87. Mia!

551 59 8
                                    

•Andy Barber•

A kormányt szorítom, de egész úton csak a keresztbetett lábait tudom figyelni. Meg fogok őrülni mire haza érünk az étteremből. Pedig úgy terveztem, hogy a parton kérem meg a kezét, de nem fogom kibírni, hogy ne másszak a lábai közé.
Uralkodj magadon Andy!
-Baby? Elárulod hova viszel?
-Megtudod amint odaérünk. -higgadj le! Nyugodj le és szedd össze magad Barber! A kormányra rászorítva nyomtam tövig a gázt, hogy minél hamarabb az étteremhez érjünk, de a gyorsaságtól Mia a combomra tette a kezét.
-Életbe szeretnék maradni.-markolt rá finoman a lábamra.
-Bocsáss meg.-lassítottam a sebességen, majd az étterem előtt leparkoltam a kocsit.
-Kajálni jöttünk?-csillant fel a szeme.
-Eltaláltad.-mosolyodtam el, vagyis próbáltam leplezni az idegességem, de igen nehéz volt.
-Akkor még jó hogy nem kezdtem neki otthon a vacsinak.-támaszkodott meg a combomon két kézzel. Istenem... annyira gyönyörű. Egész lénye ragyog mér a legfényesebb csillagnál is jobban. Nem tudok betelni a látványával.
-Menjünk be. Mit szólsz?-simítottam végig a karján a kezem.
-Ellazítsalak előtte egy kicsit?-hajolt a fülemhez mosolyogva.
-Csak felizgatsz akármit is csinálsz.-pusziltam meg a vállát.
-Te is engem. Tetszik az inged Andy. De a földön jobban mutatna.-simította végig a mellkasom.
-Ahogy a te ruhád is.-cirógattam meg a haját.
-Könnyen kibújok belőle.-kuncogott halkan.
-De nem itt édesem. Most vacsorázunk.-simítottam végig a hátát így közelebb dőlt. Kezem a derekánál megállt, lejjebb nem nyúlok mert elsülök a nadrágomban. -Gyere. Had segítsek kiszállni.-nyitottam ki az ajtóm és siettem át az ő oldalára, hogy kisegítsem a kocsiból. Kezem felé nyújtva egyből elfogadta, majd lezárva az autót megindultunk a bejárat felé.-Menj előttem.-engedtem magam elé.
-Nézni szeretnél?-vigyorodott el ahogy előttem lépkedett.
-Mást nem tudok, csak téged.-pillantottam le a fenekére, de nem kellett volna. Nehezebb lesz ez a vacsora mint gondoltam.
Egy pincér a lefoglalt asztalunkhoz kísért így kihúzva Miának a széket én is helyet foglaltam vele szemben.
-Szép helyre hoztál.-pillantott körbe, de én csak megbabonázva figyeltem őt. Szemei az enyémekre tévedtek majd a pillái megremegtek.
-Egy ilyen szép nőt szép helyre kell hozni.-mosolyodtam el ahogy átnyújtottam a kezem és megfogtam az övét. Lágyan cirógattam a bőrét így ő közelebb ült. Lába az enyémhez ért az asztal alatt.
-Köszönöm Andy.-suttogta halkan.
-Én akarom megköszönni, hogy egy ilyen csodás nő vagy. Hogy a párom vagy. Hogy szeretsz! Istenem olyan csodás szíved van Mia!
-Sírni fogok Andy!-láttam hogy csillog a szeme, így közelebb ültem.
-Soha nem voltam ennyire boldog mint amikor veled vagyok.
-Hozzád akarok bújni.-törölgette a szemeit a szabad kezével.
-Szorítsd a kezem. El se engedd, mert én nem fogom soha többé a tiedet elengedni.-egy apró könnycsepp csordult ki a szeme sarkából így az arcához érve megsimítottam puha bőrét.-Ne pityeregj. Most boldogok vagyunk! Mosolyogj édesem!
-Szeretlek!-suttogta halkan.
-Én is nagyon, de nagyon szeretlek kincsem!
-Ugye... ugye nem kenődött el a sminkem.-hajolt közelebb.
-Nem baby.-néztem az arcát mosolyogva.-Gyönyörű vagy! Álomszép.-húztam közelebb a kezét.
-Te pedig szexi.-mosolyodott el végre.-Tetszel nekem Andy.-harapta meg alsó ajkát. Orcái kipirosodtak így pedig még gyönyörűbb volt.
