Chain to yourself Mr. Barber

79. Aláírni!

A kezemben szorongatom a papírjaim ahogy várom, hogy Andy vissza érjen az irodába. Tudom, hogy ez a helyes út, hogy mi együtt maradhassunk így most csak azért vagyok ideges, mert ha Andy alá írja utána apámhoz kell bemenni, hogy ő is jóvá hagyja a felmondásom.
-Bocsáss meg, de teljes a fennforgás az irodában.-nyitott be Andy így felé kapva a fejem egy nagyot nyeltem.
-Baj van?
-N..nincs. Csak... hhhhh... mindegy. A lényeg, hogy itt vagyok.-sietett hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra. -Minden rendben veled édes?-simította meg az arcom ahogy felemelte a fejem az államnál.
-Ezeket... ezeket aláírod kérlek.-toltam szét a papírokat az asztalon.
-Hhhh... csak is az lebeg a szemem előtt, hogy mi együtt legyünk.-nézegette a papírjaim, majd előttem átnyúlva egy toll után keresgélt.
-Nekem is Andy, hidd el.-dőltem a kezének.
-Össze vagy pakolva?-firkantotta alá a lap alján kijelölt helye.
-Igen.-néztem fel rá.
-Vigyük ki a kocsiba és induljunk akkor apádhoz.-simította hátra a hajam. Felkelve az asztaltól egy utolsó pillantást vetettem az irodára. Itt kezdődött minden Andyvel. Az az elsöprő szerelem ami még most is ezer fokon lángol.-Gyere.-ért a derekamhoz és közelebb húzott.
-Velem maradsz apunál is?
-Melletted fogok állni. El se mozdulok.-nézte a szemeim rendületlenül.
-Szeretlek Andy!-remegtek meg a pilláim.
-Szeretlek Mia.-húzott magához és egy lágy csókot hintett az ajkaimra. Mellkasát megsimítva húzódtam el és nyúltam a táskámért amit a vállamra kaptam.
Andy a kartondobozt felkapva amibe a cuccaim voltak, indult meg a kocsi felé így én mögötte lépkedve sétáltam csendben. Nem akartam senkire se nézni, de éreztem magamon mindenki tekintetét.
Kiérve ő a csomagtartóba bepakolva mindent indult meg az ajtómhoz, hogy kinyissa így megköszönve neki egyből be is ültem a kocsiba.
-Ha apánál végeztünk neked vissza kell jönnöd?-kérdeztem tőle ahogy mellém ült.
-Nem jövök vissza.-indította be a kocsit.
-Hát, de nincs... nincs még dolgod?
-Majd otthonról elintézem. Most rajtad kívül semmi más nem érdekel.-taposott a gázra és kanyarodott ki a parkolóból.
-Hhh...kicsit izgulok.-piszkálgattam az ujjamon a bőrt.
-Melletted vagyok! Nem megyek sehova se!
-És ha apa mond valamit?
-Nem fog érdekelni! Eltökélt szándékaim vannak veled és ebből nem engedek.-pillantott felém.
-Az például hogy letérdelsz?-
-Igen. Az is.-nyúlt a kezem után amit a sebváltóra tett és a tenyerét a kézfejemre simította.
-Hhh... remélem hamar végzünk.-nyeltem egy nagyot ahogy hátra dőltem a székben. Andy csak bólintott, hisz ő is túl akart már esni ezen. Ő is csak élvezni akarta az életet, hisz annyi hullámvölgy volt már ebbe a kapcsolatban. Kijárt nekünk a boldogság.
A kézifék hangjára Andy felé kaptam a fejem.
-Gyere. Essünk túl.-simította meg a karom.
-Egy puszi előtte?-néztem könyörögve a szemeit.
-Hajolj ide baby.-húzott közelebb finoman így én egyből az ajkaihoz hajoltam. Kezem a combjára simult ahogy igyekeztem megtartani magam mire ő lepillantott a lábára.-Nem rosszalkodsz most.
-Pedig jól esne ha lenyugtatnál.-dőltem a vállára.
-Utána levezetheted rajtam a feszültséget, de nem szeretnék apád előtt álló dákóval ácsorogni.-követte a kezem útját ahogy a combja belsejére simítottam a tenyerem.-Kislány!
-Andy!
-Ne csináld baby!
-Miért? Nem akarod?
-Essünk túl ezen az egészen és utána mindenem a tiéd.
-Szavadon foglak!-nyitottam ki az ajtót és indultam meg az iroda felé. Andy szorosan a nyomomban volt. Én egészen addig míg apa ajtajához nem értünk egész bátor voltam, na de most hogy kopogni kéne. Földbe gyökerezett a lábam.
-Kopogjak én?-súgta halkan.
-Ühüm.-bólintottam halványan, így Andy bekopogott a hatalmas fa ajtón.
