Chain to yourself Mr. Barber

29. Kínos pillanat

-Andy! Hogy hogy erre jártál?-érdeklődött apám a mellettem ülőtől.
-Egy hölgyre vártam. Randim lett volna, de nem jött, vagy dolga akadt... nem tudom.-sóhajtott fel. Bazdki ez így tud színészkedni? Na ne szopass! Mi a faszom ez a pasi?!
-Ohh...hát akkor nagyon megbánja az a nő, hogy egy ilyen esélyt elszalasztott.
-Hát meglehet, de mindegy is.-legyintett egyet.
-Majd lesz Andy más! Neked szerencséd van a lányok terén.-csendült fel anya hangja.
-Hát... ezzel vitatkoznék.-dőlt hátra a széken és a combján végig simította a tenyereit.
-Rosszul gondolom?-kíváncsiskodott anyám. Hihetetlen! Ne faggassátok már szegényt!
-Van egy lány...
-Igen? Ki az!
-Anya!-szóltam már rá.
-Most mi az?
-Hhhh... semmi.-ingattam meg a fejem.
-Folytasd Andy bátran!
-Van egy hölgy aki tetszik, de nehéz a szívét elnyerjem.-most mi van? Kamuzik vagy igazat mond? Milyen csaj? Bent a cégnél valamelyik buta kurva?
-Nem szabad feladni!
-Nem szeretném.-mosolyodott el mire anya felém fordult.
-Mia és te?
-Mi én?-néztem felé értetlenül.
-Neked nincs egy kiszemelted mint Andynek?
-Hhh.. kezdődik...-motyogtam az orrom alatt ahogy hátra dőltem a székben.-Egy, nem a főnököm előtt fogom ecsetelni a magánéletem, kettő meg hogy a kérdésedre választ is kapj.. nincs!
-Kisasszony! Így nem beszélünk!-szólt rám apa. Én csak elnézve róluk a kijáratot bámultam. Mindjárt fogom magam és húzok haza a picsába! Ez ennél kínosabb nem lehet.
-Pedig igazán lehetne már valakid! Legalább akkor nem lennél ennyire hisztis!-rúgott belém anyám még egyet. Nem elég így is hogy labilis az idegrendszerem... még tetőzi a dolgokat.
-Minden vágyam hogy nekem is olyan életem legyen mint nektek...-motyogtam az orrom alatt. Apa folyamatosan a munkával foglalkozik, anyámmal csak erről beszélnek, ja meg az én életem vesézik ki minden egyes kibaszott nap.
-Mia!-kapott anyám a mellkasához.
-Nekem elment az étvágyam! Sziasztok!-keltem fel a helyemről, majd a táskám a vállamra kapva a kijárat felé igyekeztem.
-Mia!- szólt utánam apám is, de meg se fordultam. Az étterem mellett elsietve indultam meg az utcán azt se tudom merre, csak minél messzebb tőlük.
-Mia! Várj meg!-kiáltott utánam Andy, de ő se érdekelt. Sírni akartam. Anyámék egy gazdag pasit képzelnek mellém, de én nem akarok olyan kapcsolatot amit csak a pénz mozgat. Náluk ez van és ettől már a gyomrom felfordul, pedig lehetne egy normális család is.-Mia!-kapta el a karom és fordított magával szembe.-Hé..
-Menj vissza! Beszélgess velük, de én nem megyek oda be megint.-kapkodtam levegő után, de még így is úgy éreztem megfulladok.
-Nem megyek! Én utánad jöttem! Nem velük akarok beszélgetni, hanem veled.
-Velem most jobb ha nem beszélgetsz. Jó?-csuklott el a hangom.
-Hhhh... gyere ide!-tárta szét a karjait, de én hátráltam.
-Nem! Nem megyek.
-Mia!
-Nem Andy!-emeltem meg a hangom.-Tele van a faszom!-ordítottam el magam. Ő a szemeim figyelte. Látta bennük a fájdalmat, majd egy határozott mozdulattal a karom után kapva magához rántott.
-Nem kell róla beszélned, de gyere a kocsihoz és menjünk innen.-suttogta a fülemhez bújva.
