72. Láncolj magadhoz

535 50 9
                                    

Az asztalnál ülve nem tudtam koncentrálni. Csak Andy járt a fejemben. Féltem mi lesz. Miért kellett Andy átírnod a szerződést? Nem akarom, hogy baja legyen ebből, de nincs jó előérzetem ezzel az egésszel kapcsolatban. Vagy én leszek kirúgva vagy Andy. Még az is lehet mind a ketten, de semmi jóra nem számíthatunk.
Telefonom képernyőjét figyeltem és vártam hátha hív Andy, de semmi. Síri csend volt csak a szívem eszeveszett dübbenéseit hallom és a szaggatott levegővételeim mivel két sírógörcs közt vagyok. A torkomban hatalmas gombóc volt a gyomrom pedig egy borsó méretére zsugorodott. Émelyegtem az idegességtől, mikor kirobbant mögöttem az ajtó. Riadtan megfordulva kapkodtam egyre hevesebben a levegőt, de Andy testtartása semmi jóról nem árulkodott. Érzem hogy újra könnyes lesz a szemem.
Az ajtót bezárva maga mögött fel se nézve rám az asztalához sétált, hogy lepakoljon, majd egy keserű sóhaj hagyta el az ajkait.
-A..Andy!
-Ne mondj semmit kérlek. Csak hallgass végig.-hangja megremegett így tudtam, hogy baj van. Próbálja magát erősnek mutatni, de ismerem őt már annyira, hogy tudjam, baromira nincs könnyű helyzetben.
-Kérlek!-keltem fel és az asztalba kapaszkodva mentem közelebb hozzá, de ő hátrált.
-Ülj le a helyedre légyszíves.
-Ne..nem mehetek a közeledbe?-remegtek meg az ajkaim.
-Nem Mia. Úgyhogy ülj le kérlek.-nyelt egy nagyot. A lábaim megremegtek ahogy figyeltem őt.
-Nézz rám Andy! Könyörgöm.-sírtam halkan.
-Nem, mert nekem is fáj!-remegett meg újra a hangja.-Kérlek ülj le!-szipogott halkan így még jobban összefacsarodott a szívem.
-Andy! Kérlek! Csak.. csak fogd meg a kezem.-nyújtottam felé remegő kezeim.
-Hhhh... Mia! Nem tehetem. Nem érhetek hozzád.
-Miért baby? Andy! Kérlek!-könyörögtem azért hogy csak rám nézzen, de nem tette. A becézést hallva szemeit összeszorított így ahogy arca a fény felé volt láttam, hogy könnyes.-Andy!-fuldokoltam a sírástól.
-Nyugodj meg egy kicsit kérlek.
-Nézz rám!-kapkodtam levegőért mire a szemei az enyémekbe villantak.
-Kérlek csak... csak had... had mondjam el.-köszörülte meg a torkát ahogy a kezében tartott papírra nézett.
-Mi.. mi az a papír?-töröltem meg a szemeim.
-Szerződés. Amit alá kell írnod. -nyújtotta felém a papírokat.
-Mi...Miért kellett új?
-Hhhh...mert ebben benne van amit én kitöröltem.-intett a lap alján lévő apró betűs részre.-Ehhez kell tartani magunkat.
-N.. nem! Andy!-nyúltam a keze után, de hátrált.-Andy nem!-kiáltottam el magam fájdalmasan.
-Sajnálom Mia. Kurvára sajnálom!-szorította össze a szemeit ahogy lehajtotta a fejét.
-Kérlek Andy! Én nem írom alá, nekem... nekem fontosabb vagy! Neked nem vagyok fontos?-alig láttam a könnyeimtől.
-Te vagy a legjobb dolog az életemben Mia, de ha nem írod alá akkor nem dolgozhatsz itt nálam. Akkor vissza kell menned Travishez. Ezt nem akarom így ez maradt.
-És minden nap egymáshoz se érünk? Meg se csókoljuk a másikat? Semmi?
-Semmi! Nem lehet! Sajnálom hogy játszottam az érzéseiddel. Sajnálom hogy... hogy magamhoz akartalak láncolni. Elbasztam!-szorította újra össze a szemeit így a könnyei végig folytak az arcán.
-Andy! Nem.. nem dobhatsz el!
-Mia! Légyszíves írd alá.
-Nélküled meghalok!
