Nem ijesztő igaz?
-Nem.-kapkodtam egyre hevesebben a levegőt.
-Akkor ez se hogy ilyen közel vagyok.-simította meg az orrom az övével.
-Ugye tudod, hogy mások is vannak rajtunk kívül itt.
-Igen. Mindenki a szebbik felem látja.-vigyorodott el mire elnevettem magam. Nem tudom miért, de nem akartam hogy vége legyen az estének. Nem akartam haza menni. Még Andyvel szerettem volna lenni, mert most volt először az évek alatt, hogy önfeledten tudtam nevetni. Jól éreztem magam valakivel aki végig figyelmes és illedelmes. Vele akartam még lenni, mert sok magányos éjszakán vagyok túl. Most minden percét ki szeretném élvezni amíg lehet.