Chain to yourself Mr. Barber

62. Esedezek a bocsánatodért

Egy gyengéd szorítást éreztem meg a fenekemen mire mocorogni kezdtem. Résnyire nyitva a szemeim, csak most tudatosult, hogy még mindig a nappaliban vagyunk én pedig Andy ölében fekszem.
Felemelve a fejem Andy egyből megmozdult.
-Mi a baj?
-A nappaliban vagyunk.-jelentem ki mire megsimítja a hátam.
-Igen. Elaludtál és nem volt szívem felkelteni.
-De neked kényelmetlen itt.-néztem fel rá álmosan.
-Ha veled vagyok semmi se az.-cirógatta meg a hajam.-Hogy érzed magad?
-Te varázsló lehetsz, mert sokkal jobban.-mosolyodtam el halványan mire az ő ajkaira is egy halvány görbület kúszott.
-Te is az vagy, mert elvarázsoltál már első pillanatban mikor rám néztél.-szemeim lesütöttem zavaromban, mire folytatta.-Meg tudsz nekem bocsátani?-simította a tenyerét újra a fenekemre miközben szemei rendületlenül figyeltek.
-Tudod, hogy szeretlek Andy...-piszkálgattam az ingje gombjait.
-Fogadj vissza a szívedbe kislány.-hajolt közelebb miközben hatalmas tenyere lejjebb csúszott és végig simított a rövidnadrágon keresztül. Pilláim megremegtek ahogy felnéztem a szemeibe. Rég volt köztünk bármi is így az érintésétől egyből gyorsabban kezdett kalapálni a szívem.-Ki tudlak engesztelni édes?-suttogta halkan, majd ujja az anyag alá csúszott.
-Mhhh...-hunytam le a szemeim.
-Kicsim...-simogatott lágyan. A levegőt egyre nehezebben vettem mivel tökéletesen tudta mit vált ki minden érintésével.-Bocsáss meg nekem!-csúsztatta be lassan az ujját.
-Ahhh....-markoltam meg a karját.
-Esedezek a bocsánatodért!-gyorsított.
-Aaaahhh Andy!-nyögtem fel halkan miközben a fejem hátra bicsaklott.
-Nézz rám!-simította meg másik kezével az arcom.-Nézz a szemembe kislány!-csúszott lejjebb a keze a nyakamra. Ujjai lágyan szorítottak vékony nyakamon így egy újabb nyögés hagyta el a szám.
-A..Andy!
-Utasítottalak édesem!-simította meg hüvelykujjával az ajkam ami remegett ahogy a levegőért kapkodtam. Szemeim kékjeit figyelték mire finoman rászorított ismét a nyakamra.
-Ahhh...-kaptam el a csuklójánál a kezét míg a másik keze egyre gyorsabb tempót diktált.
-A szemeim nézd! Úgy akarom hogy elélvezz, hogy látom a csillogó tekinteted.
-Istenem!-nyögtem fel. Testem remegett ahogy az ujja ki-be csúszott bennem.
-Térdelj felém!-rántotta ki az ujját és a csípőmnél elkapva az ölébe rántott. Tetszett, hogy ő irányít. Sose gondoltam hogy nekem bejön ha parancsolnak. Ehhez ő kellett hogy rájöjjek.
-A..Andy..-remegett meg a hangom ahogy a vállaiba kapaszkodtam.
-Szóval, meg tudsz nekem bocsátani szépségem?-simított végig ismét a nedves felületen.
-Kikészítesz!-suttogtam remegő hangon.
-Nem! Dehogy is!-simította el a hajam az arcomból amit a kézfeje köré csavarva lágyan meghúzott.-Vagy térdre rogyjak előtted?-fordított a helyzetünkön és a kanapé előtt térdre borult. Nem tudtam felfogni mit tesz velem csak azt hogy a testem remeg ahogy hozzám ér. -Gyere lejjebb!-kapta el a lábaim és közelebb rántott magához.
-Andy!
-Ssshhh... csak annyit mondj, hogy megbocsátasz-e nekem!-hajolt a lábaim közé és apró csókokkal kezdte beborítani a testem.-Hm?-villantak fel rám.
-Aaahh Andy!-remegett meg a hangom. Azt akartam hogy újra hozzám érjen.
-Válaszolj!-kapta el az állam. Szemei szikráztak ahogy figyelt. Az álmosság már rég kiment a szemeimből és ahogy nézem ő se fáradt.
-Érj hozzám.-haraptam meg az ajkam.
-Válaszolj!-suttogta a puncimhoz hajolva. Lehelete felperzselt.
