59. Erős karok közt

634 48 16
                                    

-Emeld fel a kezeid.-fordította felém a fejét így az ajkai a bőrömhöz értek.
-N... nem tudom.
-Dehogy nem!-tette fel a karjaim a vállára, de azok esetlenül csúsztak lefelé.-Öleld át!
-Gyenge vagyok.
-Erős vagy! Csak egy kis időre kapaszkodj meg míg leveszem rólad a ruhád.-húzta fel a hasamig.
-De nincs.. nincs rajtam melltartó.-suttogtam halkan.
-Hhh... láttam már mindent Mia. Én vagyok veled nem egy vadidegen.
-De nem lehetsz mert...mert te nem lehetsz itt.-csuklott el a hangom.
-De itt vagyok. Kélek ne sírj mert én is borzasztó nehéz napokon vagyok túl.
-Miért... miért keresett az a nő.-szipogtam halkan, de remegett a gyomrom.
-Hhh... elmondok mindent csak vegyük ezt le és dőlj le az ágyra.-húzta feljebb a ruhám, majd az oldalamhoz értek az ujjai így felforrósodott a bőröm.
-Se.. segítesz?-remegett meg a hangom.
-Azért vagyok itt hogy segítsek.-húzta le rólam egy gyors mozdulattal a ruhát majd ahogy félre dobta egy pillanatra ledermedt. Végig mérve őt a szemeit figyeltem amik a kő kemény melleimet nézték. Nagyot nyelve lepillantottam magamra majd ismét fel rá mire ő megrázva a fejét összeszorította a szemeit.-Ömmm.. hol.. hol van a háló ruhád. Ide hozom.-vakarta meg a homlokát, de még mindig nem nézett rám.
-Miért nem nézel rám?
-Hhh...-dörzsölte meg a szemeit ahogy felsóhajtott.
-Nem tetszik?-vettem egy mély levegőt ahogy próbáltam visszatartani a könnyeim.
-Gyönyörű vagy. Még mindig!-hajtotta le a fejét miközben a kezeit a csípőjére tette.
-Andy! Miért nem.... -remegett meg a hangom.
-Azért nem nézek rád mert... hhhh.. mert olyat tennék amit lehet te nem akarsz.
-Mi.. micsodát?-kezdtem kapkodni a levegőt.
-Hol a felsőd!-szívta fel magát így a szemeimbe nézett.
-Mit tennél?
-Mia!
-Mond el!
-Szeretkezni szeretnék veled. Úgy ahogy eddig!-remegtek meg a pillái.
-Csak a szex hiányzik?
-Te hiányzol! Mindened! A hangod, a nevetésed, az érintéseid! A szíved!
-Nem hiányozhat mivel...
-Ő nem kell! Nekem csak rád van szükségem!-vágott a szavamba.-Tudod mennyire aggódtam érted? És hogy mennyire hiányoztál?! Mia összetört a szívem mikor kiléptél az iroda ajtaján!-szemei mérhetetlen fájdalmat tükröztek.
-Te tudod az én szívem milyen apró darabokra tört hogy az exeddel beszélgetsz? Találkoztatok is?
-Nem! Miért találkoznék vele ha csak te rajtad jár az eszem?!
-Mond el mit akart!-remegtem meg a pilláim ahogy őt néztem. Nehéz volt neki erről beszélni, hisz láttam mennyire összetört.
-Elhagyta a volt barátom. Újra akarta kezdeni, de én mondtam hogy nekem már megvan a szívem választottja.
-Miért nem tiltottad?
-Tiltottam, csak mivel egy elmebeteg így több telefonról próbált elérni.
-Nem bízok abban hogy köztünk így működne Andy.-ingattam a fejem elkeseredve. Egy elmebeteg a nő? Ha ezt ő mondja mi van ha engem is betalál a picsa?
-Kérlek! Újra magam mellett szeretnélek tudni Mia!-rogyott a térdeire a lábaim előtt mire én hátrálni kezdtem. Andy a lábaim után nyúlt és húzott vissza magához így a szemeim az övéibe villantak. -Kicsim!-remegett meg a hangja így összeszorítva a szemeim némán sírtam.
-N..nem tudom Andy!-kapkodtam levegőért. Ő felém emelkedve az államat megérintve húzott közelebb így a szemeim résnyire nyíltak.