-Édes vagy! Te is tetszel nekem kincsem.-értem az arcához mire lesütötte a szemeit és a tenyerembe bújt.-Nézd meg mit szeretnél enni.
-Téged Andy.-suttogta halkan.
-Nagy falat lennék édesem.-mosolyodtam el ahogy rendületlenül figyeltem. Most nem az a vadmacska volt mint a kocsiban, épp az ellenkezője. Úgy bújt a kezemhez. Annyira édes volt.
-Nem baj! Téged kérlek! Rajta vagy az étlapon?-pillantott fel ragyogó szemeivel.
-Én a tied vagyok már! Nézz valami finomságot.-nyitottam ki neki az étlapot miközben az arcát cirógattam.
-Az ajkaid finomak!
-Az nincs a menü közt. Bármikor kérheted őket, de most válasz szépen.
-Hhh... de nem tudom.-lapozgatott félénken.
-Kérhetsz bármit. Amit csak kívánsz.
-Veled az életet?-ahogy ezt kimondta a szívem egy nagyot dübbent. Ő is akarja ahogy én is. Olyan mintha megállt volna az idő ahogy a szemeink harcoltak.
-Velem élsz és ez nem fog változni mert nem akarok nélküled élni. -Mia egy puha puszit nyomott a tenyerembe így elmosolyodtam ahogy figyeltem ragyogó arcát.
Szemezésünket a pincér zavarta meg aki segített Miának dönteni, hogy mit válasszon így ez a csodás vacsora innentől kezdve még tökéletesebben alakult. Minden erőmmel azon voltam hogy csak ő rá figyeljek és semmi másra, de a zsebemben lapuló doboz minden alkalommal emlékeztetett arra hogy lassan közeledik az a pillanat amire várok. A mi pillanatunk.
-Elbambultál?-érintette meg a kézfejem.
-Egy picit. Elveszek a szép szemeidben.-mosolyodtam el mire az ő ajkaira is egy apró mosoly kúszott.
-Flörtölsz velem?
-Nem szabad?-vontam fel a szemöldököm kérdőn.
-De szabad.-tűrt a füle mögé egy kósza tincset.
-Mit szólnál ha ezután lenéznénk a partra?-hajoltam közelebb hozzá az asztal felett.
-Ugye nem tervezel megfürdetni a tengerben?
-Nem baby.-vigyorodtam el.-Csak sétálunk egy kicsit a naplementében. Lenne hozzá kedved?
-Veled bármihez van.-kapkodta a szemeit az enyémek közt.
-Gyere. Add a kezecskéd.-keltem fel az asztaltól és a kezét megfogva összefontam az ujjaink. Ahogy a kijárat felé tartottunk gyorsan rendeztem a fogyasztásunkat, majd magam elé engedve őt indultunk meg gyalogosan a part felé ami csak pár percre volt tőlünk.
-Nagyon hallgatag vagy. Biztos minden rendben? Vagy sokat ettél?
-Minden a legnagyobb rendben kincsem.-pusziltam meg a kézfejét amit el se engedtem. A szívem idétlen ritmusban vert ahogy a homokban sétáltunk. Mia a karomhoz bújt így lepillantva rá egy puszit adtam a homlokára. -Álom szép vagy. Mondtam már?
-Igen.-nevette el magát zavarában ahogy felnézett rám.
-Te pedig még mindig szívdöglesztő vagy Mr. Barber.-harapta meg alsó ajkát vigyorogva.
-Szeretlek. Teljes szívemből!-húztam finoman közelebb ahogy megálltunk így a mellkasomhoz bújt. Itt volt az idő! Meg kell tennem! Meg kell kérdezzem!
Össze kell szednem minden bátorságom és erőm, hogy feltegyem neki ezt a kérdést itt és most. Ebben a pillanatban, hisz ez a mi pillanatunk.
-Nagyon dobog a szíved! Minden rendben?-motyogta halkan ahogy nézte a lemenő napot, majd lassan felpillantott rám. Szemei az enyémeket nézték amikben elvesztem. A légzésem is gyorsult, de most vagy soha! Meg kell kérdezzem!-Andy?-kapkodta a szemeit az enyémek közt.-Szívem?
-Mia! Kérdeznem kell tőled valamit ami nagyon fontos és nem várhat!
-Tedd fel akkor!-remegtek meg az ajkai.

Chain to yourself Mr. BarberWhere stories live. Discover now