-E..elegem van!-csuklott el a hangom ahogy éreztem hogy a könnyeim végig folynak az arcomon.
-Tudom! Tudom Mia! -fonta körém a karjait, majd a hajam kezdte simogatni. -Gyere velem és felejtsük el ami itt elhangzott.
-De.. nem! Nem megyek veled Andy! Ott beszéltél valami csajról akinek a szívéért harcolsz! Miért nem vele vagy!?
-Elmondok mindent csak gyere.
-Most mond el!
-Mia! Kérlek!-kezeit lelökve magamról kezdtem hátrálni.-Kérlek! -simította meg a kézfejem.
-Mi a picsa történik Andy?-remegett meg újra a hangom ahogy kavarogtak a fejemben a gondolatok. Ő közelebb lépve a kezei közé fogta az arcom.
-Csak gyere velem! És beszéljünk!
-De... de nem.. nem értem, hogy...
-Nem mondhattam azt hogy Mr. Grant a lányával volt egy őrülten szenvedélyes éjszakánk és ma este is nála aludtam, sőt... én hoztam el ide az étterembe. Nem mondhattam ezt mert nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni.-kapkodta a szemeit az enyémek közt, de alig láttam az arcát a sós cseppektől.
-Ők megoldották.-szipogtam halkan.
-Gyere velem kérlek. Ma aludj nálam.-simogatta lágyan a bőröm a szemem alatt.
-És...és a lány?-néztem fel újra rá.
-A lány most is itt van velem. Abban sem hazudtam mert küzdenem kell a szívedért, hogy megbízz bennem és közelebb engedj.
-Akkor... akkor nincs... nincs senki bentről a cégtől?
-Nincs!-nevette el magát.-Nincs senki! Csak egy valaki és ő most itt sír velem szemben. A szívem megszakad érte mert nem akarom így látni őt .Meg szeretném vigasztalni!-simította meg a hajam mire én a mellkasába bújtam.
-Elviszel jó messzire?-motyogtam halkan.
-A házamig terveztem, de hova menjünk? Mondj egy várost és kérek öt percet.-fejem felkapva a mellkasáról értetlenül figyeltem.
-Csak... csak úgy mondtam. Nem gondoltam komolyan.
-Én meg igen! Ha ma másik országba vagy másik kontinensen szeretnéd álomra hajtani a fejed, én intézem.-simította meg az állam.
-Hogy.. hogyan?
-Van egy magángépem. Bárhova mehetünk vele ha ettől jobban leszel.-súgta az ajkaimra mire nekem elváltak résnyire. Nem csak a közelségétől, hanem a hallottaktól is.
-Én.. én most biztos nem hallottam jól...
-De jól hallottad Mia. Mond mire vágysz!
-Boldogságra.-kaptam fel a szemeim az övéibe.
-Akkor megadom neked.-húzott finoman közelebb magához -Megengeded nekem?
-A..Andy!-remegett meg a hangom.
-Csak mondj igent.
-De... de én félek a repüléstől.-hajtottam le a fejem elkeseredve.
-Ahhoz mit szólnál ha segítenék leküzdeni a félelmed?
-N... nem tudom!-döntöttem a homlokom a mellkasának.
-Engedd hogy boldogság költözzön ide be.-bökte meg a mellkasom ahol a szívem dobogott ezerrel.
-És ha nem akar oda beköltözni, hanem inkább elkerül?
-Akkor én majd teszek róla hogy itt legyen, jó helyen.-simította meg a mellkasom majd a fejem búbjára egy puszit adott. Csípője köré fonva a kezem húztam közelebb őt. Karjaiban mindig megnyugvást találtam, ez most se volt másképp. Percekig álltunk az utca közepén egymást ölelve. Nem érdekeltek se az emberek, se a hideg vagy hogy a nyakunkba szakad a hó. Andy csak szorított magához én is őt, majd felpillantva rá az arcához hajolva egy apró puszit nyomtam rá.-Menjünk, meg ne fázz. A kocsiba jobb idő van.-dörzsölte meg a karjaim.
-Köszönöm Andy.-bújtam a nyakához, de ahogy a hideg orrom a bőréhez ért éreztem hogy kirázza a hideg, de nem húzódott el.