Chain to yourself Mr. Barber

22. Felmondok

Egy borzalmas hétvégén vagyok túl. Cseppet se vagyok kipihent mert az agyam folyamatosan járt. Andy keresett párszor, de nem akartam vele beszélni.
A konyhaszigetnél ülve a felmondási kérelmem nézegetem amit megírtam, majd a táskámba süllyesztettem. Kurva nagy hülyeséget csináltunk. Nem lett volna szabad ezt tennünk! Én baromira nem ilyen vagyok hogy szétteszem a lábaim az első pasinak, pláne olyannak mint Andy! Ahogy rá gondolok már görcsbe rándul a gyomrom. Kezeim remegnek az idegességtől, hogy be kell mennem és vele szembe kell dolgozzak, de minél hamarabb le akartam tudni ezt a felmondást, így az a tervem, hogy ahogy bemegyek odaadom neki és jövök is el. Nem mondok semmit csak megyek és jövök. Ennyi.
Vállamra kapva a táskám indultam meg az új iroda irányába. Szerencsére Andy nem állt a ház előtt, de rettegtem kilépni is az utcára. Mi van ha ott van valahol?
Picsába hogy ennyire szét vagyok esve, még jobban megzuhantam mint voltam. Lábaim alig tudom emelni mert reszketnek, bár mondjuk ez azért is lehet mert tegnap se tegnap előtt se ettem nagyon semmit és aludni is alig aludtam valamit.
Az iroda ajtaján benyitva egy mély levegőt vettem, de a hányinger kerülgetett. A szívem ezerrel vert, a gyomrom liftezett az idegességtől, de csak bemegyek a kezébe nyomom a papírt és jövök is.
Bemegyek, a kezébe nyomom a papírt és jövök. Csak ezt mantráztam magamban ahogy az ajtajáig nem értem.
Megtorpanva egy mély levegőt vettem mielőtt benyitottam volna, majd minden létező erőmet és az összes isten segítségét kérve beléptem az irodába. Fel se néztem, de éreztem a parfümjét így biztos voltam abban hogy itt van.
-Szia!-csendült fel mély hangja ahogy becsuktam az ajtót. Nincs visszaút! Odaadom a papírt és húzok.
Megfordulva az asztalomra lerakva a táskám kezdtem pakolászni, de újra felcsendült a hangja.-Hívtalak, többször is. Mia beszéljük meg!-kelt volna fel a székéből, de én ebbe a pillanatban kaptam ki a felmondási papírom így odasétálva hozzá a kezébe nyomtam. Nem néztem rá, nem mondtam semmit csak vártam. -Ez mi?-mutatta felém a lapot, de én meg se nyikkantam. -Mia! Ez mi?-emelte meg a hangját így a szívem ritmusa is egyre gyorsabb lett ahogy a lélegzetvételem is.-Válaszolj légyszíves!
-Felmondok!-köszörültem meg a torkom mire Andy felkelt az asztaltól és széttépve a papírt levágta elém ahogy rátette a kezét.
-Nézz rám!-én csak a papírt figyeltem ami hatalmas keze alatt volt széttépve. -Nézz a szemembe!-emelkedett felém. Reszkettem. Féltem mert jóval erősebb volt. Most megüt? Vagy mi a faszom fog történni?-Nézz a szemembe!-hajolt az arcomhoz mire felvillantak a szemeim az övéibe.-Nem mondasz fel mert szexeltünk!-kapkodta a szemeit az enyémek közt
-De felmondok mert én így nem tudok élni!
-Azon csodálkozok szex nélkül hogy tudtál eddig életben lenni?! Olyanokat nyögtél alattam hogy ha most visszaemlékszem újra elélvezek! Mia! Szeretkeztünk és baromira nem bántam ahogy akkor te se! Akartad! Kurvára akartad mert a tested nem hazudik ahogy most se!
-Nem volt helyes! Fel tudod fogni ezt a kifejezést?
-Fel, de nem értek vele egyet. Napok óta flörtölünk egymással. Te is! Ne tagadd! Én se tagadom! Egy szavamat se tettemet se!