-Igen?-érkezett a válasz bentről. Felkapva a szemeim Andyre egy mély levegőt vettem, de mielőtt benyitott volna egy puha puszit nyomott az arcomra.-Lányom?-villantak fel apa szemei rám ahogy beljebb sétáltam.
-Szia apa.-nyeltem egy nagyot.
-Mr. Grant.-csukta be Andy az ajtót.
-Mr. Barber.-dőlt hátra a székében apu ahogy figyelt minket.-Valami probléma van?
-Csak ezt szeretném oda adni.-nyújtotta neki Andy oda a felmondási papírom. Apa a lapokat nézegette hosszas percekig. Nem szólt semmit se így én egyre idegesebb voltam. Andy mögém lépve finoman megsimította a hátam. Éreztetni akarta, hogy velem van és nem vagyok egyedül. Jól is esett, hogy nem egymagam kell ezt megtennem.-Szóval felmondasz?-nézett rám a papírok mögül.-Fontosabb a munkádnál ez a színjáték?
-Ez nem színjáték Apa!
-Áruld el Andy mivel bolondítottad meg a lányom.
-Nem tettem semmit.
-Hogy nem veszed észre Mia hogy ő nem...
-Apa! Leszarom! Kurvára nem érdekel! Felmondok! Ha nem tetszik akkor nem is kell beszélnünk. Cseppet se hiányzik az amit anyával ti ketten műveltek. Mindig az én életem vesézgettétek. Gazdag pasit akartatok mellém. Hát tessék! Itt van élet nagyságban!-mutattam végig Andyn.-Nem tart itt már semmi. Boldog akarok lenni amit ő tökéletesen meg tud adni!-kapkodtam a levegőt ahogy egy szuszra ledaráltam ezt a monológot. Apa némán figyelt, majd a papírokra pillantott.
-A családnál fontosabb a "szerelem"?
-Ez nem " szerelem" hanem SZERELEM! Igen! Kurvára fontos mert nálatok ez nincs! Nálatok a pénzről szól minden, na nálam nem! Úgyhogy írd alá, hogy végre takarodhassak innen a picsába.
-Hihetetlen milyen mocskos lett a szád. Mi nem erre..
-Nem érdekel!-támaszkodtam meg az asztalán ahogy az arcába hajoltam.-Aláírni!-intettem a papírokra.
-Ugye tudja Mr. Barber hogy ezek után ön semmi jóra nem számíthat.
-Igen tudom. -biccentett diplomatikusan.-El is felejtettem! Ezt odaadnám!-nyúlt a zakója zsebébe ahonnan kivett egy papírt amit átnyújtott apámnak. A szemeim követték minden mozdulatát. Mit csinál?-Gondolom lesz jelentkező az én posztomra is.-vigyorodott el.
Kikerekedett szemekkel néztem őt, hogy most ő is felmondott. Nem szólt erről nekem egy szót se!
Apa dühösen aláfirkantva a papírjaink dobta félre a kezébe lévő tollat.-Kifelé!-sziszegte a fogai közt.
-Ezer örömmel.-nyúlt a kezem után Andy és húzott ki az irodából. Én teljes sokkban voltam. Nem tudtam megszólalni még a kocsiban sem.
Andy az arcom kémlelte, de nem tudta kiolvasni mi lehet a fejemben. -Kicsim?-ért a karomhoz lágyan. Szemeim lassan terelődtek az övéire.-Mondj kérlek valamit.
-Mi a mentséged az előbbire?
-Az hogy szeretlek! Nélküled nem tudnék ott dolgozni.
-Andy...
-Egy magán vállalkozásba kezdtem. Saját céget alapítottam ami már most nagyon jó eredményeket ér el. Nem kell aggódj, hogy baj lenne ha azon kezdesz gondolkodni hogy mind a ketten munkanélküliek vagyunk. Nem vagyunk azok! Mindent meg tudok adni neked amire vágysz! Amit csak kérsz.-a gombóc a torkomon egyre csak nőtt. Nem tudtam felfogni azt amit mond. Olyan mintha egy álomba lennék.
-Mi... mióta...-nem tudtam értelmes mondatot kinyögni.
-Mikor kiderült hogy mi együtt vagyunk és belenyúltam a szerződésbe akkor kezdtem el ezt intézni. A két hónap alatt pedig egyre jobban alakult minden így amikor közölted, hogy beszéltél apáddal és felmondasz én is így cselekedtem. Nem akartam itt maradni úgy hogy te nem vagy velem. Így hogy én vagyok a főnök nálam bármit megtehetünk.-simította félre a hajam ami az arcomba lógott.
-Én..én most..-csuklott meg a hangom. Alig láttam a könnyeimtől. Nem tudtam felfogni, hogy mi történik.
-Bújj ide! Minden rendben mostmár. Te az enyém én a tied vagyok!-húzott magához így minden fájdalom egyszerre szakadt fel belőlem ahogy a vállára dőltem.-Shh... minden rendben van mostmár.-puszilt bele a hajamba, de én csak reszkettem a karjai közt.