-Aahhh Andy!-kapaszkodtam meg a fejem mögött lévő párnában.
-Hallgatlak!-markolta meg a combjaim ahogy a vékony tanga szélét a fogai közé fogva húzta maga felé.
-V..vedd le! Vedd le rólam!
-Nem amíg nem válaszolsz!-szívta mélyen a levegőt. Lángolt a testem ahogy suttogott.
Ujjai lágyan végig simították a nedvességben úszó felületet, majd lassan felcsúszott bennem egy ujja.
-Aahhhh...-markoltam meg a fejem felett a párnát miközben a testem ívbe feszült.
-Mond ki!-gyorsított.
-Aaahh Andy!-feszítettem hátra a fejem.
-Mond ki!-mordult fel dühösen mire keményen végig nyalta a puncim.
-Aaahhh...
-Hallani akarom!-szívta meg a csiklóm ami lüktetett a vágytól.
-El..el fogok... el fogok menni Andy!-nyöszörögtem. Ezt ő megelégelve felém hajolt és tövig tolta magát bennem.-Aahhhhh...
-Mond ki mert nem leszek úri ember!
-Ne..ne legyén az!-simítottam a nyakára reszkető kezem.
-Holnap járni se fogsz tudni! Azt akarod?-kezdett egy gyors tempóba így a hang a torkomon akadt.-Válaszolj ha kérdezek!-markolta meg fejem mellett fél kézzel a párnát miközben egy percre se állt meg.
-I..igen! Azt.. azt akarom! Ahhhh...-kaptam a keze után.
-Csak ha megbocsátasz!-emelkedett felém így tövig tolta magát. Testem remegett ahogy teljes hossza bennem volt.
-I..igen! -kapkodtam levegőért.
-Mond úgy hogy nem remeg meg a hangod!-nézte a szemeim rendületlenül. -Mond ki!
-Igen Andy!-nyögtem ki a szavakat hangosan.
-Okos kislány.-vigyorodott el ravaszul majd egy irdatlan tempót kezdett diktálni.-Kapaszkodj!-szorította le a csípőm.-Addig nem állok meg míg a kanapé nem tocsog a nedvességtől. Ki akarlak engesztelni baby!
-Aahhhh...-karmoltam végig a karját.
-Szoríts!
-Andy!-sikítottam fel. Az ujjai a puncimra csúsztak amit ismét izgatni kezdett miközben keményen járt bennem.
-Gyerünk! -zihált az ajkaimhoz hajolva.-Gyerünk baby!-gyorsított még jobban. Engem a kanapéba döngöl annyira keményeket lök rajtam.
-Andy!
-Élvezz el! Élvezz a farkamra!
-Ahhhh...
-Spriccelj egy nagyot a kedvemért.
-Bazdki!-feszítettem hátra a fejem így a nyakamhoz hajolt. Megharapva a bőröm nem kételkedtem abban hogy ennek holnap nyoma marad, de én is akartam hogy ő is meg legyen jelölve.
-Mhhhh...-mordult fel hangosan.-Sok lesz édesem.-kezeim Andy hátára csúsztak amit végig karmolva ismét egy hangos morgással adta tudtomra, hogy borzasztóan tetszik neki.
-Élvezz el! Kérlek!
-Csak veled! Tudod jól hogy együtt megyünk el!-mászott felém így a lábaim szorosan fonódtak a csípője köré.
-Ahhh...
-Gyerünk kincsem!
-Andy!-kapaszkodtam erősen a vállaiban miközben a szemeit néztem centikről.
-Élvezz el!-suttogta ahogy a homlokát az enyémnek döntötte.
-Ahhhh...-húztam közelebb ahogy a testem remegni kezdett.
-Ahhh ez az! Ahhh kicsim!
-Andy!
-Szeretlek!-kapott az ajkaim után. Erősen szorított. Mind a két karját körém fonva tartott szorosan magához közel.
-Szeretlek.-bújtam a nyakához.
-Mhh...-simította végig az oldalam ahogy lepillantott magunkra.-Holnap mozdulni se fogsz tudni.-cirógatta forró bőröm.
-Nem is akarok.
-Most viszont meg kell mozdulnom nekem, mert annyira lüktetsz hogy újra beléd élvezek. Szorongatod a farkam szívem.
-Csak akkor csúszhatsz ki belőlem ha elmondod hova viszel második randi gyanánt!
-Az meglepetés.
-Mond el!
-Nem szeded ki belőlem!-mosolyodott el.
-Akkor bennem maradsz!-intettem az ölünkbe.
-Ezer örömmel! Máshol úgy se akarok lenni csak benned!-puszilta meg a homlokom vigyorogva.