-Andy! Nem kellett volna...
-De megtörtént és életem legszenvedélyesebb, legizgatóbb szeretkezése volt! -mászott az arcomba annyira, hogy az orra az enyémhez simult.
-De én nem tudok a lelkiismeretemmel elszámolni, hogy első adandó alkalomnál széttettem a lábam.
-Hhh... olyan pasival voltál aki végig figyelmes volt veled. Mia én csak azt tettem amit te is akartál. Semmit se erőltettem rád.
-De nem védekeztünk!-löktem meg a karját mire egy mély levegőt vett.-Én sose voltam ennyire felelőtlen!
-Hhh... kérlek! Ennyitől nem lehet semmi gond. Egyszer szexeltünk Mia.-lágyult el a hangja mire én lehajtva a fejem összeszorítottam a szemeim.-Ne sírj kérlek szépen.-simította meg az arcom, de én nem bírtam tartani magam. Kezeimbe temetve az arcom zokogni kezdtem mire Andy félre tolt az asztala széléről mindent hogy felüljön oda és magához húzott.-Sshhh... kérlek!-simította végig a hajam.-Mia! Semmi baj nem történt. Ha kéred a sírba viszem és a mi titkunk marad. Ha el akarsz menni orvoshoz elkísérlek, ha attól rettegsz hogy terhes vagy. Csak beszéljünk kérlek.
-F.. félek!-sírtam fel halkan.
-Tudom, de nem kell egyedül csináld. Én meghallgatlak, melletted vagyok. Ne húzd fel a falakat magad köré. Engedj be és beszéljünk.-bújt a nyakamhoz majd apró puszikat hintett rá.
-N.. nem aludtam, nem eszek mert.. mert...-fuldokoltam a könnyektől. Beszélni alig bírtam.
-Miért? Miért nem! Ne csinálj ilyet!-fogta kezei közé az arcom. -Ilyen butaságot ne csinálj!-törölgette a könnyeim.
-Én nem vagyok ilyen Andy!-szipogtam ahogy felnéztem rá.
-Te egy nagyon különleges lány vagy Mia! Te nem is tudod ezt magadról, pedig az vagy!
-N..nem!-kezdtem volna újra sírni.
-De igen! Egy csodás nő vagy! A szíved is ahogy a tested is. Mia hidd el nekem kérlek szépen.-húzott közelebb ismét így a vállára dőlt a fejem. A sírástól kimerültem. Így se voltam a toppon, de ez se segített.
-N..nem zártam be az ajtót.-mutattam bágyadtan az iroda ajtaja felé.
-Bezárom. Te addig ülj le a székembe. Jó?-simította odébb a hajam. Combjain megtámaszkodva próbáltam elhúzódni, de baromira nem éreztem magamban az erőt, hogy a székéig eljussak.-Hé! Foglak!-kapott a karom után.
-Andy!
-Sshhh... semmi baj. Csak kapaszkodj belém.-húzta a karom a nyakához ahogy ellépkedett velem a székéig.
Ahogy leültem ő az ajtóhoz sietett amit be is zárt, majd a mögöttem lévő ablakot bukóra nyitotta.-Hoztam neked kávét, de előtte eszel egy kicsit. Rendben?
-N..nem kérek semm...
-De igen! Ha kell megetetlek, de ilyet ne csinálj mégegyszer, hogy napokig nem eszel.-ült le az asztalára velem szemben, majd egy szendvicset tolt elém.
-Ez.. ez a tiéd.-néztem fel rá fáradtan.
-Neked vettem. Nekem is van. Úgyhogy edd meg szépen.-tűrte a fülem mögé a hajam. -Van itt víz is, úgyhogy most szépen megreggelizel.
-Ne.. ne csináld ezt.
-De csinálom! Mert fontos nekem, hogy jól legyél! Testileg és lelkileg is.-támaszkodott meg a széke karfáján ahogy felém hajolt. Szemeim figyelte ahogy én is az övéit. Teljesen össze voltam zavarodva, de csak rá számíthattam.