Chain to yourself Mr. Barber

27. Hideg-meleg

Egy kar van átvezetve a kezem alatt és egy arc simul a vállamhoz. Közel volt hozzám, talán túlságosan is mert a lábaim közt volt az ő lába így az öle a fenekemnek nyomódott. Nem mertem mozdulni. Levegőt is alig mertem venni, de muszáj volt mert nem akartam megfulladni.
Óvatosan megmozdulva próbáltam az ágy széle fele mászni, de Andy vissza húzott.
-Ne menj még!-hallottam meg mély hangját.
-Nincs ott a takaró a...
-Bocsánat.-húzódott el és próbálta orvosolni a helyzetet, de nem tudtam elfelejteni ahogy kőkemény férfiassága a fenekemnek nyomódik.-Elnézést kérek!-hátra pillantva egyből kék szemeivel találtam szembe magam majd tekintetem letévedt fedetlen mellkasára. Nagyot nyelve csak most tűnt fel, hogy nem egy tetoválás borítja testét, de mivel mindig ingben van ,az első szeretkezésünk meg nincsen meg eléggé tisztán így csak most szembesültem ezzel.
-N.. neked mióta van ennyi tetoválásod?
-Elég régóta.-pillantott le magára majd vissza rám.-Meg szeretnéd nézni őket?
-Így kora reggel?
-Fél tíz.-mosolyodott el ahogy a telefonjára pillantott.
-Ömm ugye olyan... olyan helyen nincs ahol... mármint..-dadogtam össze-vissza.
-A csípőmnél is van, de annál lejjebb nincs.-nézett fel rám, majd hanyatt feküdve letolta a takarót a derekáig.-Nézelődj bátran.
-Ez.. ez így hogy is mondjam... ömm..-dörzsöltem a szemeim mert most tökéletesen látni mennyire is izmos. Este is nehezen tudtam elaludni most meg próbálom az idétlenül verdeső szívem helyretenni, de esélytelen.
-Nézz rám és nézelődj.-simította meg a karom mire a kezem mögül kinéztem.
-Hogy... hogy nézhetsz ki így basszameg!-takartam el a szemem ismét mire felsóhajtott.
-Ne legyél zavarban. Ha az megnyugtat már értél hozzám.-pillantott végig rajtam.
-Biztos szívroham közeli állapotban voltam, azért nem emlékszem.
-Hhh... add a kezecskéd.-nyúlt a kezem után.
-Andy! Ne akard hogy itt kora reggel kelljen összekaparni!-húzódtam hátrébb.
-Ha elájulsz ,elkaplak! De gyere közelebb. Este idebújtál. Itt aludtál rajtam.-tette a mellkasára a kezét.
-Akkor nem voltam magamnál!
-Most viszont magadnál vagy.-simította meg a kezem és a mellkasához húzta. Ahogy a tenyerem a bőréhez ért egyből lángba borult az arcom.-Látod! Nem ájultál el.
-Erősen közel állok hozzá.
-Dőlj le. Gyere.-igazította meg a párnát maga mellett így én mellette elvágódva a párnába fúrtam az arcom. Andy halkan nevetett ahogy a hajam próbálta odébb húzni az arcomból.-Mia! Hé!-kuncogott halkan ahogy a fülemhez hajolt. Kezem automatikusan próbálta eltartani őt, de ahogy a mellkasához értem ismét, oda kaptam a szemeim. Andy némán figyelt ahogy a kezem magától indul útnak. Én is csak néztem és követtem apró tagom útját, mire az izmai megfeszültek. -Csináld csak! Nagyon jól esik.-remegtek meg a pillái ahogy a szemeim figyelték.
-Nem... nem hideg a kezem?
-Nem hidegebb mint este a lábad.-vigyorodott el.
-Az most is hideg.-dugtam a lábaihoz az enyémeket mire megfeszült a teste.
-Hogy tudsz ennyire fázni? Gyere ide!-rántott magához egy könnyed mozdulattal így a mellkasára zuhantam.
-Nem tudom.-rántottam meg a vállam.
-Bújj közelebb.-húzott feljebb így a nyakába fúrtam az arcom.-Látod? Nem harapok.-puszilta meg a vállam mosolyogva.
-De még mindig fázom!
-Akkor betakarlak.-húzta fel ránk a takarót, de addig-addig mocorgott míg a lábaim az ő lábai közé csúsztak. Elemelkedve lepillantottam rá, de zavarba ejtő volt a látvány ami fogadott. -Dőlj rám nyugodtan. Nem teszek semmit!