-Én is! Nekem is fáj, hisz láthatod. -remegtek meg az ajkai ahogy a szemeimbe nézett.
-Andy kérlek!-dőltem zokogva az asztalra. Csak a sírásom viszhangzott a szobában. Fájt. Kurvára fájt, hogy ez történt velünk. Én nem érdemlem meg a boldogságot! Nekem nem jár!
-Hhh... nekem se könnyű, kérlek egy kicsit nyugodjunk meg.-törölte meg a szemeit Andy.
-Nem tudok! -emelkedtem fel az asztalról.-Csak te tudsz megnyugtatni. A karjaid közt tudtam mindig megnyugodni Andy.
-Hhhh... tudod hogy nem szabad.
-Itt nem látják!-intettem a szobába körbe.
-Mia kérlek! Beszéljük át a dolgokat.
-Én szeretlek Andy! Tudod mi az hogy szeretsz valakit?
-Tudom mert én is szeretlek épp ugyan úgy ahogy te engem, ha nem jobban! Nem véletlen mondtam el neked mit szeretnék. Családot, gyerekeket és nem mással hanem veled! De jelen helyzetben most nem tudom mit tegyek.
-Ölelj meg és szoríts magadhoz!-csuklott meg a hangom.
-Nem tehetem.
-Akkor megszegem én! Engem kirúghatsz! Kirúgatom magam és..
-Nem Mia! Nem rúglak ki!
-De akkor nem lennék a kollegád!-néztem fel elkeseredve a szemeibe.
-Hhh... ugye tudod hogy nekem is borzasztó nehéz azt mondani hogy nem! Én is hozzád akarok bújni! A karjaimban tartani mert fáj... kurvára fáj hogy így látlak.-kezem felé nyújtva Andy lehajtotta a fejét, nem érezte helyesnek ha hozzá érek, de én érezni akartam őt. Arcához érve állkapcsa megfeszült, szemeit pedig össze szorította.-Kérlek!-suttogta remegő hangon.
-Had bújjak hozzád Andy!
-Mia! Így ez nem fog menni! Kérlek értsd meg!
-Nem akarom ezt Andy!-kaptam a karja után majd a térdemre rogyva a lábai elé zuhantam.-Nem akarom! Kérlek!-sírtam vigasztalhatatlanul.
-Kelj fel! Ne térdelj előttem légyszíves!
-Nem!-ráztam a fejem szomorúan.-Nem Andy.
-Írd kérlek alá.-húzta közelebb a papírt és mellé tett egy tollat.
-N..nem!-döntöttem a kézfejének a homlokom. Erőse kapaszkodva benne zokogtam előtte míg ő szabad kezével eltakarta az arcát, hogy ha felnézek ne lássam hogy ő is sír.-Nem akarom Andy!
-Én sem szívem, de ez a helyes út.-a becézést hallva még jobban összetörtem így a combjához bújtam. Keze a hajamra simult és lágyan cirógatta így a lábát átkarolva bújtam még közelebb.-Kérlek... gyere fel onnan.
-Nem akarlak elengedni Andy! Nem!
-Légyszíves Mia! Ülj fel a székbe.
-Nem!
-Hhh... gyere.-fogta meg a karjaim, de nem engedtem.-Kérlek!
-Nem Andy!-néztem fel a szemeibe.-Nem akarlak elengedni! Láncolj magadhoz könyörgöm!
-Szeretnélek, de nem lehet.
-Akkor rúgj ki! Mit csináljak amivel szabályt szegek?-kapkodtam a szemeim az övéi közt.
-Te jó kislány vagy Mia! Nem szegsz szabályt!
-Értünk megteszem! Mit kell csináljak Andy! Kérlek mond....mond meg mit csináljak.-kapkodtam levegőért.
-Ülj fel a székbe. Gyere!-húzott fel a földről és leültetett.
-Ne menj el! Kérlek!-kaptam a keze után.
-Mia! Nem.. nem szabad egymáshoz érnünk!
-Kinyitom azt a kibaszott ajtót és mindenki előtt foglak arra kérni hogy dugj meg! De keményen! Azzal szabályt szegnék!
-Nem csinálunk ilyet! Nem vagy ilyen.
-De igen!-nyúltam a keze után.
-Mia!-emelte meg a hangját.-Fejezd be légyszíves!-a torkomon a gombóc egyre nagyobb lett ismét. Nem tetszett ez az Andy. -Írd alá!-tolta elém a papírt és a tollat.

Chain to yourself Mr. BarberWhere stories live. Discover now