-Könyörgöm neked! Én minden erőmmel azon vagyok hogy téged biztonságba tudjalak! Te vagy a mindenem! Távoltartási végzést kértem, hogy ne zaklasson. Nem akarok tőle semmit!-kapkodta a szemeit az enyémek közt.-Csak egy nőtől akarok mindent és az te vagy!-döntötte a homlokát az enyémnek.-Csak te vagy akit akarok kincsem.-szipogott halkan, majd lágyan megcirógatta az arcom.-Csak téged!-suttogta alig hallhatóan. Orrát az enyémnek simítva bújt közelebb majd körém fonta a karjait. Erős kezei közt újra egy ismerős érzés kerített hatalmába, ami nem más mint a biztonság. Közelebb bújva a hátára simítva a kezeim szorítottam az ölelésen mire ismét meghallottam mély hangját.-Istenem de hiányzott az illatod.-bújt a nyakamhoz.-Annyira szeretem.-húzott még közelebb így hanyatt dőltem az ágyon és magamra húztam.-Minden rendben amúgy?-emelkedett felém ahogy megsimította a hasam.
-Kijózanodtam szerintem tőled. Mostmár csak fáradt vagyok. Egyáltalán hány óra?
-Hajnal egy.-pillantott a karórájára.
-Basszameg!-szorítottam össze a szemeim ahogy hátradöntöttem a fejem.
-Programod van holnap?-nézte a szemeim.
-Túlélni. Szerintem az lesz a program.-túrtam a hajamba mire ő lágyan cirógatni kezdte a vállam. Az arcát kémleltem miközben ő minden egyes négyzetcentimétert végig tanulmányozott rajtam, majd a szemei ismét az enyémekkel találkoztak.
-Nem fázol?-érintette meg az állam mutatóujjával.
-Picit. A lábaim megfagytak.
-Kérem őket.-emelkedett el tőlem , majd a bokám köré fonta az ujjait.-Felmelegíthetlek?-mérte végig apró alakom.
-Hogyan tudnál?-remegtek meg a pilláim.
-A kezeimmel.-kezdte finoman masszírozni apró lábaim. -Ugye nem fáj? Csináljam finomabban?
-Nem fáj.-nyeltem egy nagyot, majd a takarót a mellkasomhoz húztam, hogy eltakarjam magam.
-Olyan apró vagy.-hangja lágy volt ettől pedig ismét rám tört az álmosság. Egy nagyot ásítva meghallottam hogy halkan elneveti magát.
-Kinevetsz?
-Nem! Dehogy is! Csak édes vagy.-cirógatta meg a lábfejem.
-Félig józanul marha édes lehetek.-dörzsöltem meg a szemeim fáradtan.
-Pihenj nyugodtan. Vigyázok rád!-simította meg a karom ahogy közelebb ült az ágy szélén.
-Te nem... nem alszol?-bújtam a takaró alá amit a nyakamig felhúztam.
-Még nem, de te aludj kérlek.
-Fáradt leszel Andy!-fordultam az oldalamra és fúrtam az arcom a párnába.
-Nem baj.-simította odébb a hajam az arcomból.-Pihenj kérlek.-cirógatta a nyakam mire a szemeim lecsukódtak.
Andy lágyan simogatta a bőröm, majd a hajam. El nem tudta mondani hogy ez alatt a pár nap alatt a poklok poklát járta meg többször is. Hiányzott neki az az érzés amit most érzett. Nekem is a biztonság amit csak mellette éreztem eddig.
-Mhhh... A..Andy!-nyöszörögtem halkan.
-Sshh... semmi baj! Itt vagyok!-simította meg a hajam.
-Hánynom kell.-emelkedtem el a párnáról.
-Itt a vödör!-tolta közelebb az ágyhoz.-Gyere! Fogom a hajad.-emelkedett felém mire én az ágy széléhez kúszva a vödör felé hajoltam. Borzasztó figyelmes volt velem. Zsebkendővel az ajkaim törölgette miközben az arcomon végig csorduló könnyeimet is megtörölte másik kezével.-Semmi baj! Jobb lesz ha kijön.
-N..nem jó.-keseredtem el teljesen.
-Tudom szívem. Tudom.
-Hülyeséget csináltam.-dőltem a kezeimre zokogva mire ismét erős karjai körém fonódtak.
-Én is hogy nem mondtam el neked az igazat, pedig te benned bízok a legjobban.-suttogta a hátamra dőlve miközben apró csókokkal lepte el a bőröm.

Chain to yourself Mr. BarberWhere stories live. Discover now