-Nincs ott a takaró!-nyeltem egy nagyot.
-Nincs ott, de megsúgom járt már benned úgyhogy nem kell tőle se félned.
-Marhára megnyugtattál ezzel most.-kaptam fel rá a szemeim mire ő elvigyorodva körém fonta a karjait és visszahúzott.
-Csak feküdj rajtam. Nincs semmi gond.-cirógatta lágyan a hátam mire a telefonom eszeveszett csörgésére kaptam fel a fejem így hirtelen lemászva Andyről nyúltam a mobilomért.
-Haló? -vettem fel úgy mintha kergettek volna. Zavarban voltam Andytől így a hangom remegése is csak ezt árulta el.-Apa? Ho... hogy hogy? -ahogy Andy meghallotta kivel beszélek felült az ágyban.-Most? Én.. hát... hogy is mondjam...-nem tudtam mi legyen. Egy családi ebédre hívott apa valami flancos étterembe, de mégis mit csináljak Andyvel. Nem akarom hazaküldeni.-Jó... megyek! Szia.-tettem le a telefont és a párnába fúrtam az arcom.
-Gond van?-érintette meg Andy a fedetlen vállam.
-Családi ebéd amit most jelentett be Apám.-motyogtam a párnába.
-Ohh.. ma?
-Igen. Valami puccos étteremben. De ajjj... picsába!-nyűglődtem az ágyban fetrengve.
-Elvigyelek?-húzta odébb a hajam ahogy közelebb mászott.
-N.. nem kell! Dehogy! Andy!-kezdtem egyből ellenkezni, de a mutató ujját az ajkaimra tette.
-Elviszlek szívesen. Ne gyalogolj ilyen hidegben kint.
-Tényleg n...
-Mia! Elviszlek!
-Hhh... de majd odébb tegyél ki akkor. Nem... nem szeretném hogy...
-Tudom!-értette mire gondolok így gyorsan kirohanva a fürdőbe kezdtem összekaparni magam, majd egy fekete egybe ruhát kirángatva a szekrényből siettem vissza. A zipzárjával megszenvedtem rendesen, de az az istennek se akart feljebb menni.
-Hhhh faszom!-morgolódtam a tükör előtt állva. Már fájtak a karjaim.
-Mi a baj?-hallottam meg Andy hangját az ajtó túloldaláról.
-Ez a kurva ruha a baj!
-Bejöhetek?-kérdezte halkan, mire kinyitottam résnyire az ajtót. Ő lopva végig pillantott vékony alakomon, majd beljebb tolta az ajtót így elém lépett.-Mi a gond vele?
-Hhh... nem.. nem tudom felhúzni a zipzárt.-hajtottam le a fejem elkeseredve.
-Fordulj meg. Segítek.-ért a karomhoz, mire hátat fordítottam neki. A tükörben figyeltem ahogy kínzó lassúsággal húzza felfelé, mire felvillantak a szemei az enyémekbe. Pilláim megremegtek ahogy rendületlenül néztek kékségei.-Csinos vagy.-sütötte le a tekintetét.
-Köszönöm.-kúszott egy halvány pír az arcomra. Andy ujjai lágyan megcirógatták a nyakam ahogy végzett így engem egyből kirázott a hideg.
-Nem fogsz fázni ebben a ruhában?-simította végig a hátam a gerincem vonalán így szemeim ismét felvillantak a tükörbe.
-A kocsidban meleg lesz nem igaz?
-Bekapcsolhatom a fűtést.-vigyorodott el ahogy egy tincset csavart az ujja köré.
-És ha nem kapcsolod mert elfelejted?
-Úgy is emlékeztetsz majd. Oda adod a lábaid és egyből tudni fogom.-mosolyodott el ismét mire én is elnevettem magam.
-De olyan jó meleg voltál.-fordultam szembe vele mire elkomolyodott az arca. Szemeim és az ajkaim közt kapkodta a tekintetét.
-Most is az van. Kurva meleg!
-Meleged van?-remegtek meg a pilláim.
-Igen!-suttogta halkan ahogy nehezült a légzése, de természetesen ezt a pillanatot is el kellett baszni. Egy üzenet villogott a telefonom képernyőjén ami a helyszínt tartalmazta hogy hova kell mennem.